Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-122

A nemzetgyűlés 122. ülése 1923. tályról van szó, hogy annak szociális bajai, véghetetlen nyomorúsága nagyobb bajokat is zudithat más osztályokra is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A jövő év terveire vonatkozólag azt mondotta a t. minister ur, hogy azok már készen vannak s a kormány reméli, hogy azok sikerre is fognak vezetni. (Felkiáltások balfelöl: Erre tapsot is kapott!) Hát én nem tudom, hogy mi lesz az a siker, de ha visszagondolok az elmúlt évre, — egy esztendővel ezelőtt ugyanezt hallottuk — akkor nagyon reménytelennek látom a jövőt, az elkövetkezendő gazdasági évet. Propper Sándor: 50.000 koronás búzaár lesz ! (Felkiáltások jobb felől : Magának csak az fáj! 150.000 koronás ruha nem baj!) Farkas István: Tagadhatatlan, hogy azóta nagyon felmentek az árak és a kormány egész sor olyan intézkedést tett, amely közrehatott a drágulás emelkedésében és ha ezután is így fog eljárni, megint csak ez lesz az eredmény. Azt mondja továbbá a t. minister ur, hogy a drágasági bizottság elé kellene^ ezt a kérdést utalni, foglalkozzék vele az. En, aki tagja vagyok ennek a bizottságnak, azt mondom, hogy hagyjuk ezt a drágasági bizottságot pihenni, mert enélkül is megvan a drágaság. (Derültség balfelöl.) Ez a bizottság összeül, ott el lehet diskurálni, . . . Meskó Zoltán : Azért van a bizottság, hogy bűnbakok legyenek! Harminc bűnbakra van szükség ! Farkas István : ... de sokkal praktikusabb, életrevalóbb és gyakorlatiasabb volna, ha egyszer végre módot nyújtana a kormány a nemzetgyűlésnek arra, hogy a drágasággal s az ezzel összefüggő kérdésekkel komolyan foglalkozzék. Meskó Zoltán: Diktátort kell kinevezni, majd letöri az a drágaságot ! Farkas István : Annak is volna értelme, ha a drágasági bizottság elé odakerülnének megbeszélés, megvitatás végett azok a törvényjavaslatok és rendeletek, amelyeket a kormány kiadni vagy a nemzetgyűlés elé terjeszteni óhajt. Ámde a bizottság elé már csak a kiadásra kész rendeletek kerülnek, vagy olyan rendeletek, amelyek már a legtöbb esetben életbeléptek és végrehajtattak s amelyekről csak utólagosan mondhatja el véleményét a bizottság, hogy azután szépen hazamenjen s minden maradjon a régiben. Propper Sándor : Hogy mire hazaérnek a bizottság tagjai, nagyobb legyen a drágaság. Farkas István: Ez tehát nem orvoslás, ez nem alkalmas módja annak, hogy ezt a kérdést elintézzük. Ezért én komolyan kérem a túloldalt és a minister urat, akinek ez az ügy a reszortjába tartozik, (Halljuk

I Halljuk! balfelöl.) higyjék el nekünk, hogy mi ezt a kérdést nem politikai szempontból kezeljük, hanem a nyomorúság, a társadalmi bajok szempontjából. Tessék a többségnek és a kormánynak odahatni, hogy a drágaság letörésére, az árak NAPLÓ XI. évi április hó 19-én, csütörtökön. 369 további emelkedésének megakadályozására komoly intézkedések történjenek. Tessék letörni az áruuzsorát (Igaz Ugy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) s tessék a kivitelt, a kereskedelmi politikát ugy irányítani, hogy az ne drágulást, hanem az árak leszállását eredményezze. A minister ur válasza nem elegit ki s azt nem vehetem tudomásul, {Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A közélelmezésügyi minister ur kivan válaszolni ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Bud János közélelmezésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Egész röviden kívánok a t. képviselő urnák válaszolni, csak azért, mert nem szeretném, ha félreértések származnának ebben a kérdésben akár a kormány, akár a magam álláspontját illetőleg. Méltóztatott azt mondani, hogy ón a kivitelt védem. Azt hiszem, bebizonyítottam eddigi működésemmel, hogy kivitelt mindig csak a belső fogyasztás kielégítése után engedtük meg s talán inkább lehetne abban az irányban szemrehányást tenni, hogy messzebbmenően korlátoztuk a kivitelt, semmint tulajdonképen lehetett volna. (Ugy van! jobbfelöl!) Méltóztassék meggyőződve lenni róla, hogy én mindig a legmesszebbmenő megfontolással vizsgálom ezeket a dolgokat s megvan bennem a legmelegebb érzés épen azoknak az osztályoknak megélhetése iránt, amelyeket a drágaság legjobban sújt. En a kivitelt gazdaságpolitikai szempontokkal indokoltam meg s méltóztassék elhinni, hogy az, amit mondtam, a gazdasági életnek és az országnak is érdeke. Legyen elég csak annyit említenem, hogy ha nincs semmi kivitelünk, akkor végeredményképen megállanak az összes gyárak, mert nincs, aminek ellenértékeképen nyersanyagot és a termeléshez szükséges egyéb eszközöket hozhassunk be. Ez egy nagyon fontos gazdaság-szempont. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Újból hangsúlyozom, hogy mindig csak a fölöslegek kiviteléről van szó s a magam részéről, ameddig ezen a helyen leszek, mint eddig tettem, a jövőben is nagy súlyt fogok helyezni arra is, hogy a kivitel mindig kellő időben történjék. (Helyeslés.) A másik észrevétel az volt, hogy a kormány tehetetlen, nem csinál semmit. Hát nem mondom, a mai pillanatnyi helyzetben tényleg nem lehet valami túlsókat tenni ; de azért tudnék nagyon sok intézkedést felsorolni, amelyekkel a kormány kétségkívül könnyítette a megélhetést. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék csak visszaemlékezni az amerikai zsirakcióra, amellyel a tél folyamán színvonalon tudtuk tartani a zsir árát, avagy az import burgonyára. Tehát sok ilyen intézkedést tudnék felhozni. Nem vagyunk tehát azzal vádolhatók, mintha egészen némán mennénk el az események mellett, mert a kormány és speciálisan én mint reszortminister a magam ügykörében min53