Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-121
r A nemzetgyűlés 121. ülésé 1923. évi április hó 18-án, szerdán. 315 kast kinn a csendőrörsön verik össze, verik agyon. Erre szabad az állam pénzét felhasználni ? De nézzük, milyen szolgálat az ott? Milyen pártatlan szolgálat az, amikor a csendőrség rendes járandóságot kap külön a vállalattól. (ügy van! ügy van! a szélsobalóldalon.) Drozdy Győző: Hallatlan! Peyer Károly : Korrumpálnak, megvesztegetnek, négy koronáért kapják a szalonnát. Vanczák János: Hogyan lenne ott egyetlen embernek ig bíróság, a hatóság, a törvény előtt, amikor minden egyes hivatalos ember lekötelezettje a vállalatnak, amikor onnan rendes járadékai vannak. Propper Sándor: Fát, szenet kapnak! Vanczák János : Ezek olyan állapotok, amelyeket ebben az országban sohasem lehetett szóvá tenni, de szóvá fogjuk itt tenni százszor és százszor, mindaddig, amig meg nem fognak változni, amig nem teremtődik olyan levegő, hogy itt minden ember szabadon és becsületesen dolgozva, élhet, (ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kószó István: Most is szabad! Kabók Lajos: Ha a csendőr a háta mögött van, akkor szabad? Gyönyörű szabadság! Kószónak legyen mondva. Peyer Károly: Ezt nem merte Franciaországban a bányászoknak megmondani. Ott kioktatták. Vanczák János: Nagyon jól tudom, hogy ez a rendelet nem a belügyminister ur fogalmazványa, látom és érzem is a fogalmazás mögött azt a szennyes polizei kezet és szellemet, amelyet a magyarság már ismer az abszolutizmus korszakából. . . Propper Sándor: ügy van! Bach-korszak! Vanczák János : ... és látom is annak az Ezsaunak kezét és szellemét, akit a bekötött szemű igazság elé állítanak Jákob gyanánt. De a rendeletet a belügyminister ur irta alá és ezért felelős érte, de felelős érte az egész kormány a magyar nép előtt és a külföld közvéleménye előtt is, amely az ilyen kormányzati ténykedéseket kellőképen tudja értékelni és méltányolni. Propper Sándor: Prottmann különbül kormányzott ! Vanczák János: Annak idején, amikor a népszövetség jelentést kért a magyar kormánytól a szakszervezeti szabadságra vonatkozólag, egy egész kötetre való aktát ós hivatalos iratot bocsátottak rendelkezésére a nemzetközi munkaügyi hivatalnak. A munkaügyi hivatal ezeket az iratokat egy külön füzetben ki is adta angolnémet ós francia nyelven; amikor azonban ezt a könyvet magyarra akartuk fordítani, az akkori kormányzat idehaza nem engedte kiadni azért, mert azok az adatok itt Magyarországon valamennyien köznevetség ^tárgyai lettek volna. Propper Sándor : És közfelháborodás tárgyai, Vanczák János: Ha tárgyilagosan vizsgálom ennek a rendeletnek lényegét ós tartalmát, azt kell megállapítanom, hogy abban két konkrétum van, amelyre támaszkodik. Az egyik egy vidéki könyvkötői helyi csoport taggyűlése, ahol a Budapestről odautazott szakszervezeti tisztviselő beszélt és azt a nagy bűnt jelentő kijelentést tette, hogy Ausztriában is jobbak a munkaviszonyok, mint Magyarországon. Én nem tudom, hogyan ne tudhassa valaki, aki mégis csak egy fontos hivatalt tölt be valahol a belügyministeriumban, hogy Magyarországon aítaiaban véve nincs sok könyvkötőmunkás. Egyegy ilyen vidéki városban 15—20-nál többet nem igen fogunk találni; az már nagy város, ahol 15—20 könyvkötőmunkás van. Már most ezen az apró kis órtekezletecskón mondotta az a kiküldött azt, hogy Pesten elégedetlenek a könyvkötőmunkások a bérviszonyokkal, hogy Ausztriában jobb helyzete van a munkásnak. Propper Sándor : Igaza van ! Elmondtam ezerszer. Ott indextörvény van. Nem halatják éhen a munkást. Vanczák János: És azt mondta, hogy ha Budapesten nem fognak jobb bérfeltóteket elérni, akkor más fegyverekhez nyúlnak. Annak a titkos policistának egész jelentése, aki ezt irta, egész nyomatékkal erre a »más fegyverek«-re helyezte a súlyt. En azt hiszem, hogy a rendőri központban, ahol ezeket a jelentéseket megkapják, ahová ezek befolynak, csak lehetne valakinek annyi esze, hogy itt a »más fegyverek« nem 30 és feles ágyukat vagy Mannlicher-puskákat jelentenek, hanem legfeljebb egy munkabeszüntetést, egy sztrájkot. Erre építeni azután egy ilyen rendeletet : mégis csak kissé könnyelmű dolog. Klárik Ferenc: Abszurdum! Vanczák János : A másik konkrétum a belügyminister ur kedves szülöttjével, a rendtörvénnyel van kapcsolatban, amelyről — amint a rendeletben ez benne van — egy szónok február 4-én egy nyilvános gyűlésen meg merte kockáztatni azt a kijentést, hogy ezzel csak bolsevik országban kormányoznák. Lehet, hogy vannak, akiknek a törvénytervezet ilyen kritikája fájó és bántó. De ott fenn azoknak, akik a rendeleteket kiadják, tudniok kell, hogy február 4-ike előtt sokkal magasabb helyről már élesebb kritikát mondtak erről a törvénytervezetről (ügy van ! ügy van ! a szélsobaloldalon.) itt a Házban a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. Rakovszky Iván belügyminister : A mentelmi jog védelme alatt! Vanczák János: Százszor és százszor elmondták ezt a kritikát, erre tehát nem lehet felépíteni ilyen rendeletnek a kiadását. Kétségtelen az is, hogy erről a törvénytervezetről, ha egyszer ide fog kerülni, még élesebb kritikák is fognak elhangzani s tényleg igaz az, hogy ilyen rendeletekre, ilyen törvényekre csak a
