Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-121
316 A nemzetgyűlés 121. ülése 1923. evi április hó 18-án, szerdán. bolsevikieknél meg legfeljebb a sötét Balkánon van szükség, ebben az országban azonban nem, az országnak sincs szüksége arra, hogy ezzel a törvénnyel kompromittálják a külföld előtt, hiszen már eddig is kiment ennek a jő hire külföldre. Ezen a két konkrétumon kivül több ebben a rendeletben felhozva nincs, a többi mind szubjektiv megállapítás, ráfogás . . , Propper Sándor: Rágalom! Vanczák János :... és erőszakos legyűrése az ellenfélnek. Legalább is a rendelet erre van felépítve. Teljesen eltekintve attól, hogy a szociáldemokrácia mégis csak egy parlamenti párt, itfc van, letagadni nem lehet, amelyet a legközelebbi választásoknál ugyan ki lehet innen terrorizálni, mint ahogyan kiterrorizálták az első nemzetgyűlési választásoknál, de mégis csak politikai ellenféllel állnak szemben. Amikor ott a túloldalon egy másik világnézet tartja kezében a hatalmat és mi itt állunk a mi világnézetünkkel, amelyet nyiltan vallunk, hirdetünk s amelynek, szolgálatában élünk és harcolunk, akkor ezt a munkásosztályt, amelyet képviselünk, és azokat sem, akiket nem képviselünk, nem lehet és nem szabad prédául odadobni a közigazgatásnak és a fegyveres erőnek. Az az információ, amelyre ezek a szubjektiv megállapítások vonatkoznak, elárulja azoknak az ivó és kártyázó kompániáknak a locsogását, amelyeken a szocializmusról beszélnek olyan emberek, akik soha életükben nem olvastak el egy szociálpolitikai munkát, nem olvastak egy társadalomtudományi könyvet. B. Podmaniczky Endre : Undorodnak tőle ! Vanczák János : Száraz és sokszor nem száraz, hanem borgőzös fantáziával kigondolt meséket tálalnak fel ezek a spiclik a belügyministeriumban és ott ezeket készpénznek veszik. Hogy a reakció és ennek szolgaserege mire tud vetemedni amikor arról van szó, hogy egyrészt a maga előmenetelét biztosítsa, másrészt erősítse azt az uralmat, amely alatt jól érzi magát: erre itt van történelmi példának a 48-as idők utáni reakció egyik másik dokumentuma a 48-as forradalomról a Pesti Napló 1849 decemberében így ir (olvassa): »Végre nézzük egyik főbb gyümölcsét a. magyar demokráciának. Félévi működés után post acceptam dulcein 15-tam Mártii Pesten egy tremendum tribunal felállitatott, melytől a diéta csak ugy, mint bárki más reszketett és amely tehetett, amit akar, és ha az Isten királyunkat segítségünkre nem küldi, a terrorizmus oly fokra hág, hogy pisszenni nem mert volna az ember, minden március 15-íki boldogító konstitúció, szabadsajtó mellett és Kossuthot, mint egy második Gottlieb, vagy indiai Nadirt tartoztunk volna a porban tisztelni és félni; pedig a jámbor pár évvel ezelőtt Zemplénben még fiskálisi hivatalt sem tudott kapni, hanem később persze a fokos, bunkó és lázadás segedelmével minister lett és egy második Carafía. Istenem! Mi legyen egy országból, ahol egy Petőfi ős Táncsics a vezető, vagy egy Kossuth! Nem is érdemes e komisz emberekről többet szólni.« Peidl Gyula: Ezt ünnepelték önök! - (Zaj.) Peyer Károly : Minden forradalom után ez a véleménye az ellenforradalomnak! Eőri-Szabó Dezső : Az a Bach-korszak volt, nem ellenforradalom. Nem magyar ember irta ezt, hanem a Bach-rezsim íratta ! Ráparancsoltak ! Drozdy Győző : Az akkori kurzus irta ezt ! Pikler Emil : Egy akkori ébredő ! Peyer Károly: Nem kellett cseh beamtert hozni, akadt magyar ember is arra! (Zaj.) Vanczák János (továbbolvassa) : »Alávaló, semmivel sem biró éhes prókátorok, taknyos diákok, rosszlelkü újságírók, külföldi kicsapott emiszáriusok, ezek voltak a forradalom vezérei és egynéhány ostoba hiúsággal teljes, szeles gavallér. Már most: jólét fuccs, Erdély fuccs, a tenger fuccs, Horvátország fuccs és adósság a nyakunkon. Ez a Kossuth, Nyáry, Petőfi, Táncsics, Madarász, Bezerédj, Pálffy ós Ujházy és mások munkája!« Horváth Zoltán : Szórói-szóra ugyanaz, mint ma. (Zaj.) Vanczák János (továbbolvassa) : »A magyar nemzet meg van alázva és átkozza Kossuthot és a demokráciát a szabad sajtóval együtt. Belőlük semmi más haszna sincs az országnak, mint elégett falvak, holt tetemek, magyar hon megalázása és a tönk. Átok ! Átok a márciusi forradalom embereire ! Az Isten még a sírban is verje meg őket.« (Mozgás és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Akárcsak ma ! Elnök csenget.) Klárik Ferenc : Semmi uj sincs a nap alatt! Vanczák János : Hogy egy kis vallásosság is került bele a dologba, erre vonatkozólag itt van a másik, a »Religio« című politikai irodalmi napilap. Ezt Danielik János szerkesztette, ez sem mondható épen valami muszkának. (Olvassa) : »Szerintünk a magyar honi pártütés vezére olyan férfiú, kiben a nagyra nevelt banditatalentumon kivül és egy tartalomszegény, de ismét, meg ismét egész a csömörlétig előkerülő korszerű és csakis azért hatást gyakorlott. . . Horváth Zoltán : Az akkori Zsirkay irja ! Peyer Károly: Akkori Zsirkayak! Vanczák János (továbbolvassa); ... »frázisokban annál inkább dus, egyébként pedig minden parlamenti kritikán aluli ékesszóláson kivül minden más szellemi és erkölcsi nagyságot hiába keresünk; ki az európai dulók cinkosa, az orgyilkosi titkos társulatok szövetsége volt; ki Lamberg, Latour és Zichy grófok gyalázatos meggyilkoltatását rendszeresen intézte és céljai kivitelére szolgáló semmi eszköztől nem rettegett ; ... (Zaj és felkiáltások a jobboldalon ; Mi köze ennek az interpellációhoz ?)