Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-121
314 "2. nemzetgyűlés r 121. ülésé 192, főkapitányságon, amelynek alapján Hubay főszolgabíró az illető ellen határozatot hozott, hogy nyolc napon belül hagyja el családjával együtt az ország területét. Drozdy Győző : Vagy pedig ne énekeljen ! Vanczák János : Később aztán ugy intézkedtek, hogy az illetőt negyvennapi megfigyelés alá helyezték. A megfigyeléshez tartozik az is, hogy az illető nincs-e összeköttetésben valamimilyen politikai egyesülettel. Ezzel sikerült a dalkör működését megakadályozni. Propper Sándor: Nagy veszedelem a nemzetre ! Vanczák JánoS." Az ózdi állapotok történetéhez tartozik, hogy az eddigi, körülbelül ötven főnyi csend őrséghez még egy hetven főnyi csendőrcsapatot küldtek le, ezek csoportokra oszlottak és éjjel tizenkét órakor házkutatásokat kezdtek tartani ugy Ózdon, mint a szomszédos községekben, amely eltartott másnap éjfélig. Állítólag fegyvereket kerestek ; azonban fegyvert nem találtak, de e helyett a ruhanemű közül elvitték a Szocializmus című folyóirat számait, a szakszervezeti tagsági könyveket és elvittek egyéb szociálpolitikai könyveket, majd összetépték a szociáldemokrata frakció fényképeit. Peidl Gyula: Megmentették a hazát! Vanczák János: Március 4-én a munkásotthonban a Petőfi-ünnepélyből próba volt, amelyen véletlenül ottjárt a szövetség egyik elnöke is. Ez tudomására jutott a csendőrségnek. Másnap megkezdték a kihallgatásokat. Kihallgattak körülbelül 40 munkást. Elsősorban azt kérdezték, miféle kommunista gyűlés volt a munkásotthonban, kik voltak a jelenlévő idegenek, mit akartak, kik voltak jelen helybeliek. Annak dacára, hogy semmi szabálytalanságot nem tudtak megállapítani, az ügyet további eljárás végett áttették a szolgabírósághoz. Ennek a nyomozásnak vége az lett, hogy Fisak Lajos pénztárost, hatgyermekes családapát letartóztatták, és lázítás vádjával bekísérték az ügyészségre, ahonnan csak nyolc nap múlva szabadulhatott. Az illető a Rima-vállalat huszonötéves szorgalmas, becsületes munkása. Rutka csendőrfőhadnagy ezen dolgokban nagy szerepet játszik, aki megteszi azt, hogy a neki nem köszönő munkást a csendőrségen összevereti. Ha egy munkás bármely ügyből kifolyólag eléje kerül, összehordja mindenféle gazember, bitang kommunistának. A főhadnagy kocsisa február havában öngyilkos lett, mert nem tudta szekatúráit elviselni. Az öngyilkosság után azt a mozdonyvezetőt, akinek mozdonya elé vetette magát az öngyilkos, a csendőrörsre rendelte a főhadnagy reggel nyolc órára. Mikor telefonon értesült, hogy az illető ott vár, utasítást adott a csendőrtiszthelyettesnek, hogy az illető az udvaron várjon rá. Az illetőnek nyolcfokos hidegben este hat óráig kellett ott várnia. Akkor behívatta, lehordta? bitang, kommunistának mondta, '. évi április hó 18-án, szerdán. közben Yanczákot is leesirkefogózta, lebitangvörös-gazemberezte, s kijelentette az illetőnek, hogy egyelőre nem dolgozhat. Propper Sándor: Tekintélytisztelet! Vanczák János: Ha majd megbűnhődött, akkor beszélhetnek a dologról. Rakovszky Iván belügyminister : Miből van ez idézve, mit olvas? Drozdy Győző: Jegyzőkönyvet! Propper Sándor: Nem az ujjából szopta! Rakovszky Iván belügyminister: Nem felelhetek, ha nem tudom, micsoda. Vanczák János : Kérdezek minden jóérzésű embert, méltó-e magyar emberhez az, hogy a magyar munkásokkal igy bánjanak. Hát méltó a magyar nemzethez az, hogy ezeket az érzéketlen, a háború vadságában elvadult embereket uszítják rá ily rendeletekkel a népre, a magyarokra? Mert itt nemcsak a munkásokról van szó, hanem azokról a földmunkásokról, azokról a kisparaszt emberekről, azokról a kisgazdaemberekről is, akik a csendőrség kezébe kerülve, ugyanilyen sorsban részesülnek. Drozdy Győző: Éjjel verik fel őket álmukból, mert olvasókörbe járnak. Paiacsi Dénes : Az nem áll ! Drozdy Győző : Majd én bizonyítom ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Patacsi Dénes: Nálunk senkit a világon sem bántanak. (Felkiáltások a szélsőbalon : Kormánypárti her illet !) Vanczák János : Van ennek az ózdi históriának egy másik árnyképe is, nevezetesen az, hogyan jut egy magánvállalat ahhoz, hogy az állam állandóan rendelkezésére bocsásson 80— 100—120—200 csendőrt és ezeket nem külső szolgálatra használják, hanem benn a vállalatban, a műhelyekben járnak a feltűzött szuronyu csendőrök. (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások : Ha szükség van rá!) Peyer Károly : A szolgabíró veje az igazgatónak. Azért van! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Vanczák János: Arra van szükség, hogy a magyar állam pénzén, a magyar adózópolgárok pénzén a Rimamurány- salgótarjáni vasmű részvénytársaság kapjon a gyárába csendőröket, ahelyett, hogy tisztviselőket alkalmazna ott, művezetőket, akik ott rendet tartanak. Propper Sándor : És adna nekik tisztességes fizetést. Vanczák János : Hát csendőr kell a munkás háta mögé? Propper Sándor: Ruhr megszállás kicsinyben ! Ott legalább az ellenség csinálja. Vanczák János: Az a hatalmas nagy ipartelep a világ legutálatosabb rabszolgatelepévé van aljasitva azzal, hogy benn a műhelyekben járnak a csendőrök és a munkás minden panaszát, amely a munkából folyik, a csendőrségen intézik el azzal, hogy a benn összezördülő mun-
