Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

294 A nemzet g-yülés 121. ülése 1928. : évi április hó 18-án) szerdán. a szakszervezeti titkárok és elnökök dőzsölhesse­nek. (Igaz ! Ugy van ! Élénk taps jobb felöl és a középen. Zaj a szélsöbalóldalon ) Hát az ilyen szervezkedési szabadságból, az én meggyőződésem és tapasztalásom szerint, a mi népünk nem kér. (Igaz! Ugy van! Éljenzés jobb felel. Nagy zaj a szélsöbalóldalon.) Szeder Ferenc: Hát abból, amit a béke­szerződésben aláirtak! Akkor mit hazudnak ki­felé állandóan. (Zaj. Elnök csenget.) Forgács Miklós : Dénes István, Drozdy Győző és a többi képviselőtársaim ott az ellenzéken mind ugy állítják be a dolgot még a külföld előtt is, mintha a trianoni békeszerződés nálunk semmi bajt nem csinálna, s az volna az egye­düli hiba, hogy a nagybirtokosok elzárkóznak a földreform végrehajtása elől. Drozdy Győző: Hát ez igaz! (Zaj és ellen­mondások jobb felől.) Forgács Miklós : Ezzel igen nagy szolgála­tokat tesznek, de nem nekünk, magyaroknak, hanem a minket körülvevő ellenségnek, mert az ilyen beállítás igazán nevezhető mindennek, csak hazafias kötelességteljesitésnek nem. (Igaz! Ugy van! jobb felől.) Horváth Zoltán : Ez demagógia ! Szijj Bálint: Amit ön hirdet, az igen. Forgács Miklós : Nekem egészen mindegy az, t. Nemzetgyűlés, akár egy holdnak tulajdo­nosa valaki, akár többnek, de az a véleményem, hogy nem lehet minden terhet csak a földre rakni. Amikor pedig a földért dolgozni és szen­vedni kellene, akkor igen sokan otthagyják azt a rögöt és feljönnek Budapestre, még kisgazdák fiai is, könnyelmű, léha életet élni, hogy később ők maguk is támadják a falun élő testvéreiket és rokonaikat. Azt is elhiszem, hogy Propper igen t. kép­viselőtársam cigarettapapiradóban többet fizet, mint én, mert véletlenségből jómagam nem ciga­rettázom. (Derültség jobb felöl. Zaj a szélsöbal­óldalon.) T. Nemzetgyűlés! Még sokáig lehetne a gondolatokat továbbfüzni. Mikor azonban mi, ezen az oldalon ülő képviselők nagyatádi Szabó Istvánt és Bethlen István gróf ministerelnök urat támogatjuk, — még pedig nem azért, mert gróf vagy mert talán ezer hold földje van neki, vagy nem tudom, mennyi, hanem mert azt lát­juk, hogy a keresztény népet akarják ebből a rettenetes helyzetből kivezetni, — nem szerelem­ből tesszük ezt, hanem mert meg vagyunk róla győződve, hogyha önök vennék át a kormányt, akkor még ennyit sem tudnának az ország érdekében tenni. (Felkiáltások jobbfelöl : Volt már kezükben a kormány, láttuk, hogy mit tudnak, akkor ment tönkre az ország! Igaz! Ugy van!) Horváth Zoltán: Ön a kommünt is támo­gatta ! • Forgács Miklós: A kisgazda a fokozatos fejlődés hive. Bizonyos dolgokban pedig : a haza szeretetében, az Isten félelmében konzervativ ez a kisgazdatársadalom. (Igaz ! Ugy van ! Élénk taps jobb felöl. Zaj a szélsőbaloldalon.) Önök mind ebben liberálisak, és azt állítják, hogy a liberális korszak idején mindenki bol­dog volt. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Hát tessék nekem a liberalizmus idejéből felmutatni csak egy házhelyet is, amit szegény munkás­ember kapott. (Igaz! Ugy van! jobb felöl. Zaj a szélsöbalóldólon.) Most pedig, ha nincs is még kielégítve minden igény, örömmel, lelkem egész megnyugvásával látom, amerre járok-kelek mindenütt, hogy 10—15—20—50 ház is épül egyszerre a községek mellett, hogy a 120 koro­nás napszámból az emberek mégis meg tudják szerezni a házhelyet és fel tudják épiteni a házukat, mert dolgozni akarnak ós tudnak, mert takarékosak. Igenis, fel tudják épiteni az ő igényeiknek megfelelő kis hajlékot, ezt örömmel állapítom meg, mert mindez mégis csak annak a kormány­zati rendszernek eredménye, amelyet mi kép­viselünk. (Igaz! Ugy van! Taps jobb felöl. Zaj a szélsöbalóldalon.) Szomjas Gusztáv: Ugy-e, ezt kellemetlen hallani! (Felkiáltások balfelöl: Demagógia!) Klárik Ferenc : Meg fogja a faluja köszönni önnek ! Forgács Miklós : Meg, legyen nyugodt ! (Zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Erdélyi Aladár : Fáj az igazság, ugy-e ? (Folytonos zaj jobb- és balfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek minden oldalon. Forgács Miklós: T. Nemzetgyűlés! Nagyon sajnálom, még egy dologra ki kell térnem, de Dénes István t. képviselőtársam egyik múltkori felszólalásában ugy aposztrofált engem, mint aki csak a természetes észre hivatkozva, nem becsülöm a megszerzett tudást. T. képviselő­társam tévedésben van, mert én igenis nagy tiszteletben tartom a tudást és a tudományokat, én mindig meghajlok azok előtt, akik tudo­mányukat a nemzet egységes javára és nem a saját maguk politikai vagy anyagi hasznára fordítják. Horváth Zoltán: Szóval egységespárti tudo­mány kell önnek. (Zaj.) Forgács Miklós: A másik dolog pedig, hogy Rupert t. képviselőtársam kérte, hogy ebben a törvényjavaslatban szavazzuk meg az ügyvédi képviseletet ; ő folyton vádolja az egy­ségespárti kisgazdákat, akik ezt a javaslatot támogatjuk, azért, mert a munkás nem talál benne jogvédelmet. Isten óvja meg azt a munkást, aki ügyvéd kezébe kerül. (Ugy van a jobbóldalon.) Én még olyan munkást nem láttam, akit az ügyvéd a munkássorból a kis­gazdasorba tett volna át, de olyan kisgazdát már láttam, akit az ügyvéd a kisgazdasorból a földtelen munkás sorsára juttatott. (Élénk

Next

/
Thumbnails
Contents