Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-121
A nemzetgyűlés 121. ülése 1923. ëvî április hó 18-án, szerdán. 29& kor, hogy a nagybirtokosok védelmére állok. De ezt csak azok állítják, akik önmagukkal sincsenek tisztában. Nemcsak énrólam mondanak ilyeneket, hanem másokról is így például Vicziánról mondják, hogy termelőbiztos volt, stb. Szíjj Bálint : Engem kommunistának mondtak! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Hány községben marasztalta vissza a nép a birót ? Sok helyen ! Azok sem voltak kommunisták, a nép kérte, hogy maradjanak meg továbbra is ! Forgács Miklós : Ekkor rendelték el, hogy ki kell nyitni a börtön ajtaját. Elrendelték aztán községemben minden további nélkül a biroválasztást, amelyet nem is a községházán, hanem egy ember lakásán tartottak meg 10—15 liter bor mellett és megválasztottak egy olyan embert birónak, aki máskülönben tekintélyes volt, de akit oda vihettek, ahova akartak. De ezt is szívesen fogadtam, mert egy emberölésért tizenöt évre itélt ember akarta a birói pálcát kezébe venni. Tehát inkább szívesen fogadtam ezt a másik embert, én pedig a törvény értelme szerint magamat még akkor is birónak tartottam, mert megbízatásom nem járt le, ezek a választások pedig mind forradalmiak s mint ilyenek, törvénytelenek voltak. (Igaz ! Ugy van ! jobb felöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon ! A forradalmi ministerek is törvénytelenek voltak?) Bekövetkezett azután a kommün. Akkor természetesen megint ezt a tizennyolc évet ült rabot akarták direktóriumi elnökké megválasztani. (Felkiáltások balfelöl : Mindig esak akarták, de nem sikerült!) Ezt megelőzőleg azt mondtam, hogy igenis, most már szivesebben elfogadom birónak azt, akit megválasztottak, vigye az ügyeket ő. Gyüker .Jánosnak hívták az illetőt, ime elárulom a nevét, tessék meggyőződni róla, különben közeli rokonom is Azt mondtam, vigye az ügyeket ő, de ugy ahogy én parancsolom. Ez igaz, azt nem titkolom. Tessék megnézni a községi számadásokat, átvettem-e és kezeltem-e a községnek egy fillérjét is. Hogy mindenütt ott voltam mellette, egészen bizonyos, hogy parancsoltam, erőszakhoz nyúltam, az is egészen bizonyos. Ez a 18 évet ült rab, valami Bartucz Mihály, mikor kidoboltatta a közgyűlést, nem engedtem azt megtartani, s elkoboztam tőle 160 darab szakszervezeti könyvet. Ezek még most is ott vannak a községházán, a Wertheim-kasszában. (Zaj a ssélsöbaloldalon.) Hiába beszél tehát Beisinger képviselő ur, hogy engem csak onnét ismer, hogy Bartucz hozzá ment eltitkolni, hogy közben találkozott a vörös elvtársakkal, akik leszállították a bicikliről, hazaküldték és erre ő hazament gyalog és nem történt semmi baja. Ez az elvtárs, akiről én beszélek, az önök elvtársa. Egyébként ügye épen most van a debreceni táblánál ítélet alatt. Hogy tovább folytassam, kidobolták, közNAPLÓ XI. hírré tették, hogy mindenki, akinek bora van, köteles azt lepecsételni, senkinek sem szabad innia. Szomjas Gusztáv : De nekik szabad volt ! Forgács Miklós: Akkor én saját felelősségemre — számlákat tudok róla felmutatni, :— 800 lelket számláló községemnek 21 hektoliter bort hozattam, azt a községházán szétmérettem, s azon a napon még az is ivott bort, aki előzőleg soha életében. (Élénk derültség jobb felől) Rendeztek is az emberek olyan parázs verekedést, hogy az elvtársakat attól fogva sohsem l"ttuk. (Élénk derültség jobb felöl és a középem Zaj a szélsöbaloldalon.) Horváth Zoltán : Kinek a borát mérette szét ? (Felkiáltások jobb felöl : Megmondta, hogy számlái vannak róla! Vásárolt bor volt!) Forgács Miklós; A kékpénzre vonatkozólag is kijött a rendelet, hogy mindenki szolgáltassa be a kék bankókat, de tessék megkérdezni, hogy az én községemben maradt-e egy embernél is az értéktelen fehér bankóból? Nem, mindenkinek csak kék pénze maradt! (Helyeslés jobbfelöl.) Mikor soroztak, a községemből egyetlenegy ember sem lett vörös katona. (Ugy van!) Innen Pestről vittem haza őket. Horváth Zoltán : Mi van a direktóriumi elnökséggel ? Forgács Miklós: JSTem törődöm vele, hogy ön direktóriumi elnöknek tart. Szomjas Gusztáv: Ugy-e fáj, amit mond! Erdélyi Aladár : De mennyire fáj neki. Cserti József : Ezzel dicsekedni nem lehet. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: De ha támadják, csak szabad védekeznie ! Horváth Zoltán : A vörös uralom alatt rendes polgárnak nem volt befolyása! Azokat lefogták, elvitték, becsukták! (Felkiáltások jobbfelöl : Dehogy nem ! Sokan a nép kérésére vállaltak hivatalt!) Forgács Miklós : Egy napszámosembernek egy kiló sót nem engedtek adn|, ha fel nem mutatta a szakszervezeti könyvét. A vonatra nem ülhetett, aki nem volt szakszervezeti tag. Mi is kimentünk a vasúthoz többen és sem engem, sem polgártársaimat nem engedtek fel a vonatra, mert nem tudtuk felmutatni a szakszervezeti könyvet, úgyhogy haza kellett mennünk és kocsin kellett megtennünk az utat. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl. Felkiáltások : Mindenütt igy csinálták!) Kállay Tamás: Szép szabadság volt az! Forgács Miklós: Emiitettem, hogy nem adtak sót. Ezért én saját költségemen, saját pénzemen beszereztem a falu sóját, csakhogy megakadályozzam, hogy az emberek belépjenek a szakszervezetbe, mert láttam, hogy mi ennek a következménye. (Élénk helyeslés jobb fel'öl ) Egy font só árát elvették, kékpénzben, visszaadták fehérben, és csak arra volt jó, hogy a szegény emberek sorsán való segítés helyett Budapesten 43
