Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-121

292 A nemzetgyűlés 121. ülése 1923, aközött, aki ezt a nemzetet és ezt a szerencsétlen országot a bajból ki akarja hozni, vagy aközött, aki azért beszél, mert a mandátumot másként nem tudja megszerezni, csak a mások vagyonának elosztogatásával! (Ugy van! jobbfelől. Zaj a szélsöbaloldalon.) Várnai Dániel t. képviselőtársam a szervezkedési szabadságot hozta fel. Én tudom, mit jelent ez a szervezkedési szabadság, (Felkiáltások jobbfélöl: Láttuk!) és áttérek itt arra a bizonyos direktóriumi dologra. Sokan kétségbe vonják működésem tisztaságát . . . Horváth Zoltán: Nem vonjuk kétségbe! Tudjuk ! Forgács Miklós: De én Horváth képviselőtársam múltjára és jelenére egy árva szót nem mernék mondani olyant, (Felkiáltások a szélső- ' baloldalon : Mit is tudna ?) aminek igazságáról meg nem győződtem. Ha majd t. képviselőtársam meggyőződik arról, hogy én ki voltam és mit csináltam, akkor tessék beszélni. Majd meglátom, hogy lesz-e olyan becsületes képviselő . . . Propper Sándor : Direktóriumi elnök volt ! Ha megmaradt volna a forradalom, megmaradt volna elnöknek! Forgács Miklós: 1910-ben, mint fiatalember a. községben, — miután nálunk polgármester nincs, és szakszervezet, hála Istennek, szintén nincs, ott csak biró lehet az, aki a község ügyeit szivén viseli, — meg lettem választva bírónak. 13-ban lejárt a választás, ismét megválasztottak. De épen azoknak a munkásembereknek érdekét képviselve, akikről ma szó van, összekülönböztem a jegyzővel és a szolgabiróval. Tessék jól megfigyelni. Jött a háború, mint községi birót és mint kisgazdát az akkori főszolgabíró és jegyző kivitetett a frontra. Cserti József: Jól tette! Forgács Miklós: Jól tette és hála Istennek, nincs semmi bajom ! Cserti József: Mi is ott voltunk! Drozdy Győző : Hiszen még a múlt nemzetgyűlés elején is azok pártján voltál, most tértél át, mióta jegyző vagy ! Forgács Miklós : Azért azt mondom, amit a legjobban tudok, ós nem azt, amit Drozdy képviselő ur mond. (Ugy van! jobbfélöl.) Egy ideig fogolytáborban voltam. Oda irt az akkori főszolgabíró, hogy ezt az embert ki kell vinni az első vonalba, hogy többé haza ne jöhessen. Ki is mentem. Aki a háborúban volt, az ismeri az ottani szenvedéseket. Az anyám utánam irt egy levelet, hogy a jegyzővel azt üzentette a főszolgabíró, hogy csak egy kérő levelet irjak neki, akkor hazahozat. Mindenki tudja, mit jelent megszabadulni a frontról; sokan a vagyonukat, sokan az életüket adták oda, hogy szabadulhassanak és nem sikerült. Azt mondtam : hogy ha tudom, hogy a főszolgabíró hárítja is el azt a gránátot, amely szétcsap engem, akkor sem teszem meg, mert évi április hó 18-án, szerdán. ón bizom az igazamban és az Istenben. (Tet szés jobbfélöl.) Cserti József: Helyes! Forgács Miklós : Amikor én mint közlegény mentem el és jöttem haza s elő akartak léptetni, semmit el nem fogadtam, hogy csak igy maradok a vonalban és ha erre szántak, viselem. Ezt csak annak a jellemzésére hozom fel, hogy ha énbennem személyes ambíciók lettek volna, akkor bizonyára igyekeztem volna magamat kivonni. Cserti József: Volt-e direktóriumi elnök, vagy nem? Forgács Miklós: Ezután jött a forradalom. Hazajöttem, amikor összeomlott minden, a tiroli frontról Assiagó felől, betegen, nyolc napi utazás és éhezés után. Ezt csak az tudja átérezni, aki ilyent át is élt. Jöttek hozzám az emberek, hogy minden fel van fordulva, a főszolgabírót, aki engem kivitetett, elűzték, a jegyzőt is elűzték, és miután tudják, hogy ón haragszom,rájuk a legjobban, kértek, hogy segítsek nekik. En azt mondtam : »Emberek, ez forradalom. En nem teszek semmit, ami törvénytelen ; én egészen más állásponton vagyok, mint maguk. Ha a jegyző szöknék, én megkötném, mert neki nem szabad innen elmenni. Amikor a forradalom lecsendesül, akkor törvényes formák közt leszámolunk vele.« Az emberek természetesen forradalmi hangulatban voltak, s nem fogadták el a . tanácsomat, mentek a maguk feje után és neki álltak az urasági földeknek, hogy azokat felosszák. Mindennap doboltak. Most már tudtam, hogy mi a szakszervezet. Budapestről kijött egy műasztalos, aki nem annyira a műasztalosságot, gyakorolta, mint inkább a népcsalást, ezt azután egészen művészi tökélyre vitte. (Derültség jobbfélöl. Mozgás a szélsöbaloldalon. ) Drozdy Győző: Ki állt először melléje? Kállay Tamás: Hozzánk egy bélyegkereskedő jött le! Forgács Miklós: A legszebb tavaszi napon megyek hazafelé a vasútról ; az összes uradalmi cselédek, mint ahogy falun nevezik: tekéztek a gyepen. Kérdeztem : »Ilyen gyönyörű napon mit csinálnak, emberek?« Azt felelték: »Azt mondta Baruch elvtárs, hogy nem szabad dolgozni ad* dig, amig meg nem kapjuk a budapesti intézkedést, hogy milyen munkába csapjunk át !« Ez a helyzet 13 napig tartott, a szép napos idő eltelt, elkezdett esni az eső, hullott vagy 14 napig és vetetlen maradt az uradalom. Tessék csak szervezkedni ! (Ugy van ! jobbfélöl.) Akkor azt mondtam : »Emberek, figyelmeztetlek benneteket, hogy ez rosszra fog vezetni !« Bizony, szégyenérzet fog el akkor, amikor mi, kisgazdák olyan szerények voltunk, hogy már majdnem három éve itt vagyunk és soha személyes kérdésben fel nem szólaltunk és mégis három éve lépten-nyomon azzal vádolnak engem : egyszer, hogy kommunista voltam, más-