Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-121
'284 A nemzetgyűlés 121. ülése 1923. évi április hó 18-án, szerdán. Elnök : Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom ! Lovász János; Be kell látria magának az értelmi osztálynak és mindenféle társadalmi osztálynak, hogy nagyobb erőt, hatalmasabb ellenállást Nagymagyarország visszaállítására, pártokra, felekezetekre és osztályokra bomlott nemzettel kifejteni soha sem lehet. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon. ) Propper Sándor; Majd kap maga Gömböstől ! Szilágyi Lajos: Kár hogy a Szózat és a Nép nem igy ir. (Zaj.) Lovász János ; Ha tehát eredményes munkát akarunk végezni, akkor elsősorban a teljes kijózanodásnak és kibékülésnek kell elkövetkeznie. A felé az ut felé vezet minden jó magyar embert a közös szenvedések felismerése, amely ut a közös érdekek és közös cél felé vezet. De szükséges, hogy tegye félre mindenki személyes érdekeit, feledje a múltnak sérelmeit... (Zaj a szélsőbaloldalon. ) Propper Sándor : Kezdjük a búza áránál : az diktálja a drágaságot. Erdélyi Aladár : Megint a búza fáj magának ! Hát mikor 80 korona volt, akkor mi volt ? Propper Sándor: Az is. Az diktálja a drágaságot. Peidl Gyula : Kezdjük meg a 2500 koronás zsírnál. Szijj Bálint : A ruházat ára nem fáj ? Propper Sándor: A búza csinálja a drágaságot. (Zaj.) Elnök .* Csendet kérek képviselő urak ! Propper Sándor : És oszlassuk fel Zalaegerszeget. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon. Rendre! Rendre! a mentelmi elé!) Elnök : Propper képviselő urat figyelmeztetem, hogy ne szóljon közbe. Lovász János: Egymást megértve, egymást kölcsönösen megbecsülve, ur, kisgazda, szocialista, ipari munkás egymással kibékülve ne azt az utat keressük, amely szétválaszt, hanem amely összehoz bennünket. Nagy Ernő ; így kellene ezt tényleg. Lovász János: Legyünk egyek a nemzeti ügy szolgálatában, az áldozatkészségben, a hazaszeretetben és az ország újjáépítésében. (Élénk helyeslés a széUőbaloldaloni) Testvéri szeretetben forrjon össze minden magyar erő, mert csakis az öntudatos fajszeretet és az önfeláldozó SZÍVÓS munka menthet meg bennünket az elpusztulástól (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Arra kérek tehát mindenkit, tegye mindenki a legjobbat, amit magyar szive és elméje sugall, legyen ez tollal, ekével, ipari szerszámmal, de kapcsolódjék be mindenki a közös szent cél szolgálatába és dolgozzék ennek a szerencsétlen hazának jövőjén és boldogságán. Ezekkel az érzésekkel és gondolatokkal ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik. Zaj a szélsőbaloldalon.) Baticz Gyula: Szép pohárköszöntő volt. Dénes István : Mi lesz a munkabérekkel ? Propper Sándor: Ebből még nem lesz munkabér Lovász képviselő ur. (Zaj.) Szijj Bálint: A ruházat ára nem fáj? Háromszorosa az aranyparitásnak! Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Szólásra következik? Bodó János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Megszoktuk már ebben az országban, hogy a szociálpolitikai törvények iránt vajmi kevés érzéket tanúsított ez a nemzetgyűlés, mint ahogyan kevés érzéket tanúsítottak a múltban az országgyűlések is. De az a kevés érzék is eltűnt mindenkor a magyar törvényhozásból abban a pillanatban, amikor olyan törvényjavaslattal kellett idejönni, amely hivatva volt arra, hogy a mezőgazdasági munkásnak, a föld szegényének a sorsán igyekezzék valamit segíteni. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Valahányszor ennek a társadalmi osztálynak megmozdulásáról, helyzetének javításáról volt szó itten a múltban, mindenkor észrevettük azt a lehetetlen idegenkedést és érzékenykedést a túloldalról. Ezt azonban meg tudtuk érteni akkor, amikor a túloldalon a múlt országgyűlések alkalmával a nagybirtokosok ültek, azonban kevéssé tudjuk megérteni ma, amidőn nemcsak a nagybirtokosok képviselőit látjuk a túloldalon, hanem a kisbirtokosok, kisgazdák képviselőit is. Mindenki joggal várhatta, hogy a kisgazdák és kisbirtokosok, akik közeli érintkezésben ós vonatkozásban vannak a föld népével, a mezőgazdasági munkásokkal, nagyobb érzéket fognak tanúsítani ezeknek az embereknek sorsa iránt, . . . Drozdy Győző: A nagybirtokosokkal tarta^ nak minden javaslatnál ! Györki Imre : ... azt várta mindenki, hogy munkásdemokrácia fog megnyilvánulni ebben a nemzetgyűlésben, mert a kezdeményezésnek onnét kell kiindulnia, hiszen a hatalom a túloldal kezében van. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy ennek épen az ellenkezője következett be akkor, amikor a földmivelésügyi minister ur ilyen korcs, a szociálpolitikát kigúnyoló törvényjavaslattal jön ide a nemzetgyűlés elé. Nem azt látjuk most, hogy a nagygazdák és nagybirtokosok állanak ide, és a törvényjavaslatban lefektetett elveket igyekeznek megcsonkítani, hanem azok a kisgazdák, akiknek a legteljesebb erővel kellene a kisgazdaexisztenciák (erdekeit megvédelmezni, azok igyekeznek guzsbakötni ezzel a törvényjavaslattal is a munkásságot. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csontos Imre : Hát igy vezetitek féke az országot mindig!