Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-113

A nemzetgyűlés 113. ülése 1923. évi március hó 20-án, kedden. 21 Drozdy Győző: Méltóztassék a kormánytól megkérdezni! Nem mi nevezzük ki őket kor­mányfőtanácsosnak ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Azok siberek, akiket kineveztek ? Schandl Károly : Sibereket senki se nevez ki annak! (Zaj.) Dénes István : Csak azon csodálkozom, hogy hogy lehet ennek a nemzetgyűlésnek olyan többsége, amely habzó szájjal kiabál a tőzsde és a siberek ellen és mégis tűri a sibereket. (Zaj.) Erdélyi Aladár: A »habzót«-t átengedjük önnek ! Elnök: Erdélyi képviselő urat kérem, szí­veskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Dénes István : Vagy módjában áll a t. többségnek kormányozni ebben az országban vagy nem. Ha módjában áll és hibát talál a siberekben, tessék megszüntetni a működésüket, de ne tessék itt a nemzetgyűlésen folyton izgulni és izgatni amiatt. (Zaj a jobboldalon.) Ha pedig nem tetszik a többség politikája t. képviselő­társamnak, akkor nagyon helyes, jöjjön át ide, üljön az ellenzékre. Ennek ez a módja, de ne tessék folyton kiabálni, hogy a siberek a hibá­sak és ugyanakkor támogatni a siberpolitikát ebben az országban. Schandl Károly : Azt már nem támogatjuk ! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Dénes István : Amikor a magyar pénzügy­minister a nagybankoknak, tehát, ahol a leg­több valutázás történik . . . Elnök : A képviselő urat másodszor figyel­meztetem, tessék a tárgynál maradni. A törvény­javaslat a gazdasági munkaviszonyból felmerülő ügyekben a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó eljárás szabályozásáról szól. Ezt méltóz­tassék talán beszédének további folyamán tár­gyalni s legalább vonatkozásba hozni ezzel mindazt, amit a képviselő ur elmondott. Ha figyelmeztetésemnek nem volna foganatja, kény­telen volnék a képviselő úrtól a szót megvonni. Dénes István : Engedelmet kérek, én ugy gondolom, hoyy amidőn általános vitáját foly­tatjuk egy munkaügyi törvény lavaslatnak, akkor igenis rá kell mutatni arra, hogy hol vannak a bajok gyökerei. Rá kell mutatnom erre már csak azért is, hogy a magyar kormánynak módot adjak arra, hogy majd ilyen törvényjavaslatok­kal is jöjjön a nemzetgyűlés elé, minthogy ez a törvényjavaslat a mi nézetünk szerint csak pepecselő munka Amikor kritizálom a kormány tevékenységét a törvényhozás terén, akkor rá kell mutatnom arra is, hogy hol van a hiba. Ezért méltóztassék megengedni, hogy ott foly­tassam, ahol elhagytam. Fájdalom, Magyarországon a nemzet jöve­delmének nagyobbik része földjáradék. címén a földtulajdonosok zsebébe vándorol, másik na­gyobbik része a tőkések zsebébe és mondjuk, hogy körülbelül 15—20 százalék marad a dol­gozó milliók részére a nemzet jövedelméből, így érthető meg az, hogy hiába akarnak akár­mit csinálni, hiába vezeti a legjobb szándék a magyar kormányt és a nemzetgyűlést is, kép­telenek valamit csinálni, képtelenek letörni a mérhetetlen drágaságot, mert a nemzet jöve­delme bizonyos csatornákon keresztül kevesek zsebébe vándorol, mig a milliók számára alig marad a nemzet jövedelmének 15—20 százaléka. Ennek következtében, minthogy fájdalom, az államháztartás is ugy van berendezve Magyar­országon, hogy az állam terhei, amelyek ma 160—170 milliárd koronát tesznek ki, szintén a dolgozók vállait nyomják, a munkát és a termelést terheli elsősorban, természetes, hogy a nemzet jövedelméből csak 20 százalék jut a dolgozók tömegének, másfelől viszont az állam­terheknek 99 százaléka a dolgozó tömegekre nehezedvén, magától értetődik, hogy ennek meg kell ölnie a dolgozó társadalmat Magyar­országon, meg kell ölnie a munkát, a munka­kedvet és mindent, ami szép és nemes ebben az országban. Ma eljutottunk már Magyarországon addig a határig, ahol ha nem vigyázunk, még egy lépés és a szakadékba zuhanunk. Csak fel aka­rom hivni a t. Nemzetgyűlés figyelmét a Pénz­ügyi Tanácsnak minap kiadott kommünikéjére és különösen az igen t. földmivelésügyi minis­ter ur figyelmét akarom erre felhívni. Ez a kommüniké azt mondotta, hogyha ezt a políti kát folytatjuk tovább, akkor a katasztrófa ki­kerülhetetlen. Erre jött egy félhivatalos cáfolat. Azonban én osztom a Pénzügyi Tanács nézetét teljes mértékben. Olyan végzetes és olyan súlyos időkben élünk, hogyha ezeket a mélyreható kérdéseket nem ugy tárgyalja a kormány, hogy a kérdések gyökeréig hatoljon le és ott fogja meg a kérdést, akkor ez a nemzet feltétlenül el fog pusztulni. Patacsi Dénes: Ez a munkabér megállapí­tásának a kérdése! Dénes István : Kapcsolatos ezzel, t. kép i­selőtársam. A munkásság azért nyomorog, mert. kenyere felét adókban elviszik a drágaság kö­vetkeztében. Nem kívánok már hosszasabban beszélni e törvényjavaslathoz, nagyjában rámutattam azokra a mérhetetlen bajokra és hibákra, amelyek a mezőgazdasági munkásságot ma sújtják. Arra kérem a t. Nemzetgyűlést, tegye magáévá mélyebben és komolyabban a mezőgazdasági munkáskérdést, mert hiszen a magyar nép regene­rálódását onnan várhatjuk csak, ott vannak azok a széles néptömegek, amelyek hivatva vannak arra, hogy elszaporodjanak és a mi el­szakított területeinket a magyarsággal ismét betelepítsék és benépesítsék. Katonát onnan vár-; hattuuk, a faj magyarság színe-java él ott. Akkor, amikor a magyar mezőgazdasági munkásság; ilyenformán — fájdalom — már most a magyar jövő, a nemzeti élet .gerincét képezi, nem leü&V

Next

/
Thumbnails
Contents