Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-113

È2 A nemzetgyűlés 113. ülése 1923. évi március hó 20-án, kedden. hogy ilyen törvényjavaslatokkal jöjjenek ide, nem lehet az ő sorsukat rábízni a szolgabirókra. Ezért hozzájárulok Szeder Ferenc t. képviselőtársam indítványához, amely szerint legalább a vezetőember, az ötödik személy abban a bizottságban, független magyar királyi járásbiró legyen. A törvényjavaslatot ezért nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Ez a törvényjavaslat azt a célt akarja szolgálni, hogy a mezőgazdasági munkaviszonyból eredő ügyek elintézését előbbre vigye. Ezt a célt azonban ez a törvényjavaslat nem éri el, mert az egész törvényjavaslat nem más, mint látszat, kirakatszerkezetű és nem fedi azt a nagy szociális szempontot, amelyet a nyugateurópai államok a szociális bíráskodásba, a munkásbiráskodásba bevisznek. Alapjában a mostani állapoton ez a törvényjavaslat semmit sem változtat, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert a fórumok ugyanazok, ugyanaz a magyar közigazgatás, amely eddig is intézte nagyrészben a mezőgazdasági munkaviszonyokból eredő ügyeket, fogja továbbra is dontöleg ezeket az ügyeket elintézni. Hogy mit jelent ez a munkásság számára, azt nagyon sok példával lehetne igazolni. Rá lehetne mutatni arra, hogy a magyar közigazgatásnak, különösen a vidéken, milyen szoros kapcsolata van a nagybirtokos osztállyal. Rá lehetne mutatni arra, hogy a magyar közigazgatás nem alkalmas arra, hogy ezt a bíráskodási munkát elvégezze. Ha pedig a bíráskodás rábízatnék, akkor ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén sem viszi előbbre szociális vonatkozásban egy csöppet sem a mezőgazdasági munkásügyi bíráskodást. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Mindenféle okos, praktikus bíráskodásnak az alapja az, hogy a bíróság teljesen független legyen. Igaz, hogy ülnököket visz be ez a javaslat, az ítélkezést ülnökökre bizza, ámde ezeknek az ülnököknek a megválasztása, beidézése, munkaköre, vagyis magából az érdekelt felekből alakított ülnöki testület nem azok szerint a módszerek szerint jön létre, ahogy létre kellene jönnie. Ha azt akarná a földmivelésügyi kormány, hogy Magyarország mezőgazdasági népessége komolyan védhesse a maga érdekeit, komolyan törekedjék arra, hogy a megdrágult életfeltételekkel arányba hozza a jövedelmét, keresetét, akkor a magyar földmivelésügyi kormánynak volna kötelessége figyelmeztetni a belügyministert, hogy ne akadályozza meg a magyar dolgozó munkásság szervezkedését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon") E nélkül semmiféle védelem nem ér semmit, e nélkül az egyesülési és gyülekezési szabadság nélkül humbug és frázis mindennemű dolog, minden törvény, amelyet a munkásság érdekében hoznak. Csak akkor bír értékkel, akkor lesz; jelentősége ós szociális vonatkozása, ha meg van a mezei munkásságnak adva a szervezkedési szabadsága és hogyha az ülnökök az ő soraiból kerülnek ki. Ez egy borzasztó nagy ellentét. Tessék azt belátni maguknak a gazdáknak, hogy amikor nekik és a nagybirtokosoknak megvan a közigazgatáson keresztül is a befolyásuk, hogy ezeket az ülnököket az illetékes körökön keresztül behozhatják, addig a munkásságnak nincs meg a lehetősége, hogy a maga rátermett emberét bevigye ülnöknek, ez egyszerűen lehetetlen számára, mert nincs meg a szervezete és mert nines meg a szervezete, nincs meg a befolyása sem arra, hogy a maga értelmes és rátermett emberét bejuttassa. Mondom, ez a törvényjavaslat ebben a szerkezetben egy csöppet sem viszi előbbre a bíráskodás ügyét. A t. földmivelésügyi kormány talán akart valamit adni ebben a törvényjavaslatban, azonban bocsássanak meg, ha mi erre azt mondjuk, hogy ez kirakattörvény, mely nem jelent semmit. Ezt nyugodtan a törvény szerkezeténél fogva rámondhatjuk, mert a bíráskodás többé-kevésbé eddig is ugy volt ezen a téren, ahogy ezután lesz, tehát nincs semmi haladás. Akkor volna haladás, akkor jelentene szociális szempontból valamit a munkásság számára, ha maga a munkásszervezkedés szabadsága volna biztosítva és ezen keresztül érvényesíthetné befolyását, amint tudja érvónyesiteni a nagybirtokos osztály a biráskodásnál a maga szervezettségénél fogva, de meg a közigazgatáson keresztül is. A munkások ezektől elesvén, rájuk nézve egészen jelenfelktelen dologA modern munkásügyi bíráskodás nem ezt a módszert használja és alkalmazza, hanlem mindenütt iparkodik bizonyos autonóm szerveknek az érvényesülését lehetővé tenni. Es ha már pártatlan bírót vesz az élére ilyen intézmény, — mint ahogy ez megvan különböző döntő bíráskodásban, megvan különböző békéltető bíráskodási intézményben — akkor nem a közigazgatásból veszi, nem abból a fórumból, ahonnan a pártatlanság ki van zárva, hanem olyan helyről veszi, ahol a pártatlanság biztosítva van. Ebben az esetben pártatlanságot — mondom — hiába keresünk, nem találhatunk, mert az a szolgabiró nem lehet független a helyi vonatkozásoktól. Már Magyarország közigazgatási rendszerének a kialakulása, a fejlődés története is az, hogy ő végrehajtja az internálást, ha valakit veszélyesnek és gyanúsnak tart, azt intern áltatja, ha a munkások szervezkedni akarnak, nem engedi meg. O áll szemben a néppel, ő csinál mindent és ugyanezt a birót, aki ott veszekszik ezzel a munkásnéppel, aki — hogy az önök nyelvén mondjam — féken tartja, ugyanezt a személyt állítják oda bírónak az ülnökök élére és végső sorban ennek a bírónak befolyása fogja eldönteni, hogy vájjon mennyiben van igaza vagy mennyiben nincs igaza valamelyik panaszfctevőnek. Teljesen aj>