Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-119

À nemzetgyűlés 119. ülése 1923. évi április hó 13-án, pénteken. 245 elfogadásával, a kereslet és a kinálat után mozog, és ha ennek az előfeltételei szűkre szabott és gazdaságilag szinte életképtelennek látszó hazánkban megvolnának, nem lenne szabad az államnak törvényhozás utján a munkabérek szabályozásához nyúlni«, vagyis más szóval ez a jelentés a törvényjavaslat elfogadását azon az alapon tartja megokolhatónak, mert a kereslet és a kinálat elve a mai gazdasági viszonyok között, a mai Magyarországban nem jut kellőleg kifejezésre. Egyben az indokolásban az is benne van, hogy a földbirtokosok csupa óvatosságból bizonjos szűkmarkúsággal viseltetnek a munkásokkal szemben ; ezt a túlságos óvatosságot akarja a törvény kikorrigálni, olyképen, hogy a mezőgazdasági munkásságot ezzel az óvatossággal szemben pártfogásába veszi. En ezt az indokolást nem tartom kielégitőnek. Nem tartom kielégítőnek azt, hogy csupán a mai gazdasági helyzet következtében keli ezt a törvényjavaslatot megszavazni. Nem tartom továbbá kielégítőnek azt az indokolást sem, amelyet az előadó ur volt szives jelentésében adni, hogy t. i. a kereslet és kinálat elvének egészségtelen kialakulása az egyedüli oka annak, hogy erre a javaslatra szükség van. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Miért van erre a javaslatra elsősorban szükség ? Szükség van azért, mert ma a mezőgazdasági munkáskérdés olyan stádiumba került, olyan helyzet állt elő a mezőgazdasági munkáskérdés szempontjából, amely nagyon alkalmas arra, hogy a mezőgazdasági munkásságot kiuzsoráz ásnak tegye ki és a megélhetés feltételeitől is megfossza. Már az egyik beszédemben voltam bátor ismertetni, hogy a mezőgazdasági munkáskérdés szempontjából csonka Magyarországon sokkal rosszabb a helyzet, mint amilyen az egész Magyarországon volt; mert mig egész Magyarország 11,399.122 mezőgazdasággal foglalkozó egyéne közül mindössze 3 millió, tehát 25 százalék volt a földmunkás, addig csonka Magyarország 4,190.527 mezőgazdasággal foglalkozó egyén közül 1% millió, tehát 37% a földmunkás. Csonka Magyarországon tehát a földmunkások száma körülbelül 12%-kal nagyobb, mint amennyi egész Magyarországon volt. Ebből logikusan következik, hogy a nagybirtoknak ma 12°/o-kal többet kell eltartania csonka Magyarországon, mint amennyit eltartott egész Magyarországon. De nem is 12 °/o-kal kell többet eltartani, mert hiszen köztudomású, hogy amig egész Magyarországon normális gazdasági viszonyok között a földmunkásságnak egy nagy hányada nem a mezőgazdasági szakmában kereste meg a kenyerét, hanem erdőépitésnél, vasútépítésnél, tehát mentesítve volt a mezőgazdasági termeléstől : addig a mai gazdasági viszonyok között, amikor sem erdőirtással, sem vasútépítéssel, sem egyéb munkákkal nem keresheti meg a kenyerét, csak egyedül a mezőgazdasági munkákkal, ez a, mondjuk, 10—12% — ennyire teszem körülbelül ezek számát — szintén a mezőgazdasági termelésre van utalva. (Úgy van! balfelöl.) Vagyis a helyzet az, hogy csonka Magyarországon a nagybirtoknak 20—25 %-kal több munkásmennyiséget kell eltartania, mint amenynyit el kellett tartania egész Magyarországon. Mi következik ebből? Ebből egyrészt az következik, hogy a mezőgazdasági munkásságnak egy nagy hányada nem bir elhelyezkedni, azon egyszerű oknál

x fogva, mert hiszen a földbirtokosok, a mai gazdasági viszonyok között, nem hajlandók több gazdasági erőt igénybevenni földjük munkálásánál, sőt örülhetünk annak, ha legalább annyit igénybevesznek, mint amennyit normális gazdasági viszonyok között igénybevettek. A helyzet tehát az, hogy a mezőgazdasági munkásság egy nagy hányada, 18—20 százaléka, csonka Magyarországon munka nélkül van, vagyis nem kap arató- és cséplőrészt, és igy nem tudja megszerezni a télire való kenyerét. Hogy micsoda káros hatása lehet ennek és micsoda forradalmi kirobbanásra adhat ez okot, ezzel a kérdéssel nem foglalkozom, csak leszegezem azt, amit már több izben hangoztattam itt a nemzetgyűlésben, hogy a konszolidáció legnagyobb ellensége mindig a korgó gyomor volt, (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) hogy a keresztény erkölcstan szerint is az ember nem köteles éhenhalni. (Mozgás jobb felöl.) Itt tehát csak közbevetőleg figyelmeztetem a nemzetgyűlés tagjait és a kormányzatot arra, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség csökkentésére minden lehetőt elkövetni szíveskedjenek. (Zaj és ellen-mondások jobbfelöl : A keresztény erkölcstan nem ezt mondja!) Peidl Gyula: Nem keresztény, mert a nép érdekében beszél! Meskó Zoltán: Elég jó keresztény! Szomjas Gusztáv: A máséhoz nem nyúlhat hozzá, ilyen keresztény tan nincs! Peidl Gyula: Kétségbevonják a kereszténységét, mert a nép érdekében szól! Erdélyi Aladár: Adni kötelesség! De a máséhoz hozzányúlni senkinek sincs joga! Ez a helyes álláspont! Farkas István: Csak éhenhalni van joga! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Pikler Emil : Szép kis kereszténység, amit önök képviselnek! (Zaj jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek ! Csik József : A másik baj, amely abból következik, hogy csonka Magyarországon 20—25%-kal több munkásmennyiséget kell a nagybirtoknak eltartani, mint amennyit egész Magyarországon eltartott, az, hogy a nagy munkakinálat következtében a mezőgazdaságban a munkabérek az életnívó alá csökkentek la (Ellenmondások jobbfelöl) Mélyen t. Nemzetgyűlés! Akármilyen szempontból, akármilyen nemzetgazdasági szempont-