Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-119
À nemzetgyűlés 119. ülése 1923 Ha látom is ezeket a dolgokat, mégsem tartozhatom azok közé, akik azt a kívánságot hangoztatják, amit Propper Sándor igen t. képviselőtársam hangoztatott tegnap, hogy az 1898:11. te, megváltoztatásával a mezőgazdasági munkásoknak meg kell adni a szabad szervezkedés jogosultságát. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha csak idáig mennének, ez még nem volna baj. De én látom azokat a súlyos következményeket, amelyek a szabad szervezkedésből, a szakszervezetek alakításából származnak ; mert hiszen láttuk a múltban is, hogy az ilyen szerrezetek vezetése, az ilyen szervezeteknek tettre késztetése nem mindenkor a nagy köz érdekében történik, hanem egyesek hatalmi önzéséből. (Ugy van! jobb felöl.) Farkas István : Hatalmi önzésből nem engedik ! Szabó István (sókor ópátkai): Már pedig, igen t. Nemzetgyűlés, ha megengedhető is, ipari téren a sztrájk, mezőgazdasági téren ezt alighanem épen azok érdekében nem szabad megengedni, akik azt követelik. Sütő József : Akkor fizessenek arany valutában a földmunkásnak is! A búza árát zsebre teszik. (Felkiáltások jobb felöl : Búmban fizetnek !) Elnök : Csendet kérek ! Saly Endre: A sztrájk csak eszköz, nem cél ! Tessék fizetni ! Szabó István (sokorópátkai) : A mezőgazdaság nem gyár, a földmivelés nem villanyerőre van berendezve, ott a munkát nem lehet addig megállítani, míg a bizottságok tárgyalnak, ott a gondviselés szakadatlanul folytatja teremtő munkáját, nem törődik a sztrájkkal és amig a kibékülés megtörténnék, a kenyér épen azok előtt fogyna el, akik ezt követelik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Esztergályos János: Tessék fizetni, akkor nem sztrájkolnak! Szomjas Gusztáv: A sztrájkra tanították őket ! (Zaj.) Ha nem lázítják őket, nem sztrájkolnak. Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Esztergályos János: A nyomor az oka! Szomjas Gusztáv: Sohasem jutott eszébe a földmivesnek, hogy sztrájkoljon. Saly Endre: Nem jókedvből sztrájkol. Esztergályos János: A magyar parasztság rongyokban jár! Sütő József: Tessék tisztességes munkabért adni nekik! Propper Sándor: Joguk van a megélhetésre ! Elnök : Propper Sándor képviselő urat figyelmeztetem, ne tessék közbeszólni! Szomjas Gusztáv : Mi fizetjük őket, mások meg elveszik tőlük! (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ne méltóztassanak közbeszólani ! Méltóztatik látni, hogy az elnök többször figyelmezteti a képviselő urakat, hogy méltóztassanak csendben lenni; annyit tehát elvárhatna, hogy évi április hó 13-án, pénteken, 233 legalább azon idő alatt ne méltóztassanak örökösen közbeszólni: Szabó István (sokorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! Amint emiitettem, én a baj kutforrását épen ott látom, hogy nem volt a földmivelő, termelő társadalomnak értékesítési szabadsága, és nem volt hitele, ezért nem tudott kellő befektetést eszközölni, nem tudott kellő munkaalkalmat adni, igy munkaalkalom hiányában nagyobb lett a kereslet, mint a kínálat, ugyebár, és le kellett szállani á béreknek. Nem tudom azt sem megérteni, hogyan lehetséges az, hogy mig az egyik igen t. képviselőtársam egyfelől a kivitel teljes megszüntetését követeli, másfelől pedig azt követeli, hogy a talán tervbe vett mezőgazdasági hitelt a kormány ne engedélyezze. Hát, hogyan lehet ezt egy ós ugyanazon aggyal elgondolni, hogyan lehet ezt egymással összeegyeztetni, hogy a gazda előtt, aki termelni kénytelen, az értékesítés útját elvágjuk, a gazdasága vezetésétől a lehetőséget, a hitelnyújtást megvonjuk; hogyan lehet ilyet követelni és hozzá még azt mondani, amint igen t. képviselőtársam, Dénes István mondotta, hogy ha »nincs neki forgótőkéje, adja el a kastélyát, parcellázza fel a birtokát és ugy szerezze meg a forgótőkét« ? Hát, ilyent már láttunk, igen t. képviselőtársam ! A múlt század 70-es és 80-as éveiben körülbelül épen ilyenformán állt a mezőgazdaság ügyej akkor nem volt külföldi piac és uzsoráskodók ültek a hitelre szánt összegen. (Ugy van! jobb felöl.) Akkor ugyanazt cselekedték, különösen a magyar középbirtokos osztály, amit most tanácsolt Dénes István igen t. képviselőtársam : eladta a házát, eladta a földjét és tódult a hivatalok felé, aminek most megint csak szomorú kihatását tapasztaljuk. (Ugy van ! jobbfelöl.) Elhelyezésükről kellett gondoskodni, sőt uj hivatali állásokat is kellett kreálni. Most látjuk, amikor megcsonkítottak vagyunk, hogy a menedéket akkor megadta nekik ez a nemzet, de már az ellátásáról mégis vajmi nehezen tud gondoskodni. Odajutottak szegények az akkori krízis alkalmával, hogy a házukat és a földjüket adták el, most pedig a megmaradó zongorát kell a vagyonmentő vásáron elkótyavetyélniük. (Ugy van! jobb felől.) Ha ezt akarja t. képviselőtársam elérni, hogy pár évtized múlva itt ne legyen kivitél, ezt könnyen elérheti. (Zaj.) Nem is kell még ennyi idő sem hozzá, mert hiszen tudjuk, hogyha Oroszországban rendezettebbek lesznek a viszonyok, meg fog jelenni Oroszországnak termel- ) vénye, s akkor feleslegessé válik a közélelmezési tanács tiltó rendelkezése, akkor nem muszáj megtiltani a kivitelt, mert úgysem igen lesz kivitel, (Ugy van! jobbfelől) mert igy tönkreteszik a termelő osztályt ; addig belőlük is ki akarjuk szorítani a szuszt, hogy ne legyen más ebben az országban, mint nyomorgó proletár. Aki előrenéz, az nem kívánhatja és nem is 34*
