Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-119

2$â A nemzetgyűlés 119. ülése 1923. évi április hó 13-án, pénteken. ajánlhatja, hogy ilyen dolgot fogadjon el ez a nemzetgyűlés. Amint mondottam, én ezeknek a bajoknak kútforrását a mezőgazdasági hitel és az értékesítési szabadság nemlétezésében látom. Azért nekem az volna a kívánságom, hogy ezt a nemzetfentartó elemet, a magyar földmivesnépesség összességének, tehát az egész nemzetnek érdekében is sürgősen folyósittassék a mezőgazdasági hitel, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) hogy itt a termelés megindulhasson, hogy a külterjes gazdálkodásról immár a belterjes gazdálkodásra lehessen áttérni, (Helyeslés jobbfelöl.) hogy minél több munkáskezet lehessen foglalkoztatni, (Helyeslés jobbfelöl.) és hogy a gazda megtalálja a maga számítását és tudjon ceruzával a kezében ugy számolni, mint bármely vállalkozó. Legyen meg az értékesítésnek teljes szabadsága, és ne akkor mondják meg, hogy mikép értékesítheti a terményét, amikor már drága költséggel azt előállította. Erdélyi Aladár: Amikor már a siberek kezén van. Szabó István (sokorópátkai): Higyjék el túloldalon ülő t. képviselőtársaim, hogy az önök áltál képviselt, nagy, hatalmas népréteg érdekében is épen ugy történik ez, mint az ezen oldalon ülő képviselők által képviselt népréteg ércekében. (Zaj.) Méltóztatnak emlékezni arra, bögyén 1921 december havában egy interpellációt mondottam el azért, mert akkor a közélelmezési tanács nem javasolta a sertéshús kivitelét. Rámutattam akkor arra, hogy a magyar gazdának körülbelül 110—120 koronával módjában van a sertés felhizlalására, s most a falvakban potom 40—50 koronával kell eladnia, s mikor Budapestre ér, a vásárcsarnokban is meg lehet venni 60—70 koronáért. Ez nem tűrhető, mert hiszen most lehet élni farsangi életet, de bekövetkezik utána a böjt. Mert tessék csak megnézni, a legékesebb szimptomája e nagyböjt eljövetelének az, hogy legolcsóbb a piacon ma is a malac. Azt mondtam, hogy a kis malacokat nem volna szabad leölni és a piacra vinni, hanem mind fel kellene nevelni és mindből nagyokat kellene hizlalni, mert akkor elláthatnánk velük a közszükségletet is, és megjavíthatnék, illetőleg felszínen tarthatnék a koronánkat is. Erdélyi Aladár: A szegény szalámigyárosok akkor nem kereshettek volna annyit. Szabó István (sokorópátkai) : Nem hallgattak reám, tönkretették a magyar mezőgazdaság egyik legvirágzóbb ágát, a sertéstenyésztést, s ime, ennek következménye most a 2000 koronás zsir. Mig ha követelésünket elfogadták volna, hogy legalább 110 koronát elérhettünk volna, higyjék meg, hogy nem sülyedt volna le annyira a korona. (Zaj.) "\ Rupert Rezső : A saját ministerétől függött, nagyatáditól ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem is voltam akkor minister. Rupert Rezső: Vezér volt, nagyhatalom! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Mindennek ón vagyok az oka. Ha a borbély nem borotvál, annak is, ugy látszik, én vagyok az oka. Szabó István (sokorópátkai) : Az önök érdekében is történik az, hogy itt szabadság legyen minden téren, hogy a gazda termeivényeit szabadon értékesíthesse, mert ez adja meg a munkakedvet, ez adja meg a lehetőséget arra, hogy a gazdák áldozatokat hozzanak és befektetéseket eszközöljenek. így jöhet a jólét. Uj korlátozásokkal ideig-óráig lehet élni, de egyszer könyörtelenül megjön reá a visszahatás s a drágaság sokkal gyorsabb tempóban ugrik, mint hogyha előbb nem rettegtünk volna annyira tőle. Saly Endre : Kiviszik a zsirt Ausztriába (Zaj. Elnök csenget.) Szabó István (sokorópátkai) : Követeléseink igazságosságáról meg vagyok győződve. Amikor az árvizsgálóbizottság, illetve annak meghatalmazása folytán bizonyos közegek megjelennek a piacokon, razziákat tartanak és fülöncsipnek falusi asszonyokat azért, mert drágábban merte talán két vagy tíz koronával tartani az ő élelmicikkét... Farkas István: De nem bántják a Hitelbankot ! Az csinálja a legnagyobb drágaságot. Szabó István (sokorópátkai) :..... ez sohasem azt a hatást éri el, mint amit kívántak volna tőle, hanem az ellenkezőjét; elriasztja a termelőket a piactól, megakadályozza őket a termelésben, s ha azután majd nem lesz mit razziázni, nem lesz minek az árát lenyomni, akkor örülünk, a siberek utján drága költséggel megszerezhetjük a falvakban azt, amit előbb idehoztak a helyünkbe a piacra. (Zaj.) Esztergályos János: A munkásokat a toloncházba viszik, mert nem akarják árujukat ingyen adni. Szabó István (sokorópátkai) : Erről majd beszéljen ön, t. képviselőtársam. Propper Sándor-: Elhiszem azt, hogy 8ki jóllakott, ezt nem érti. Farkas István : így csináltak eddig. Ezzel tették tönkre Magyarországot. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Szabó István (sokorópátkai) : Sajnos, ugy érzem, hogy önök ugy csinálták, ahogy nem lett volna szabad és ugy látom, | hogy ez ellen önök sohasem emelték fel tiltakozó szavukat. Amikor önök a 22.000 koronás búzát a 2000 koronás zsírt, meg nem tudom, hány koronás cukrot emlegetik, mindig a termelők, az uzsorás kisgazdák fejéhez szeretik azt vagdosni. (Élénk ellenmondás a jobboldalon.) Farkas István : A kisgazdák támasztják alá ! Szabó István (sokorópátkai): Nem jut eszükbe az, hogy a kisgazdának magtára és