Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-113
À nèmzeigtfnlés 113. ülése 1933. évi március hó 2ű-án, hedd&á. lf amelynek elöntő szerepe lesz a munkások és munkaadók közötti jogvitában, az én szerény nézetem szerint is — bár tisztelem és nagyrabecsülöm összes szolgabiráinkat és alispánjainkat, nem akarom őket megbántani — egészen más mentalitású, mint amilyent a magyar nép érdeke megkiván. A középkornak egy szép kis marad* ványa van még itt, mely benne él a lelkekben, különösen a közigazgatás vidéki szerveinek lelkében. A tudomány, a közgazdaságtan, már régen kimutatta, hogy nemcsak Magyarországon, de az egész világon hátrányára van az országnak a nagybirtok, mert elpusztítja, kiöli a nemzet életerőit és energiáit. Nálunk a szolgabírói társadalom, amely maradványa a középkornak, a legtöbb kórdósben a földesurak mellé áll. Hogyan várjon tehát a munkásság pártatlan Ítélkezést attól a szolgabirótól, aki akkor, amidőn Ítélkeznie kell kisebb fontosságú ügyekben is megkérdezi tőle, hogy milyen párti, munkáspárti-e, vagy egységes párti. (Mozgás a jobboldalon.) Ha munkáspárti, akkor súlyosabban bünteti meg, ha egységes párti, akkor kevésbbé szigorúan. Milyen Ítélkezés várható attól a szolgabirótól, aki felsőbb intésre és utasításra képes volt a választások alatt fellépni a nép képviselőjelöltje ellen és képes volt felrúgni az alkotmány és a törvény intézkedéseit? (Ellenmondások jobbfelöl.) Fájdalom, ezek tények, amelyek ismertetése nem tartozik ugyan e törvényjavaslat keretébe, de mindenesetre alkalmas arra, hogy megvilágítsa azok mentalitását és világfelfogását, akik hivatva lesznek ítélkezni a földmunkások és munkaadók jogviszonyairól. A t. földmivelésügyi minister ur azt mondotta előbbi beszédében, hogy sokkal helyesebb ilyen szociális törvényjavaslatokkal jönni a nemzetgyűlés elé, mint személyes kérdésekkel. Igaza van a minister urnák, de engedelmet kérek, amikor a magyar nemzet életbevágó kérdéseiről kell dönteni, hogy megmenthessük ezt a megcsonkított országot, akkor nem pepecselő törvényjavaslatokkal kell jönni a nemzetgyűlés elé. (Mozgás a jobboldalon.) Vannak korszakalkotó eszmék és gondolatok, amelyeket meg kell valósítani. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mik azok? Cserti József: A földreform, amely csak papíron van meg. Dénes István : Én elismerem, hogy a minister urban és a többségben megvan a jószándék, bizonyítéka ez a javaslat is, csakhogy ez nem elegendő, mert a többség is jól tudja, hogy a pokolbavezető ut is jószándókkal van kikövezve. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tudni nem tudjuk, csak hallottuk ! (Derültség.) NAPLÓ XÏ. Dénes István : Hogy az ország mai helyzetében megismerjük a nyomorúság, a bajok okait, le kell hatolni a kérdések gyökeréig, nem elégséges megmaradni ilyen kicsi — nem akarom mondani, hogy szemfényvesztő — felszínes törvényjavaslatnál, amely némi kis változást kétségtelenül fog hozni, azonban az ország mai állapotában itt korszakalkotó alkotásokra van szükség. Hogy ilyenekkel jönessünk a nemzetgyűlés elé, meg kell vizsgálni, miben rejlik a magyar nemzet minden bajának gyökere. Mit látunk ma? Azt, hogy a hatalmas magyar földmunkástömeg, amelytől a magyar nemzet megújhodását, a jövő ezer esztendős Magyarország felépítését várjuk, az éhenhalállal vívódik és kínlódik. Azt látjuk, hogy a magyar mezőgazdasági munkásosztály, amelynek sorsán — nem vitatom — javítani akar a kormány, képtelen megszerezni mindennapi kenyerét, pedig ő termeli a gabonát. Ma, amikor 200 korona egy kilogramm kenyér, a napszámbér 300—400 korona. Cserti József: A Dunántúl, Kápolnásnyé« ken 150 koronás napszámok vannak. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Is! Dénes István: A következő törvényjavaslattal kapcsolatban lesz alkalmam felsorakoztatni úgyszólván minden megyére és csaknem minden járásra vonatkozólag azokat a napszámbéreket, amelyeket a földbirtokos urak fizetnek ma a magyar keresztény munkástömegeknek. A magyar nemzet meg fog borzadni attól, hogy milyen életet él a magyar nemzet zöme az Alföldön. , Csontos Imre: Én belemegyek a napszámbér megállapításába, mert nemzetgyűlési képviselő vagyok ! Dénes István : Egy tényre hivom fel a nemzetgyűlés figyelmét. Békés megye igen sok községében beszéltem községi orvosokkal, akik elmondták, hogyha gyermek születik a munkásházakban, nem tudják megvásárolni a pelenkát és ujságpapirosba csavarják az újszülötteket. Borzalmas dolgok ezek, meg kell rendülnünk e tények hallatára, pedig ezek tények, amelyeket igazolhatnak a községi orvosok és mindazok, akik nyílt szemmel járnak az országban. Ha a munkástömegeken segíteni akarunk, akkor nem ezek a legelsőrendü törvényjavaslatok azok, amelyekkel jönnie kell a minister urnák, az első feladat az, hogy megnézze a nyomor igazi okát. Ennek a mérhetetlen nyomornak oka elsősorban az, hogy nincs munkaalkalma a magyar mezőgazdasági munkásosztálynak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Cserti József : És a földreform elsikkasztása ! Halász Móric: Trianon az oka! Dénes István: Hallom a kifogásokat, hallottam a múltban is, fogom hallani sokáig, amig csak ennek a nemzetgyűlésnek' mai összetétele megmarad, amig itt 63 nagybirtokos fog ülni, 9
