Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-118
226 A nemzetgyűlés 118. ülése 1923. évi április hó 12-én, csütörtökön. mintha az időt húznám, hanem csak azért, hogy a Naplóban legyen nyoma a későbbi kor számára, hogy milyen volt a helyzet, amikor a leghitványabb húst sem lehet 1000 koronán alul kapni, egy doboz cipőkenőcs 350 korona, egy 11 éves gyermek cipőjének talpalása 3500 korona, egy pár cipőzsinór 190 korona, egy liter tej, amit nem is lehet kapni, 150 korona, egy zsemlye 16 korona, egy pár magasszáru női cipő 22.000 korona, egy 14 hónapos gyermek topánkája 9000 korona, egy fiúcska ruha 26— 42.000 korona, egy közepes minőségű szövet méterje 12—16.000 korona, egy férfikalap 10— 16.000 korona, egy pár női harisnya 3—4000 korona, egy gallér 1200 korona, egy borotválkozás 100 korona. T. Nemzetgyűlés! Ilyen árak mellett én azt kérdem az igen t. kormánytól, vájjon mit csinál az az árvizsgáló-bizottság ós miként lehetséges az, hogy megengedheti az árvizsgálóbizottság, hogy az árak ilyen horribilis módon, máról holnapra emelkedhetnek?! Nem óhajtom ezeket a kérdéseket tovább részletezni, csak az az egy kérésem volna az igen t. kormányhoz, — csak ismételve és továbbítva azt a kérést, amelyet az egyik tisztviselő hozzám irt — legyen szives a kormány elsején, a mikor kifogják adni a tisztviselőknek az ujabb fizetéseket, használati utasitást is mellékelni minden egyes tisztviselő számára, hogy hogyan tudjon megélni ebből az éhbérből. A ministerelnök ur többek közt azt mondta a válaszában, kogy a felsőbb- és alsóbbrangu tisztviselők fizetése között az eltérés valóban igen csekély, ez pedig a szolgálati viszonyok és a fegyelem szempontjából semmi esetre sem kívánatos. Nagyon helyes, meg is kell szüntetni ezt az állapotot. De hogy ne menjünk messze, kérem a ministerelnök urat s a jelenlévő pénzügyminister urat is, hogy először ebben az épületben méltóztassék ezt az anomáliát megszüntetni. Csak röviden egy-két példát hozok fel ebből az épületből magából, nem azért, mintha annak a legénységi állományban lévő őrmesternek elegendő volna a fizetése a megélhetésére, de le kell szegeznem azt, hogy mig itt egy legénységi állománybeli őrmester havonkint 52.875 koronát kap mint fizetést, ehhez járul ingyen ruha, ingyen cipő és lakás, ugyanakkor ebben a Házban egy ministeri tanácsosi rangban funkcionáló, felelős munkát végző tisztviselő 44.258 koronát kap, egy VIII. fizetési osztálybeli diplomás tisztviselő pedig két és félszer kevesebbet, a X. fizetési osztálybeli tisztviselő pedig háromszor és félszer kevesebbet kap, mint az a legénységi állományba tartozó őrmester. Ezek mind azok a szimptomák, amelyek igazán nem szolgálják azt, hogy azt a tekintélyt, amelyet a ministerelnök ur is olyan gyakran hirdet, — amit mi is nagyon helyeslünk — vissza tudjuk állítani. De kénytelen vagyok itt kitérni, ahogy beszédem elején mondottam, az egyenlő elbánás elve alapján a fővárosi tisztviselők helyzetére is. Mi a helyzet a székesfővárosi tisztviselőknél? Egy és ugyanazon rangosztályu tisztviselők teljesen más és más elbánásban részesülnek : egy és ugyanazon rangosztályba tartozó tisztviselők a városnál ma már lényegesen kevesebb rendkívüli segélyt kapnak, mint az ugyanabba a rangosztályba tartozó állami tisztviselők. Egykét adatot kívánok csak felsorolni egészen röviden. A VIII. fizetési osztályba tartozó tisztviselő az államnál havi 1500 koronával több rendkívüli segélyt kap, mint a városi tisztviselő. Ugyancsak fenn például a II. rangosztályban már 22.500 koronával kap több rendkívüli segélyt egy állami tisztviselő, mint egy székesfővárosi tisztviselő. Nem is beszélek a főváros polgármesteréről, aki havonta csekély 34.500 koronával rövidül meg. Igaz, ugyanezt az állapotot látjuk a székesfővárosi oktatószemélyzetnél is. Minthogy az idő előrehaladt, erre nem kívánok részletesen kitérni. Majd más alkalommal. Azt hiszem, hogy majd meg fogom kapni a választ erre az igen t. pénzügyminister úrtól, aki igen örülök, hogy a mai ülésen jelen van. Azt fogja mondani, hogy eziránt már történt intézkedés és hogy a székesfővárosnál az a helytelen kategorizálás, amely a 2.500/1921. kormányrendeletre való hivatkozással azelőtt történt, meg fog szűnni Ugyanis a 34.711/1921. belügyministeri rendelet a székesfővárosi tisztviselőket három csoportba osztotta, amely három csoportnak 600—500—400 korona drágasági, illetőleg rendkívüli segélyeket utalt ki annak idején a kormány. Igen ám, de annak idején az a 20— 50 koronával kisebb rendkívüli segély, amelyet a fővárosiak kaptak szemben az államiakkal, nem volt olyan nagy összeg, mint ma és még nagyobb lesz a különbség a jövőben, amikor a székesfővárosi tisztviselők ugyanazon alapból kiindulva, a 33—66°/o-os szorzószámnál fogva mindig kevesebb és kevesebb, még pedig lényegesen kevesebb és kevesebb fizetést kapnak, mint az állami tisztviselők Ezt a belügyminister ur, akinek ezért köszönettel is tartozom, igyekezett a közelmúltban megváltoztatni, azonban, ha helyes az információm, a pénzügyministeriumon, illetőleg a pénzügyminister úron megint csak megbotlott a tisztviselők egyenlő elbánásban való részesítésének elve, mert ugy tudom, hogy ha ma a fővárosi tisztviselőket valamivel jobb helyzetbe hozták is, még mindig nem mérnek egyenlő eszközökkel. Legyen szabad felhívnom az igen t. pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy méltóztassék az egyenlő elbánás elvét a fővárosi és az állami tisztviselőknél érvényesitení. Mi történt most, az én értesülésem szerint ? A polgármestert, aki azelőtt a székesfővárosi rangsorban az első rangosztályban volt, az állami
