Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-118

A nemzetgyűlés 118. ülése 1923. a helyzet, amire más alkalommal a nemzetgyű­lés elé hozott interpellációmban felhívtam a figyelmet, hogy az egyenlő elbánás elvét nem tartva szem előtt, más mértékkel mérnek az ál­lami tisztviselők és a székesfőváros tisztviselői között, (Ugy van ! a középen.) A székesfővárosi tisztviselők rendkivüli segélye még a mai napig sincs kiutalva. Én a ministerelnök urnák a napi­rend előtti felszólalásomra adott válaszában azt hallottam, — amit teljesen osztok a magam ré­széről is — hogy a ministerelnök ur a tiszt­viselőkérdés megoldását országos ügynek tekinti. Ez igen helyes és magam is ezt vallom. Nagy figyelemmel hallgattam végig a ministerelnök ur válaszát, és amint a tiszt viselő kérdést nem lát­tam megoldottnak, ugy a ministerelnök ur vá­laszából sem tudtam meg azt, hogy miképen is értelmezi ő azt a kifejezést, hogy a tisztviselő­kérdés országos ügy. Hogy ne essem ugyanabba a hibába, illetve ne feledkezzem meg arról, amiről a minister­elnök ur megfeledkezett, beszédem elején kivánom kijelenteni azt, hogy én a tisztviselőkérdést országos ügynek tekintem és mindaddig, amig ezt a kérdést meg nem oldják ugy, hogy tisztviselői kategóriát ki is ^elégítse, állandóan napirenden fogom tartani. És amikor itt fel­szólalok, egyben kijelentem azt is, hogy első­sorban nem a tisztviselők érdekében szólalok fel, hanem az ország érdekében, épen a minister­elnök ur s/avaival kapcsolatban, mert országos ügynek tartom a tisztviselőkérdést. Országos ügy azért, mert azt mondom, hogy egy rosszul táplált test nem tud annyit dolgozni, mint egy jól táplált test Amikor én a tisztviselők jó dotálását, a tisztviselők munkájának tisztes­séges díjazását sürgetem, akkor én nem akarok mást, mint tulajdonképen egy beteg embert, egy testileg elsatnyult tisztviselőt egészséges tisztviselővé kreálni, s amikor én az egész tiszt­viselői karnak ezt a jó dotálását óhajtom és kivánom, akkor nem óhajtok és nem kívánok mást, mint ezt a testileg elsatnyult és munka­képességében nagymértékben csökkent tisztviselői kart egészséges tisztviselői karrá, munkaképesebb tisztviselői karrá tenni. Kiss Menyhért: 2700 korona a zsir! Homonnay Tivadar: Ha a ministerelnök ur hasonlóképen gondolkozik, akkor reményünk lehet arra, hogy ez az országos ügy a közel jövőben tényleg rendeztetni fog. Az eddigi elő­jelek azonban, sajnálatosan kell tapasztalnunk, nem ezt mutatják. A kormány igen szűkmarkú volt a legutóbbi rendkivüli segély kiutalásánál; szűkebb marku volt, mint azt talán ő maga is gondolta, mert akkor, amikor a ministerelnök ur volt szives itt kijelenteni a Házban, hogy 30%-tól 66%-ig emelik a rendkivüli segélyeket és az átlagot 50%-ban állapította meg, akkor szabad legyen nekem rámutatnom arra, hogy ez téves információ alapján történhetett meg. Mert pl. a IX és X. rangosztálvbeli tisztviselő kap évi április hó 12-én, csütörtökön. 225 havi 5000 korona rendkivüli segély többletet, igen, de elvették tőle a cselédnek járó kedvez­ményes jegyet, amelynek egy hónappal ezelőtt a következő ellenértéke volt : 1 kg zsir 1000 korona, 10 kg liszt 2000 korona, 1 kg cukor 600 korona, 1 kg só 50 korona, összesen 4710 korona. Itt a rendkivüli segély 12.000 korona volt, ennek tehát a 66%-a, mint ahogy a kor­mány kontemplálta, 7920 korona volna. Ha én most az 5000 koronából levonom a 4710 koro­nát, meg méltóztatik látni, hogy a IX. és X. rangosztályban nem 7920 korona a rendkivüli segélytöbblet, hanem csak 290 korona. Itt ezzel a minimális 290 korona többlettel segit havonta a kormány akkor, amikor ma azt lát­juk, hogy egy doboz gyufa 30 korona. A X. rangosztályban a havi rendkivüli segély 12.000 korona volt. Ezt a kormány fel­emelte 16.000 koronára, tehát a többlet 66°/o-á nak szintén 7920 koronának kellett volna lenni, de a jegyek ellenértékének: 4710 koro­nának levonásával azt fogjuk látni, hogy 710 koronával kevesebb fizetést kapott az az állami tisztviselő, aki a X. rangosztályba tartozik, a rendkivüli segély kiutalása után, mint azelőtt. A mai helyzet szerintem egyenesen két­ségbeejtő. Nézzük egy VIII. fizetési osztályú tisztviselő családját, ahol férj, feleség, 3 gyer­mek és egy cseléd eltartásáról kell gondos­kodni. Elsején kap mindenestül 22.000 koronát, a pénz tényleges vásárlóerejét tekintve, havi 26 korona 46 fillért békeértékben számítva. A család megkapja kedvezményes áron a sót, a lisztet, a cukrot és a zsírt. Igen ám, de a mai helyzet egészen más, amilyen egy hónappal ez­előtt volt. Egy kg zsir ára 2400 korona, ami­ről nem tudom, hogy mire ezt felolvasom, nem lesz-e több; 10 kg liszt 2390 korona, 10 kg burgonya 300 korona, 1 kg cukor 1160 ko­rona, I kg só 50 korona, összesen 6300 ko­rona. Marad tehát egy VIII. rangosztálybeli tisztviselőnek 15 700 koronája, ebből kell nagy­számú családját egész hónapon keresztül ellátnia. Az egy évig szolgáló napidíjasnak 9000 korona volt a rendkivüli segélye, ezt felemelték 12.000 koronára. Látszólag 3000 koronával többet kapott ez a szerencsétlen napidíjas, de levonva az 5500 koronát, megint csak minusz mutatkozik. Említést teszek a nyugdíjasokról is. Nevet nem említek fel, de itt van előttem a szeren­csétlen nyugdíjasok névsora, eszerint egy buda­pesti kir. büntetőtörvényszéki bíró eddigi rend­kivüli segélye 12.000 korona volt, drágasági segélye 450 korona, tehát 12.450 koronát kapott összesen. Az ugynevezet javítás pedig egyszerűen levágta őt 9000 koronára. Ez az a rendkivüli segély, igen t. Nemzet­gyűlés, amit, ugyebár, a közelmúltban olyan szépen beállítottak, hogy 100.000 koronától 8000 koronáig kaptak ismét segélyt az állami tisztviselők. Szabad legyen vázolnom, n«m 83*

Next

/
Thumbnails
Contents