Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-118

A nemzetgyűlés 118. ülése 1923. a helyzet, amire más alkalommal a nemzetgyűlés elé hozott interpellációmban felhívtam a figyelmet, hogy az egyenlő elbánás elvét nem tartva szem előtt, más mértékkel mérnek az állami tisztviselők és a székesfőváros tisztviselői között, (Ugy van ! a középen.) A székesfővárosi tisztviselők rendkivüli segélye még a mai napig sincs kiutalva. Én a ministerelnök urnák a napirend előtti felszólalásomra adott válaszában azt hallottam, — amit teljesen osztok a magam részéről is — hogy a ministerelnök ur a tisztviselőkérdés megoldását országos ügynek tekinti. Ez igen helyes és magam is ezt vallom. Nagy figyelemmel hallgattam végig a ministerelnök ur válaszát, és amint a tiszt viselő kérdést nem láttam megoldottnak, ugy a ministerelnök ur válaszából sem tudtam meg azt, hogy miképen is értelmezi ő azt a kifejezést, hogy a tisztviselőkérdés országos ügy. Hogy ne essem ugyanabba a hibába, illetve ne feledkezzem meg arról, amiről a ministerelnök ur megfeledkezett, beszédem elején kivánom kijelenteni azt, hogy én a tisztviselőkérdést országos ügynek tekintem és mindaddig, amig ezt a kérdést meg nem oldják ugy, hogy tisztviselői kategóriát ki is ^elégítse, állandóan napirenden fogom tartani. És amikor itt felszólalok, egyben kijelentem azt is, hogy elsősorban nem a tisztviselők érdekében szólalok fel, hanem az ország érdekében, épen a ministerelnök ur s/avaival kapcsolatban, mert országos ügynek tartom a tisztviselőkérdést. Országos ügy azért, mert azt mondom, hogy egy rosszul táplált test nem tud annyit dolgozni, mint egy jól táplált test Amikor én a tisztviselők jó dotálását, a tisztviselők munkájának tisztességes díjazását sürgetem, akkor én nem akarok mást, mint tulajdonképen egy beteg embert, egy testileg elsatnyult tisztviselőt egészséges tisztviselővé kreálni, s amikor én az egész tisztviselői karnak ezt a jó dotálását óhajtom és kivánom, akkor nem óhajtok és nem kívánok mást, mint ezt a testileg elsatnyult és munkaképességében nagymértékben csökkent tisztviselői kart egészséges tisztviselői karrá, munkaképesebb tisztviselői karrá tenni. Kiss Menyhért: 2700 korona a zsir! Homonnay Tivadar: Ha a ministerelnök ur hasonlóképen gondolkozik, akkor reményünk lehet arra, hogy ez az országos ügy a közel jövőben tényleg rendeztetni fog. Az eddigi előjelek azonban, sajnálatosan kell tapasztalnunk, nem ezt mutatják. A kormány igen szűkmarkú volt a legutóbbi rendkivüli segély kiutalásánál; szűkebb marku volt, mint azt talán ő maga is gondolta, mert akkor, amikor a ministerelnök ur volt szives itt kijelenteni a Házban, hogy 30%-tól 66%-ig emelik a rendkivüli segélyeket és az átlagot 50%-ban állapította meg, akkor szabad legyen nekem rámutatnom arra, hogy ez téves információ alapján történhetett meg. Mert pl. a IX és X. rangosztálvbeli tisztviselő kap évi április hó 12-én, csütörtökön. 225 havi 5000 korona rendkivüli segély többletet, igen, de elvették tőle a cselédnek járó kedvezményes jegyet, amelynek egy hónappal ezelőtt a következő ellenértéke volt : 1 kg zsir 1000 korona, 10 kg liszt 2000 korona, 1 kg cukor 600 korona, 1 kg só 50 korona, összesen 4710 korona. Itt a rendkivüli segély 12.000 korona volt, ennek tehát a 66%-a, mint ahogy a kormány kontemplálta, 7920 korona volna. Ha én most az 5000 koronából levonom a 4710 koronát, meg méltóztatik látni, hogy a IX. és X. rangosztályban nem 7920 korona a rendkivüli segélytöbblet, hanem csak 290 korona. Itt ezzel a minimális 290 korona többlettel segit havonta a kormány akkor, amikor ma azt látjuk, hogy egy doboz gyufa 30 korona. A X. rangosztályban a havi rendkivüli segély 12.000 korona volt. Ezt a kormány felemelte 16.000 koronára, tehát a többlet 66°/o-á nak szintén 7920 koronának kellett volna lenni, de a jegyek ellenértékének: 4710 koronának levonásával azt fogjuk látni, hogy 710 koronával kevesebb fizetést kapott az az állami tisztviselő, aki a X. rangosztályba tartozik, a rendkivüli segély kiutalása után, mint azelőtt. A mai helyzet szerintem egyenesen kétségbeejtő. Nézzük egy VIII. fizetési osztályú tisztviselő családját, ahol férj, feleség, 3 gyermek és egy cseléd eltartásáról kell gondoskodni. Elsején kap mindenestül 22.000 koronát, a pénz tényleges vásárlóerejét tekintve, havi 26 korona 46 fillért békeértékben számítva. A család megkapja kedvezményes áron a sót, a lisztet, a cukrot és a zsírt. Igen ám, de a mai helyzet egészen más, amilyen egy hónappal ezelőtt volt. Egy kg zsir ára 2400 korona, amiről nem tudom, hogy mire ezt felolvasom, nem lesz-e több; 10 kg liszt 2390 korona, 10 kg burgonya 300 korona, 1 kg cukor 1160 korona, I kg só 50 korona, összesen 6300 korona. Marad tehát egy VIII. rangosztálybeli tisztviselőnek 15 700 koronája, ebből kell nagyszámú családját egész hónapon keresztül ellátnia. Az egy évig szolgáló napidíjasnak 9000 korona volt a rendkivüli segélye, ezt felemelték 12.000 koronára. Látszólag 3000 koronával többet kapott ez a szerencsétlen napidíjas, de levonva az 5500 koronát, megint csak minusz mutatkozik. Említést teszek a nyugdíjasokról is. Nevet nem említek fel, de itt van előttem a szerencsétlen nyugdíjasok névsora, eszerint egy budapesti kir. büntetőtörvényszéki bíró eddigi rendkivüli segélye 12.000 korona volt, drágasági segélye 450 korona, tehát 12.450 koronát kapott összesen. Az ugynevezet javítás pedig egyszerűen levágta őt 9000 koronára. Ez az a rendkivüli segély, igen t. Nemzetgyűlés, amit, ugyebár, a közelmúltban olyan szépen beállítottak, hogy 100.000 koronától 8000 koronáig kaptak ismét segélyt az állami tisztviselők. Szabad legyen vázolnom, n«m 83*