Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-118
r À nemzetgyűlés 118, ülése 1923. Az ilyen intézménynek tehát elsősorban a szabad szervezkedés, a szabad, erős érdekképviselet alapján kell felépülnie. Drozdy Gzözö: Még csak az kellene nekik! Szervezkedés ! Propper Sándor: A szabad, erős érdekképviseletből sarjadzik ki a másik hivatalos érdekképviselet, ebben az esetben a mezőgazdasági bizottság. Itt felelek Eőri-Szabó képviselő urnák, aki jónak tartja ezt a bizottságot. Lehet, hogy megvan a jóakarat a bizottságban, de az képtelen jó munkát végezni, mert hiányzik alóla az alap. Ameddig nem tökéletes, független, minden korláttól menten legalább is oly mértékű és minőségű egyesülési és gyülekezési szabadsága a földmunkásságnak, mint a munkáltatóknak, a birtokosoknak van, addig ez a mezőgazdasági bizottság lehet elméletileg jó, lehet kirakatban dísztárgy, lehet sok mindenféle, de alkalmas érdekképviseletként akceptálni nem lehet. Ha megvan a szabad szervezkedés és a szabad szervezkedésből kisarjadzott a hivatalos érdekképviselet, akkor lehet beszólni ilyen intézményekről. Ilyen hármas tagozás mellett a legfelsőbb rétegnek az ilyen intézmény igenis lehet hasznos, lehet célravezető, lehet gyümölcsöző és lehet az egész ország gazdaságára igen kitűnő hatású, de valami hiányzik hozzá: a sztrájkszabadság. Ez épen olyan kelléke, előfeltétele az ilynemű intézményeknek, mint a szabad szervezkedés és a szabad szervezkedésből sarjadzó hivatalos érdekképviselet. Ebben a javaslatban nem látok semmit, egyetlen egy támaszt sem arra nézve, hogy mi lesz azzal a munkással, akinek mégsem fizetik meg azt a napszámot, amely az ő munkája ellenértékének elfogadható. Szerte az egész világon a gazdasági konfliktusok a tőke és a munka között ugy folynak le, hogy megindulnak a tárgyalások, — akár napjainkban — ha a tárgyalások eredményre nem vezetnek, megkísérlik a hivatalos egyeztetést és ha a hivatalos egyeztetés sem sikerül, helyreáll mindkét félnek szabad cselekvési joga. Ezt mindenhol az egész világon elismerik, ami természetes is, hiszen nem is lehet máskép, mert amiként minden áru- és értéktulajdonos szabadon rendelkezik a maga javaival, ugyanúgy kell hogy szabadon rendelkezzék a maga egyetlen javával a munkás is ós ha nem akarja azt X-nek eladni X koronáért, akkor eladja Y-nak több koronáért. Erre szokták mondani és felvetődött a vitában, de ezt mondja a hivatalos földmivelésügyi kormányzat, hogy az előfeltételeknek fenforgása esetén helyesebb volna a kínálat és kereslet egymáshoz való viszonya. Ez az álláspont helytelen, illetve csak félig helyes. A kínálat és kereslet egymáshoz való viszonyát nem az áruforgalomnál és árucserénél észleljük; ez a Ricardo-féle elmélet, amelyet ilyen nyersen nem szabad a munkabérekre és a munkáét'? április hó 12-én, csütörtökön. 20$ erőre alkalmazni. Lehet alkalmazni, de csak a létminimumon belül. A létminimumon alul nem lehet alku tárgya, és nem függhet attól, hogy a vásáron sokan vannak-e vagy kevesen. Farkas István: Ez a fajvédelem első feltétele, a létminimum! Propper Sándor : Ne vegyék rossznéven; ha itt tetemrehivom és megkérdem, igaz-e az, amit közbeszólás alakjában már megkérdeztet^ hogy hol van a hazafiság, a jóakarat, hol van a fajszeretet, ha hivatalos Írásokba fektetik le azt, hogy a kínálat és kereslet egymáshoz való viszonya szabja meg a munkabéreket. Előfeltételek csak létminimumon belül lehetnek, de létminimumon alul nincs alku. A létminimumon alul az állam a maga egész erejével, a maga egész apparátusával kell hogy befolyjon a dolgok irányításába, és kötelessége mindenkinek, aki itt él, dolgozni és kötelessége a létminimumot biztosítani. Kuna P. András: De jó volna, ha a kisgazdáknak is lenne! Dénes István : Cseréljen egy földmunkással, ha tetszik! Kuna P. András: Megdolgozom a családom kenyeréért. Szomjas Gusztáv: Az is munkás! (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Te is cserélhetsz! Dénes István : En nem hoztam az osztályom sérelmét ide. Propper Sándor: A javaslat két célt jelöl meg a törvény célja gyanánt : egyrészt a munkásokat megvédelmezni az uzsora ellen, másrészt pedig biztosítani a gazdasági munka folyamatát. Megállapítom, hogy az egyik célnak ez a javaslat talán megfelel; lehet, hogy az aratást, az aratás sima lefolyását talán. biztosítani fogják ezzel, de hogy az aratók vagy a többi mezőgazdasági munkások ennek a javaslatnak alapján, ha ebből törvény lesz, nem fognak előbbre jutni, és munkabérigényeiket nem fogják kielégíteni, azt is megállapítom. Ez a javaslat, amint bátor leszek később rámutatni, nélkülöz minden olyan kelléket, amely szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdasági munkásokat hatályosan meg lehessen védeni. A nagybirtok érdekeit tehát igen célszerűen képviseli, a munkások érdekeit azonban csak látszólag. Ezt majd leszek bátor kimutatni. Nem beszélek az 1. §-ról, amelyet szóvá tett Drozdy képviselő ur, — és igaza is van, mert valóban nem ugy szokás kezdeni, hogy mielőtt tudnánk, hogy mi van a javaslatban, már azt mondják, hogy mi a célszerűtlen, illetve mi a tilos, — hanem tovább megyek és azt mondomj hogy bár ez nem fejnek való, de ha fej is, ugy erre alkalmas és az 1. § elfogadható, mert hiszen azt mondja, hogy minden olyan rendelkezés semmis, stb. Ha ezt fejnek vesszük, akkor megállapítom, hogy ehhez a fejhez igen korcstestet méltóztattak hozzávarrni és igy természetesen az egész alkotmány korcs lett. ; 31*
