Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-118

204 À nemzetgyűlés US. ülése 1923. egyre-másra üldözik el az ott szörnyű otrombán és embertelenül végrehajtott földreform alapján — épen azért nagyon kár rá hivatkozni — a magyar munkásokat, mert a magyar birtokosok földjét, akármekkora az a föld, még ha kisbirtok is, a legtöbb esetben elkonfiskálják a földreform céljára a megszálló hatalmak, csak azért, mert magyar ember földje. így az a magyar munkás, az a magyar cseléd földönfutó lesz, jön szegény, bujdosik erre a megmaradt csonka Magyarországra és kénytelen a lehető legalacsonyabb bérért felkínálni a maga munkaerejét, hogy legalább a betevő falatot vagy annak kis részét tudja biztosítani nyomorgó, hazafias, száműzött családjának. Az én vidékemen, Dunántúlon is, ahol azelőtt nem igen volt túlbőség mezőgazdasági munkásokban és cselédekben, most ez jelentkezik. Megint nem általánosítok, bűn volna, ha ezt tenném, de igenis vannak sokan, akik kihasználják ezt a'munkásfelesleget, ezt a túlkínálatot és olyan árakat szabnak, amelyek igazán nem alkalmasak és nem elégségesek arra, hogy a munkás tisztességes béréül betudhatok legyenek. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Mint már mondottam, erre a törvényjavaslatra feltétlenül sürgős szükség van. Alapjában véve eléggé szerencsés a törvényjavaslat összeállítása és megalkotása, mert azok a mezőgazdasági bizottságok, amelyekre ez a törvényjavaslat a kérdés tulajdonképeni eldöntését bízza, tapasztalatom és meggyőződésem szerint nagyon egészségesen vannak megalkotva és összeállítva. Aki azt mondja, hogy nem igy van, az —• merem mondani —• nem ismeri a helyzetet. Annak idején a mezőgazdasági bizottságok összeállításánál minden osztály, a nincstelen munkás, a 10 holdon aluli, 30 holdon aluli, 100 holdon aluli és 100 holdon felüli gazda mind a maga rétegének kebeléből választotta meg azt, akit akart, teljesen szabadon, minden befolyásolás, minden korlátozás nélkül. Tehát az a mezőgazdasági bizottság igenis hűen képviseli azoknak a köröknek, azoknak a társadalmi osztályoknak érdekeit, amelyek abban képviselve vannak. Ezekre van tehát bizva ezekben a kérdésekben a döntés, szerintern nagyon szerencsésen. Vannak mindenesetre hézagai és hiányai a törvényjavaslatnak, ezt magam is koncedálom. Nem tudom pl. melyik képviselőtársam mutatott rá, de akárki volt, abban igaza volt, szerintem is hiányzik a törvényjavaslatból az a rendelkezés, hogy ezeknek a munkabérmegállapitó bizottságoknak módjukban legyen az aratási szerződésekbe is belenyúlni. Nagyon szépen kérjük, igen t. minister ur, hogy a módosítások során adjon nekünk alkalmat arra, hogy ezt beszúrhassuk a törvénybe. Itt bemutathatnék olyan írásokat, amelyekből kiviláglik az, hogy sok munkaadó visszaélve azzal a helyzettel, hogy bőven van munkavállalkozó, az aratási szerződéseket is ugy csinálja meg, hogy abból az a szegény ember nem tud zöld ágra vergődni. Mégis kénytelen belemenni, mert ha nem megy bele, akkor ott van a Damokles kardja, a évi április hő 12-én, esüiörtökÖn. rém a feje fölött, hogy jönnek az idegen munkások. Itt van példának okáért egy panaszlevél, amelyben arról panaszkodnak az aratók, hogy a gazda tizedikén adott nekik aratást, mint máskor is szokta, de azt a kukoricaföldet, amelyet máskor is szoktak adni az aratás fejében, most csak ugy adta nekik, hogy minden 1000 kvadrát tengeriföldért öt hold takarmányt kötelesek még lekaszálni. (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ez már semmis ! Ez már törvényszegés { EŐri-SzabÓ Dezső : Mondom, vannak ilyen aratási szerződések, amelyek a mostani nehéz helyzetet kihasználva a munkások érdekeit jogositatlanul csorbitják és a munkaadóknak jogosulatlan hasznot biztosítanak. Igenis szükséges tehát kimondani, hogy a munkabérmegállapitó bizottságoknak módjukban és hatáskörükben legyen belenyúlni az aratási szerződések kérdésébe is ott, ahol jogos panasz merül fel, és ha objektive megállapítják, hogy az az aratási szerződés valóban sérelmes azokra az emberekre, módjukban legyen azt millifikálni, illetőleg ugy megváltoztatni, amint az a viszonyoknak megfelel. A másik aggodalom, amelyet táplálok nem is annyira a javaslattal, mint inkább annak.végrehajtása val szemben, az, hogy talán kissé lassan és késedelmesen fog menni a dolog, mert a mezőgazdasági kamarákat okvetlenül meg kell hallgatnia a minister urnák s csak a mezőgazdasági kamarák véleményének meghallgatása után állithatja fel ezeket a járási vagy városi munkabérmegállapitó bizottságokat. Én, amint mondottam, a mezőgazdasági bizottságokat szerencsésen megalkotott intézményeknek tartom általában véve, de ezt már nem merem elmondani a kamarák megalkotásáról és a kamarák vezetőségének megválasztásáról. Nem akarok általánosítani, nem mondom azt, hogy mindenütt helytelenül történt, de én ugy látom a helyzetet, hogy több esetben nem ugy alakult ki a mezőgazdasági kamara vezetősége, mint ahogy a mezőgazdasági kamarában képviselt, vagy képviselni hivatott embereknek óriási többsége azt kívánta volna. Most már előállhat lelyzet — szeretném hinni, hogy nem áll elő, de előállhat — hogy az a mezőgazdasági kamara, amelyet felhívnak véleményadásra, huzni-halasztani fogja a válaszadást, ugy, hogy a minister ur, aki kötve van ennek a véleménynek meghallgatásához, hónapokig sem lesz abban a helyzetben, hogy intézkedhessek ezeknek a bizottságoknak felállítása iránt. Ebben az esetben azután eltelnék a tavasz, eltelnék a nyári munkaidő ; ha pedig ősszel állítanák fel a bizottságot, ez már édeskeveset használna. Nagyon kérem tehát a minister urat, legyen szives módot adni arra, hogy a mezőgazdasági kamarák kötelezve legyenek a törvényben vagy legalább is a végrehajtási utasításban arra, hogy záros határidőn belül nűnden esetben terjesszék fel a megkívánt véleményt, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a bizottság felállítására nézve intézkedés történjék