Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-113

l4 À nemzetgyűlés 113. ülése 1923, jogvita ügyekben ugyancsak ezek a hatóságok ülnökök közben jöttével kötelesek dönteni. A 9. § a törvény végrehajtásának napját és a ministeriumot állapítja meg, amely jogosítva és kötelezve lesz a törvényt végrehajtani. Ugyancsak ez a szakasz rendelkezik azokról a törvényhelyekről, amelyek ezzel a törvénnyel ellentétes intézkedéseket tartalmaznak és azokat az intézkedéseket semmiseknek nyilvánítja. T. Nemzetgyűlés ! Ezekben kívántam ismertetni a napirenden lévő törvényjavaslatot. Az ellenzéki kritika azt mondja, hogy ez félénk, kezdetleges botorkáló lépés. (Egy hang balról: Előre tudja?) Lehet, hogy helyénvaló az a felfogás, amely sokkal messzebbmenő intézkedéseket és lépéseket képzel el ezen a téren, azonban számolni kell a fejlődés törvényeivel. Számolni kell azzal, hogy ugy a jogkereső egyszerű embereknek, a munkásoknak, valamint a munkaadóknak gondolatvilágában kifejlődött már egy hatóság; és pedig a főszolgabíró, vagy a városi tanács által kijelölt tanácstag, aki ilyen ügyekben intézkedett, és mintegy hozzá vannak szokva ahhoz, hogy panaszaikkal mindig oda menjenek. A földmivelésügyi kormánynak tehát az volt a gondolata, habár arra is gondolt, nem lett volna-e jobb távolabbi lépést tenni, hogy meghagyja a főszolgabírót, illetve azt a hatóságot, amelyet a törvény erre a célra eddig kijelölt ; meghagyta azért, hogyha a közvélemény az idevonatkozó összes gondolatok figyelembe vételével később majd továbbmenő lépést tart szükségszerűnek, megépítse ennek útját és az ülnökökből neveljen ítélkezésre alkalmas egyedeket és közelebb hozza a munkásokat a munkaadókhoz ; mind a kettőből az érdekek összeegyeztetésére alkalmas intézményt teremtsen, amely azután a jogviták számát nemcsak hogy csökkenteni fogja, hanem a jogvitákat megnyugvásra is fogja eldönteni. A magam részéről ezt a törvényjavaslatot, mint határozott lépést abban az irányban, mely a munkaadót közelebb hozza a munkáshoz és a jogviták eldöntésében nemcsak a szigorú, jog szerinti jogszolgáltatást, hanem a megnyugvásra való törekvést is célozza, a legmelegebben üdvözlöm és mint jószándéku és jó célra törekvő, jó cél felé való lépést tartalmazó törvényjavaslatot bátor vagyok a tisztelt nemzetgyűlésnek ugy általánosságban mint részleteiben tisztelettel elfogadásra ajánlani, (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Szeder Ferenc ! Szeder Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Az 1898. évi II. te. és utána mindazok a törvények, amelyek a mezőgazdasági munkások és munkaadók közötti jogviszonyt szabályozzák, az Ítélkezést első fokon a szolgabirákhoz, másodfokon az alispánhoz, harmadfokon pedig a földmivelésügyi ministerhez utalják, illetve bizonyos esetekben évi március hó 20-án, hectdeá. harmadfokon a földmivelésügyi minister úrhoz panasznak van helye. Aki figyelemmel kisérte a mezőgazdaságban előforduló pörös ügyeket, tapasztalhatta, hogy az igazságszolgáltatásnak ez a formája nem kielégítő és különösen nem kielégítő az utóbbi időkben. Hogy miért nem volt kielégítő az a jogszolgáltatás, amely a szolgabírói és az alispáni hivatalon keresztül történt ? Azért, mert a legtöbb esetben az igazságtevés helyett osztályszempontok érvényesültek. Osztály helyzetüknél fogva nem tudnak sem a szolgabíró, sem az alispán osztályszempontoktól szabadulni... Erdélyi Aladár : Mi meg hibáztatjuk ! Szeder Ferenc : . . . nem tudnak osztályuk gondolkodásán fölül emelkedni, mert ők abból a társadalmi rétegből valók, amely ellen a munkás panaszra megy, ők is annak az osztálynak a gondolatvilágával vannak telítve. Nem csoda tehát, ha nagyon kevés és nagyon elszigetelt eset az, amikor a közigazgatási tisztviselők meg tudnak ettől a gondolatkörtől és gondolatvilágtól a törvénykezés alkalmával is szabadulni. Erdélyi Aladár: Ez nem áll! Minden becsületes ember megteszi. Szeder Ferenc: Azt mondja a mélyen t. képviselőtársam, hogy nem ugy áll. Ezzel szemben felvetem azt a kérdést, hogy mi tette akkor szükségessé ennek a törvényjavaslatnak az idehozatalát, ha törvénykezésünk a mezőgazdasági munkásügyekben kifogástalan és példás volt? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Majd megmondom. Szeder Ferenc: Miért hozták ide ezt a törvényjavaslatot, ha a törvénykezésnél nem érvényesültek osztályszempontok, igazságosan és példásan ítélkeztek eddig is a mezőgazdasági munkásügyekben ? Miért kell ez a javaslat akkor, ha elfogulatlan volt a szolgabírónak és az alispánnak mostani formában való Ítélkezése, mezőgazdasági peres ügyekben ? Én tudom, hogy körülbelül azok a szempontok kény szeritették ide ezt a javaslatot, amelyeket én is megláttam a mezőgazdasági peres ügyekben való ítélkezéseknél. S maga a földmivelésügyi minister ur is, amikor idehozza ezt a törvényjavaslatot, azt véli, hogy ezeket az igazságtalanságokat kiküszöböli ezzel a javaslattal, s ugy az igazságszolgáltatást jobbá teszi, s az osztályszemppntokat az igazságszolgáltatásnál csökkentse. Én nagyon pregnáns eseteket tudnók felsorolni arra nézve, hogy milyen az igazságszolgáltatás a szolgabiráknál a mezőgazdasági munkások részére. De ezalkalommal csak egy esetet említek fel, amely nagyon súlyos tehertétele a közigazgatási bíráskodásnak. Az eset a következő : Békés megyében az egyik uradalomban a mezőgazdasági munkások cukorrépatermelést vállaltak, mint általában mindenütt azon a vidéken, harmadából. Mikor a munkások elvállalták ezt a munkát, akkor a cukorrépa métermázsánkénti ára 180 korona volt ; közben azon-