Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-113
'A nemzet gyűlés 113. ülése 1923 ban felemelkedett a cukorrépa ára 1000 koronára, tehát joggal tarthattak a munkások igényt arra, hogy a cukorrépa kitermelésénél, ők métermázsánként 333 korona 33 fillért kapjanak. Mi történt azonban ? A munkaadó az áremelkedésiéi kapcsolatban meggondolta a dolgot és nem fizette ki a 333 K 33 fillér métermázsánkénti árat, hanem adott 200 koronát. Igaz, hogy igy a cukorrépát nem harmadából, hanem ötödéből termelték igy meg, de a munkaadó adta a jószivüt azáltal, hogy a 60 koronák helyett 200 koronákat fizet. Megindult a pereskedési eljárás, s a szolgabíró a munkásokat keresetükkel elutasította. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez természetes!) Ezt csak természetesnek találom én is, mert nehéz milliókról van szó. Az a munkaadó pedig, aki nem akarja ezeket a 333 koronákat kifizetni, egy hatalmi, s földbirtokos és még hozzá gróf. Másodfokon ugyancsak elutasították a keresetükkel ezeket a munkásokat. Sajátságos, hogy a pör ilyen kimenetelét a munkások előre megjósolták, mert azt mondották, hogy a gazdasági albizottság előadója, ahova a pör másodfokon elbírálás alá kerül, annak a pénzintézetnek az ügyésze, amelynél az érdekelt földbirtokosnak nagy érdekeltsége van. És csak természetes, hogy mint az intézet ügyésze, nem fordul szembe a földbirtokos-gróffal akkor, amikor a hozzája tartozó pörös ügyekben Ítélkeznie kell. Ez egy kicsike eset, amely azonban jellemzi a közigazgatási bíráskodást. En, aki foglalkozom ezekkel a kérdésekkel és zaklatom a földmivelésügyi ministerium jogvédő irodáját is ilyen ügyekkel, nagyon jól tudom, hogy hogyan néz ki az igazságszolgáltatás a mezőgazdasági munkásokkal szemben a szolgabirón és az alispánon keresztül. Erdélyi Aladár: És milyen indokkal? Dénes István: Indokolatlanul! Klárik Ferenc: Ki törődik az indokokkal! Erdélyi Aladár : Az indokolás minket érdekel! Rupert Rezső: Az a baj, hogy indokolás van, csak igazság nincs ! (Elnök csenget.) Szeder Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! Az előadó ur azt mondotta előadói beszédében, hogy a termelés zavartalanságának biztosítására szükséges ez a törvényjavaslat. En nem tudom megérteni, hogy ha olyan kielégítő volt a törvénykezésünk mezőgazdasági ügyekben, akkor hogyan állottak elő zavarok, melyeket ezzel a törvényjavaslattal akarnak eliminálni, ha a törvénykezésünk eddig is igazságos és a törvénykezési módszer a mezőgazdasági ügyekben eddig is makulátlan volt, és ez a törvénykezési módszer pártatlan ós elfogulatlanul igazságot szolgáltatátott a rászorulóknak, miért van akkor szükség erre a javaslatra? Erdélyi Aladár: Javítani mindig lehet! Cserti József : A tényök bizonyítják; ezt ! évi március hó 20-án, "kedden. 18 Dénes István : Nem javitani, jót kell csinálni egyszer! Szeder Ferenc: Ez a törvényjavaslat az 1920 : XXXVI. te. alapján létrejött mezőgazdasági bizottságokat próbálja az Ítélkezésekbe, a peres ügyek elintézésébe bevonni, s ezáltal véli magát a közigazgatási bíráskodást olyanná tenni, hogy az megfelelőbb legyen és pártatlanabbul és elfogulatlanabbul szolgáltasson igazságot az odaforduló érdekelt feleknek. Nekem ezen mezőgazdasági bizottságok működése és végső fokon a mezőgazdasági kamarák ellen a munkásság szempontjából súlyos kifogásaim vannak. Én ugyanis figyelemmel kisérem ugy a mezőgazdasági bizottságok, mint a mezőgazdasági kamarák működését és azt látom, hogy ezek a mezőgazdasági bizottságok és végső fokon a mezőgazdasági kamarák a munkásság vágyának vagy törekvéseinek soha hangot nem adnak, de annál inkább hangot adnak a gazdák követeléseinek és vágyakozásának. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Átnéztem egypár ilyen mezőgazdasági kamarai értesítőt, és láttam, hogy munkásokról itt sohasem esik benne szó, de szorgalmazták és ügyeltek arra, ha a földművelésügyi minister kiviteli engedélyeket adott, vagy az adózás körül a gazdák kárára előforduló visszásságokat tapasztaltak. És ez érthető is. Ott, ahol a munkások egy tizes bizottságban csak két taggal szerepelnek, csak természetes, hogy követeléseik elhomályosulnak a hat vagy nyolc más bizottsági taggal szemben, és az ismét természetes, hogy a földmunkásság vágya és törekvése a legkevésbé találhat érvényesülésre ebben a bizottságban. Én, t. Nemzetgyűlés, több ízben szóvá tettem már a silány mezőgazdasági munkabéreket. De nem láttam, hogy ebben a kamarai értesítőben csak egyszer is kifogásolták volna, hogy még mindig vannak uradalmak, amelyek 50 koronás napszámot fizetnek felserdült fiuknak és leányoknak, vagy hogy szóvá tették volna azt, hogy 300 koronás napszámbéreket fizetnek férfiaknak reggeltől estig tartó napi munkájáért akkor, amikor 16.000 koronán felül van a búza ára. Sohasem láttam, hogy például szociálpolitikai téren kifogásokat tettek volna a mezőgazdasági munkások érdekét tartva szem előtt, ellenben láttam ezeknél a mezőgazdasági kamaráknál azt, hogy szóvá tettek kiviteli kérdéseket, mezőgazdasági- és egyéb hasonló termések áralakulását, sertésvásárokat és egyebeket, szóval olyan kérdéseket, amelyek közvetlenül a gazdákat érintik. Erdélyi Aladár : Meg a fogyasztókat. Dénes István : Mondjanak egy példát, amikor munkásérdekeket tettek szóvá. (Zaj jobbfelöl.) Csontos Imre: Nem tudom, milyen bizottságotok leheti Kár az ilyesmit felhozni, mert nem igaz! (Zaj balfelöl. Elnök esenget.)
