Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-118

A nemzetgyűlés 118. ülése 1923. Drozdy Győző: A földbirtok jövedelme az egyetlen ma, Magyarországon amely a béke jövedelmet eléri, mert a háztulajdonos jövedelméről — amint látjuk abból a lakásrendeletből, amelyet imént emiitett a népjóléti minister ur — megállapítható, hogy a lakbér jövedelem még csak 30—40—50-szöröse a békebeli jövedelemnek, és méltóztassék megnézni bármelyik ipari üzemet vagy gyárválalatott is, könnyen meggyőződhetnek t. képviselőtársaim arról, hogy nincs Magyarországon más vállalkozás, amely az aranyparitást elérte volna, mint a földbirtok. (Zaj és ellenmondásoh jobbfelöl ) T. Nemzetgyűlés ! A nagybirtok igenis elérte az aranyparitásos jövedelmet, sőt merem állítani, hogy többet ért el annál, mert a föld megmunkálásáért nem fizet aranyparitásos napszámot. Szomjas Gusztáv : Búzával fizet ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Peidl Gyula : A napszám nem búza ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak ! Drozdy GyŐZŐ : Ne a kivételeket tessék említeni. Tudom, hogy van, aki búzával fizet . . . Szomjas Gusztáv : Mind azzal fizetnek ! Drozdy GyŐZŐ : ... de vannak helyek, ahol pénzzel fizetnek, s ha nem tudna ilyeneket képviselőtársam, szívesen fogunk egypár ilyen birtokot megnevezni. A földmivelésügyi ministeriumnak a magyarországi munkabérviszonyokról kiadott könyveit — évtizedes sorozat — áttanulmányoztam, kutattam ilyen adatok után Kenéz Béla t. képviselőtársam nagy munkájából is, és átnéztem boldogult Rubinek Gyula volt földmivelésügyi minister ur müvét is, amelyekből megállapítottam, — s ezért vállalom a teljes felelősséget, méltóztassanak megcáfolni, ha tévedek, — hogy békeidőben egy földmunkás átlagos keresete 264 fillér, vagyis 2 K 64 fillér volt egy nap. Ha most ennek aranyparitását keressük, könnyű megállapitani, csak az ezerszeres szorzó segítségével is, hogy egy nap a földmunkásnak legalább 2600 koronát kellene megkeresnie, mert ez lenne az a létminimum, amiből meg tudna élni, ha nem is ugy, mint békében élt abból a 2 K 64 fillérből, de amiből a maga és családja életét mégis eltengethetné. T. Nemzetgyűlés ! Ha mi azt kívánjuk, hogy Magyarországon minden becsüleces dolgos embernek, aki igazán dolgozik, aki nem mondja azt, hogy csak a 8 órai munkaidő a mezőgazdaságban is, hanem megdolgozza azt a 12, sőt 16 órát is, amit egy ilyen földmunkásnak dolgoznia kell, mondom, ha mi azt kívánjuk, hogy az ilyen munkás, dolgos embereknek adassék meg legalább a létminimum és erről törvényhozási utón gondoskodjunk, hát akkor valami borzasztó dolgot kívánunk mi ? (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy! Azért hozzuk a törvényt !) Most jött haza Amerikából egy barátunk, aki NAPLÓ XI. évi április hó 12-én, csütörtökön. 199 beszéli, hogy az amerikai földmunkások NewYork, Pensilvánia, Delawar, Kolumbia államokban, továbbá északi és déli Karolinában mindenütt legalább napi 4—5 dollárt keresnek s aratás alkalmával csak 40%-kai haladja felül keresetük az átlagos évi jövedelmüket. Ha megvizsgáljuk ezt a kérdést Magyarországon, akkor látjuk, hogy itt a földmunkások nem 4—5 dollárt keresnek naponta, ami 20.000 koronának felelne meg, hanem a békeparitásnak megfelelő ^ôOO koronának is csak egy 5-öd vagy egy 6-od részét érhetik el. Azokban a falvakban tehát, amelyeknek lakossága legnagyobb részben arra van utalva, hogy életét a nagybirtokban végzendő munkával tengesse, olyan nagy a nyomorúság és az elkeseredés, hogy arról fogalmuk sincs azoknak a képviselőtársaimnak, akik csak innen Budapestről csinálnak politikát . . . Erdélyi Aladár : Ez a baj ! Ez a baj ! Maguk igy csinálják. Drozdy GyŐZŐ : ... és sajnálják a fáradságot arra, hogy a helyszínén győződjenek meg róla, milyen keserves a nép helyzete. Merem mondani t. Nemzetgyűlés, hogy azokban a községekben, ahol a lakosság nagyrésze ilyen földmives munkából él — még pedig nemcsak azokon a vidékeken, amelyek erről hírhedtek, nemcsak Békés- és Csongrád vármegyében s az alföldi nagyobb városok körül, hanem a Dunántúlon is — óriási nagy a nyomor és az elkeseredés. A nagybirtok, és itt nem teszek kivételt és hogy Kuna P. András t. képviselőtársam előre közbe ne kiálthassa, hogy a zsidók, hajlandó vagyok előre megmondani, hogy a nagy papok, a grófok, meg a zsidó nagy bérlők is : Magyarországon visszaállították a jobbágy rendszert, a jobbágy korszakot, s a robottal olyan helyzetet teremtett újra ez a triász, mint amilyen 1848 előtt volt. (Zaj a jobboldalon.) Kuna P. András : De nem mindnyájan ! Klárik Ferenc : Tisztelet a kivételeknek ! Drozdy GyŐZŐ : Hogy ez igy van, könnyű bizonyítani ! Ezelőtt nem régen még a felesföldek voltak divatban. Könnyen kaphatott ilyet az a mezőgazdasági munkás, aki csakugyan akart is dolgozni és arra törekedett, hogy egy kis földje legyen. Ma azután kitalálták az úgynevezett harmados földrendszert. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Dehogy ma ! Régi dolog \) Tényleg, nem egészen uj, évtizedes múltra vezethető vissza, de mégis ugyanazt jelenti, amit jelentett a jobbágyság. Amikor 1848 előtt jobbágy volt az a szegény ember, akkor a föld termésének bizonyos százalékát le kellett adnia az uraságnak, ma pedig, amikor harmados föld van, a termés bizonyos százalékát, 25 vagy 33 %-ot, megtarthatja magának. Ez ugyanaz. (Zaj jobbfelől.) Szomjas Gusztáv : Hát maga mind odaadná? Ossza el a magáét, ne a mienket ! (Nagy zaj.) Erdélyi Aladár : Miért nem te vagy a soffőr, a soff őr meg üljön az autóba? (Igaz ! ügy van ! Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) .' Csendet kérek.30