Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-117

A nemzetgyűlés 117. ülése 1923. évi április hó 10-én, kedden. 185 Drozdy Győző: Gazemberség! Dénes István : . . . tehát nem tizedrészt, konvencióba nem kapott semmit, — hanem az egész aratási időre az egész 9 kat. hold után kapott 100 liter gabonát. Hát, t. Nemzetgyűlés, nem zsarolás, nem kiuzsorázása ez a magyar mezőgazdasági munkásnak? Halász Móric: Nem Székács-féle nemesitett búzáról van itt szó? Dénes István : És itt vannak a többi szerződések is, amelyek betekintés céljából rendelkezésre állanak képviselőtársaimnak. Ezen anomáliákra való tekintettel indítványozom, hogy ezt a törvényjavaslatot a nemzetgyűlés vegye le a napirendről és utasitsa a földmivelésügyi minister urat sürgősen uj javaslat benyújtására. Ebben pedig az aratómunkások munkabére törvényhozásilag országosan a következőkép állapittatik meg (olvassa) : »A munkaadó köteles a megfelelő konvención kivül az aratómunkásnak aratásért ós hordásért kis-, illetőleg magyar holdanként bármely kalászosból 120 kilogrammot fizetni.« (Nagy zaj és felkiáltások jobb felől ós a középen : Ohó !) Halász Móric: Ez több, mint 10°/o! 120 kilogramm az 20%-nak felel meg ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Dénes István:-Részesedés esetén pedig 8-ad részt a tavasziakból és 9-ed részt az ősziekből. Köteles a munkaadó az aratóknak . . . (Zaj jobb felöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, képviselő urak. Drozdy Győző: Úgysem fogadják el, kár izgulniok. Dénes István : . . . a részesedésnek megfelelő szalmát, töreket és pelyvát adni és saját fuvarán hazahordatni. Harmados kukoricánál mindennemű mellékszolgáltatás kikötése semmis. A munkaadó köteles a munkás tengeri- és szárrészét saját fuvarján hazaszállittatni. A cséplési munkálatokért a munkaadó köteles a munkásoknak minimum 5% részesedést fizetni. Fájdalom, 3 Va—4°/o-ot fizetnek átlagosan . . . Halász Móric : Országos átlagban hat métermázsás a termés. Ebből 120 kilogrammot adni 12—20°/o-nak felel meg. (Zaj. Elnök csenget.) Dénes István : T. Nemzetgyűlés S Azért kell ezt az egész aratási szerződési kérdést itt a nemzetgyűlésen, törvényhozásilag szabályozni. mert igy egységes lenne. Legfeljebb a helyi viszonyokra való tekintettel azt lehetne megtenni, hogy vármegyénként, a helyi viszonyokhoz mérten, külön instrukciók adassanak a végrehajtási utasításban. (Zaj jobbfelöl.) Drozdy Győző : Ugy van ! Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Vizsgáljuk már most, hogy ez a törvényjavaslat tud-e segíteni ezen a szerencsétlen helyzeten ? En a múltban, 1921-ben a volt Teleki-kormány idejében kiadott egy rendeletre hivatkozom, amely szerint az alispánoknak kötelességük volt ott

5 ahol annak szüksége mutatkozott, a mezőgazdasági munkabéreket megállapítani. Akkor is két ülnök volt a munkaadó és kettő a munkások részéről, tehát megvolt egyben a paritás. De az alispánra volt bizva a döntés, ami most a mezőgazdasági kamarák illetve véleménye alapján a földmivelésügyi minister ur feladata. S mi volt akkor is az eredmény? Nem javult a munkásság helyzete, ellenkezőleg romlott, borzalmasan lesülyedt, s ezen az előttünk levő törvényjavaslat sem fog változtatni abszolúte semmit sem, mert egyáltalában nem tartalmaz szabályozási direktívákat. A magam részéről határozottan szerencsétlennek tartom a törvényjavaslatnak azt a részét, amellyel a földmivelésügyi minister ur hatáskörébe utalja azt a jogot, hogy vájjon megengedi-e a munkabérmegállapitó bizottságok megalakítását vagy sem, s e tekintetben osztozom az Omge igazgatójának, Buday Barnának álláspontjában, aki azt mondja, hogyha a minister ur elrendeli valahol a gazdasági munkabérmegállapitó bizottságok megalakítását, akkor ez azt jelenti, hogy ott nincs megelégedve a munkabérekkel. Emiatt pedig a munkaadók fogják támadni, ha pedig nem rendeli el e bizottságok megalakítását, ugy ez azt involválja, hogy meg van elégedve a munkabérekkel, s akkor meg a munkások fogják támadni, ugy hogy a minister személye egy koncentrikus támadásba kerül bele. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Mindig benne van, ez nem újság ! Dénes István: Ez pedig egy ministernek nem lehet célja. De továbbmegyek. Ha a munkabérmegállapitó bizottságokra bizzák ezt a kérdést, akkor több mint 200 ilyen bizottság kezdene dolgozni a 200 járásban, s ahányan lennének, annyiféle létminimumtarifát állapitanának meg. Nem lenne semmi eligazodás, egységesség, össze-vissza történnék a bérminimum megállapítása és ennek nyomán óriási káosz támadna. T. Nemzetgyűlés ! Ha már a mezőgazdasági munkásság helyzetén akar az igen t. kormány segíteni, akkor első kötelessége lett volna az 1898 : II. tcikk 36., 37. és 38. §-ainak hatályon kivül helyezése, mert e törvény 37. és 38. §-a azt. mondja, hogyha a mezőgazdasági munkás azért, mert rosszul bánnak vele, de a törvény azt mondja, hogy indokolatlanul elhagyja munkahelyét, vagy nem megy el indokolatlanul a munkahelyre, akkor megjelenik a földesúr a főszolgabírónál s egyszerűen az ő szavára kötelessége a főszolgabírónak odavezettetni a munkást a munkahelyre és dolgoztatni. A munkásnak nincs szava, nincs fellebbezési joga, a munkás rabszolga. (Zaj a szélsöbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ez a rabszolgatörvény, ugy gondolom, nem tartható fenn tovább. A nemzet becsülete kívánja, hogy a rabszolgaságnak ezt az utolsó maradványát a magyar törvényhozásból kiküszöböljük. Szabó, István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: És ha az aratás ott marad? NAPLÓ XI. 27