Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-117

184 A nemzetgyűlés 117. ülése 19Í Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem lehet, nem változó. Dénes Isván : Miután az átlagos munka­bérek a háború előtt is pontosan meg voltak állapítva, nagyon könnyű ez a megállapítás. Ezért indítványozom (olvassa): »A gazdasági munkabérek szabályozásáról szóló jelen törvény­javaslat átdolgozás végett adassék vissza a föld­mivelésügyi minister urnák, s utasítsa a nemzet­gyűlés a földmivelésügyi minister urat, hogy a beterjesztendő törvényjavaslatban a következő módon szabályozza a mezőgazdasági napszám­béreket : A mezőgazdasági munkások napszám­bérének legalacsonyabb mértéke nem lehet kevesebb, mint amennyi a háború előtti átlagos aranykoronákban fizetett munkabéreknek meg­felelő pénz vagy hasonló értékű természetbeni szolgáltatás. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsö­balóldalon.) A munkabérmegállapitó bizottság működése pedig csak ezen létminimumon felül megállapítandó munkabérek megállapítására ter­jedjen ki.« TJgy gondolom, teljesen jogos és móltányos kivánsága ez a földmunkásságnak, a mai árak és a drágaság mellett. Hedry Lőrinc : A tisztviselőké is jogosak voltak ! Dénes István : Ugy van ! Tessék az erre vonatkozó törvényjavaslatot beterjeszteni, tessék idejönni vele! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl : Nincs miből fizetni !) Van miből fizetni. Ha milliárdokat tudnak sibolni, ha milliárdokat keresnek a nagybirtokosok, tessék őket megadóztatni ! Tessék a háborús szerze­ményt megadóztatni, lássák el abból a tisztvi­selőket. Méltóztassanak konzekvenseknek lenni, ne méltóztassanak erről beszélni és máskép cselekedni! (Zaj.) Legyen vége a kétszínű poli­tikának ! Én beterjesztettem a törvényjavaslatot, miért nem szavazták meg, t. képviselőtársam is ellene szavazott. (Zaj.) Menjünk azonban tovább. Nézzük meg a részes szerződéseket, amelyeket szintén nem szabályoz az előttünk fekvő törvényjavaslat. Hogyan állunk a részes szerződések tekinteté­ben? A háború előtti aratásokért — pedig akkor is keveset kaptak, — legalább megkaptak átlagosan 90—100 kilogramm gabonát katasz­trális holdankint. Ma, fájdalom, az ország leg­nagyobb részében csak 75 kilogrammot adnak. Halász Móric : Ilyen szerződés sok volt ! Dénes István: Nagyon sok helyen azonban csak 45—50 kilogrammokat adnak. Már most, miután a mezőgazdasági munkások keresetének zömét és nagy részét az aratási szerződés alkotja, — hiszen az évi kenyérszükségletét abból kell beszereznie, úgyszintén egyéb szükségleteinek fedezetét is, úgyhogy rendszerint ebből kell megkeresnie minden szükségletét — ha 10 ka­tasztrális holdat alapul véve, — kap egy pár arató az aratás után... Halász Móric : Egy pár arató ? '. évi április hó 10-én, Tcedden. Dénes István: Igen, mert a marokvető együttjár az aratómunkással. Mondom, ha kap — tegyük fel — 75 kilogrammot az a pár munkás, akkor mi történik? Megkeres 10 hol­don 7 métermázsa és 50 kilogramm búzát, s ebből le kell adnia 2 mázsát a marokvetőnek, úgyhogy marad 5 és fólmázsa búzája. Ebből kell egész évben megélnie, mert egész évi kere­setét a nyári munkaidő alatt, az aratási idő alatt keresi meg. (Zaj.) Nem az a kérdés, hogy hány nap alatt keresi meg, hanem a lényege az... (Zaj.) Elnök (eseng et): Csendet kérek! Kiss Menyhért: 18 órát dolgozik! Dénes István : ... hogy a mezőgazdasági munkás erre bazirozza megélhetését, mert nincs máskor munkája, ekkor kell megkeresnie az egész évi keresetét. Kiss Menyhért: Ugy van! Dénes István : Nem lehet tehát ilyen kifő» gással élni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem lehet egy hónap alatt az egész évi élelmet megkeresni senkinek. Dénes István : Igaza van a minister urnák, de akkor gondoskodjanak arról, hogy legyen munkája annak a munkásnak, legyen kenyere, keresete. Nem akarom az idő rövidsége miatt az ország különböző vidékeiről az aratási és cséplési szer­ződéseket felsorolni és ismertetni, mert meg­borzadnának azon, hogy milyen éhbérért dolgoz­tatják a munkásokat. Halász Móric : Nem éhbérért ! Tiz száza­lékért dolgoznak az egész országban ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Az aratási szerződéseknél is átlagosan kataszteri holdankint körülbelül 25—30 kilogrammal kevesebbet ad­nak ma a munkásságnak. (Zaj.) Mig a háború előtt saját szalmát is kaptak s az uradalom saját igájával hazavitette azt, ma, ha kapnak is egy kis töreket, egy kis pelyvát, azt sem szál­líttatja nekik haza az uradalom. (Felkiáltások a középen: Csak tárgyilagosan! Nem tárgyila­gos abban, amit mond!) Kérem, t. képviselőtársaim, itt vannak az eredeti szerződések az ország minden részéből. Az idő rövid volta miatt nem olvashatom fel azokat, de méltóztassanak engem kontrollálni. (Félkiáltások a közéjjen: Nagy szerencse, hogy nincs rá ideje!) Csontos Imre: Egyet mégis felolvashatnál! (Derültség jobbfelöl.) Dénes István: Kérem. (Olvassa): »Aratási, hordási és harmadostengeri zöldvállalási szerző­dés.« (Felkiáltások jobb felöl: Hol kötötték?) Szentetornyán, Békés megyében, a Székács-féle uradalomban. (Felkiáltások bal felől: Ki ott a képviselő ?) Peidl Gyula: Nem zsidó ez! Dénes István: Ebben az uradalomban egy munkás kapott 13-adrészt. ..

Next

/
Thumbnails
Contents