Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-117
À nemzet gyűlés 117. ülése 192' behozni, amely a terheket nemcsak a kisemberek nyakába akasztja, nem forgalmi adót és más ilyent: nem a fogyasztási adóból kell az állam bevételeinek 90%-át előteremteni, hanem a munkanélküli jövedelmek megadóztatásából, (Ugy van! a szélsöbaloldalon) Miután pedig a forgalmi adó már olyan brutális terheket ró a magyar mezőgazdasági munkásságra, amelyeket már nem tud elviselni, ennek folytán a következő inditványt terjesztem elő (olvassa) : »Indítványozom : Utasítsa a nemzetgyűlés a pénzügyminister urat, hogy a forgalmi adó eltörlésére nézve sürgősen terjeszszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Rátérve a törvényjavaslat tárgyilagos kritikájára, a törvényjavaslat legnagyobb hibájának azt tartom, hogy nem akarja a mezőgazdasági munkabérek komoly szabályozását. A javaslat is érzi azt, hogy a földtulajdonosok zsarolják és kiuzsorázzák a földmunkásságot. Szabó István (nagyatádi) földmiveiésügyi minister: Az sem általános! Dénes István: A kormány vagy nem látja, vagy nem akarja látni, hogy ezt a kiuzsorázást nem lehet másképen, mint részletes törvényhozási szabályozással megszüntetni ; mert ezek az esetek nem szórványosak, hanem az egész ország legnagyobb részében mindenütt megvannak. Bátorkodom a nemzetgyűlés elé adatokkal jönni, melyek igazolják állításomat és bizonyítják, hogy sokkal komolyabban, sokkal gyökeresebben és mélyebben kell belenyúlni a mezőgazdasági munkáskérdés megoldásába. Sarkadról (Bihar megye) irják a következőket : A cukor- és a kendergyárnál reggeli 6 órától esti 6 óráig tartó munkáért a férfiak napibére 120 korona, 1 kg liszt, 14 deka szalonna és 16 deka cukor. A nők kényszerítve vannak akkordban dolgozni reggel 6 órától este 6 óráig a ken der gyárnál és megfeszített munkával sem tudnak a konvención kívül napi 70—80 koronánál többet elérni. Ebből is le kell adnia 95 koronát kereseti adó címén. A szabolcsmegyei Dombrád községben 1923 évi március hó 11-ikén a mezőgazdasági napszámbérek konvenció nélkül 400—500 korona között váltakoznak, holott a napszám, liogy a munkás megélhessen belőle, legalább 2000 korona kellene hogy legyen. Az esztergommegyei Bajna községben 1923 márciusában a következőket irják : »Miután az elnyomatásunk igen nagy, semmiféle munkában nem részesülhet az itteni munkás, csak a herceg Metternich-féle nagybirtokon néhányan, de olyan csekély bérért, hogy meg sem lehet mondani. Miután kereset sincs, ezért a múlt évi, az 1922. évi napszámbéreket közöljük a következőkben: A felnőttek napszámbére 50 korona volt, a gyermekeké 20 korona, « (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Hallatlan!) Szabóky Jenő: Óránkint! 3. éri április hó 10-én, hedden. 183 Rassay Károly: Ne beszéljen ilyet! (Zaj.) Dénes István : Békés megyében Csorváson a napszám a múlt hónapban 250 és 300 korona között váltakozott, A komárommegyei Étéről ezeket irják: »Mi körül vagyunk véve akisbéri ménesbirtokkal, ahol olyan jól fizetnek, hogy 200--300 koronát fizetnek koszt nélkül. A gazdák most adják ki a cséplést, részben ugy, hogy annak a szegény embernek két napot kell a gazdának ingyen robotolnia.« A csongrádmegyei Szegváron a napszámbér 250 és 300 korona között váltakozik, de az sincs, úgyhogy a munkások lopva, éjnek idején járnak az uradalom megbízottjához és ajándékokkal próbálják rávenni, hogy munkába fogadják őket. Kiszomborból azt irják, hogy a napszámbér 250—300 korona között váltakozik a bárói uradalomban; Békéssámsonban magam győződtem meg arról, hogy a Wolfinger-uradalomban a napszám minden mellékes szolgáltatás és konvenció nélkül 250 korona volt a múlt héten, és nagykegyesen kilátásba helyezte az uradalom azt, hogy 1923 április 1-től kezdve 300 korona lesz a napszám. Nagyszénáson a munkásoknak keresete egyáltalában nincs, s ha mostanában napszám akad, — az is csak néhány munkás részére — az 250 és 300 korona között váltakozik. Nem folytatom a felsorolást, pedig folytathatnám a sort végig Magyarországon minden vármegyében. Megállapíthatjuk tehát azt, hogy Magyarországon a földmunkások százezrei még annyi napszámbért sem kapnak, amennyi egy, illetőleg másfél kiló kenyér árának megfelelne, ami nem elegendő magának a munkásnak sem. Kérdem, hogyan éljen meg a család belőle, honnan vegyen abból ruhát, cipőt, szappant és mindazt, amire családjának szüksége van ? Tegyünk összehasonlítást a békebeli, a háboruelőtti és a mostani napszámbérek között. Veszem Budai Barnának, az Omge igazgatójának megállapítását és a földmiveiésügyi ministerium hivatalos kimutatását, amely szerint akkor egy férfi átlagos napszámbére volt 2 korona, a nőé 1 korona 40 fillér, a gyermeké 94 fillér, vagyis 20 koronában véve egy métermázsa búzát, a férfimunkás napi keresetéből vehetett minimum 10 kilogramm búzát, ma pedig vehet legfeljebb 2 kilogramm búzát. A munkabérek ezen mérhetetlen leszorítása teljesen indokolatlan, mert hiszen a földbirtokosak megkapják terményeik és állataik árában csaknem az aranyparitást, a búzában pedig még annál is többet. Kérdem tehát, miért nem fizetik aranyparitással a munkásaikat? (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A nemzet életérdeke, a magyar nemzet becsülete kívánja meg azt, hogy a mezőgazdasági munkabéreket egységesen, az egész országra nézve maga a törvényhozás szabályozza és ne bizza a különféle vállalatokra.
