Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-117

182 A nemzetgyűlés 117. ülése 1923. évi április hó 10-én, kedden. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ismerni kell a gazdasági életet, akkor máskép fog beszélni ! Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! A mezőgazdasági munkáskérdésnek egyetlen megoldási lehetősége az, amit Vadnay Andor, Csongrád megye volt főispánja fejtett ki nagyon szépen, amikor azt irta, hogy gyümölcs-, zöldség- és takarmány termelő kertté kell a magyar földnek válnia és ezáltal egész Közép-Európa kertjévé. Ennek pedig két előfeltétele van : az egyik a helyes földreform, a másik, amely szorosan kapcsolódik ehhez, pont ellenkezője a mainak: egy olyan pénzügyi politika, amely nem a munkát és nem a termelést sújtja, hanem elveszi a munkanélküli jövedelmeket száz százalékban adó alakjában az állam javára, (ügy van! a szélsöbalóldalon.) Hol tartunk most ? Egész földreform-eljárásunk tele van formalizmussal, tele van bürokratizmussal. Hiszen, amint Cserti József t. képviselőtársam és én is számtalanszor hangoztattuk, csak a földvagyonváltságra korlátozzák a földreformot; össze-vissza 350—400.000 katasztrális hold földről van szó, de ezt is nagyon nehezen- adják le. A törvényhozás, nézetem szerint, ezt tovább már tétlenül nem nézheti Az igen t. föllmivelésügyi minister ur volt szives az 1923. év januárjában megígérni itt a nemzetgyűlés szine előtt, hogy beterjeszti a novellát 1923. márciusában. Ma már április havában vagyunk, annak is a dereka felé járunk, a novelláról azonban még mindig csak azt olvasom, hogy a minister ur elé került, most van átcsiszolás és megtárgyalás alatt és még mindig nincs a nemzetgyűlés előtt. Pedig, ha jól tudom, az igen t. minister ur ehhez a tárcáját kötötte annakidején. Drozdy Győző : Csak dátumot nem kötött hozzá! (Derültség.) Dénes István: Miután a földbirtokosok egyáltalában a földvagyonváltság- földeket sem akarják leadni, és miután ezek a földek már nézetem szerint az állam tulajdonát képezik és nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ezek a földmunkásság kezébe kerüljenek, a következő indítványt terjesztem elő (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt egy olyan értelmű rendelet kibocsátására, melynek értelmében a nagybirtokosok a földvagyonváltság-földeket még 1923. évi aratás előtt kötelesek legyenek a földigénylők birtokába bocsátani ; amennyiben ez technikailag már nem volna keresztülvihető, ugy a földvagyonváltság-földek tiszta hozadékát a földtulajdonosok kötelesek legyenek a már megállapított földigénylőknek kiadni.« (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Ez azért fontos, mert ha ősszel kapják meg, akkor azt fogják mondani, hogy nincsen gabonájuk, amivel bevessék. Gondoskodjék tehát arról a kormány, — itt van rá az alkalom, — hogy a földvagyonváltság tiszta hozadékát a fÖldigénylőknek adja a kezébe. (Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Nem meri!) Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nemcsak merni kell ! Dénes István: Igaza van Cserti József t. képviselőtársamnak, hogy a nagy földmunkáskérdés megoldásának első etapja a földreform végrehajtása. Erről nem akarok most kritikát mondani, csak idézem a Szózatnak, a t. minister ur félhivatalos lapjának (Mozgás jobbfelöl.) 1923 március 25-én megjelent »RevizióU című cikkét, amely a többek között azt mondja (olvassa): »Az uj Magyarország agrárius programmjának egyik szerves kiegészitő része a birtokreform. Ez a birtokreform mérsékelt és a magántulajdont a legteljesebben respektáló törvényen alapul. Olyan mérsékelt, hogy csak a minimumát foglalja magában a magyar földmives-társadalom jogos és természetes kívánságainak és csak minimálisan javit azon a gazdasági és szociális aránytalanságon, amely a magyarországi birtokmegoszlást egész Európában hírhedten egészségtelenné tette. Ezt a törvényt tehát végre kell hajtani, még pedig lehető gyorsan és száz százalékig. Mit látunk pedig? Megvan a törvény, megvan a végrehajtást eszközlő nagy apparátus és ime a társadalomnak, néha még az államnak is bizonyos tényezői, támaszkodva az érdekeltek kapzsiságára és kicsinyes önzésére . . . Drozdy Győző: Kormánylap! Dénes István : . . . minden megmozgathatót megmozgathat, csakhogy ezt a reformot, ha már a törvényhozásban nem tehették, legalább az életbe való átültetésénél elgáncsolják.« (Felkiáltások a szélsöbalóldalon : Szubvencionált újság !) Eőri-Szabó Dezső: Igazat irt! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : De ki tagadja, hogy vannak ilyen, esetek is? Senki sem tagadja! Dénes István: Mélységesebb és lesújtóbb kritikáját az egész földreform-törvénynek ós eljárásnak nem adhatta senki, mint a Szózatnak ez a száma. Csak attól félek, t. Nemzetgyűlés, hogy nem marad ehhez konzekvens. Csontos Imre: Dehogy nem! Dénes István: Mert eddig ez a Szózat is azt mondta, hogy amit ebben a tekintetben az ellenzéki lapok irnak, az demagógia, és most ő is azt a nézetet vallja. Én tehát csak azt kívánom, hogy a Szózatnak ez a hangja megmaradjon és ne változzék meg. Kiss Menyhért: Nem fog! Horváth Zoltán: A Néptől megvonták a szubvenciót! Kiss Menyhért: Nem is volt! Dénes István : Idézem a t. földmivelésügyi minister ur azon szavait, amelyeket régebben hirdetett, hogy. intenziv termelés ebben az országban akkor lesz, hogy ha azé lesz a föld, aki megmunkálja. De ki kell azt egészítenem, mert nem ér semmit, hogy ha valakinek 4—5—10 hold földje van és az állam az összes terheket az ő nyakába hárítja; hanem olyan adót kell