Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-117
176 A nemzetgyűlés 117. ülése 19.23. évi április hó 10-én, kedden. nagybirtokos ura az ország felének és csaknem korlátlan ura a magyar földmunkásság millióinakis. Cserti József : Még szavazásnál is S Halász Móric : Akkor nem kerültetek volna ide ! Dénes István : Ha tehát a trianoni békeszerződés rettenetes és szörnyű következményeit el akarjuk háritani, akkor nem ilyen efemer értékű, nem ilyen semmitmondó jelentéktelen törvényjavaslattal kell ezt tenni, hanem egy olyan törvénynyel, amely a földmunkás milliókat Magyarországon felszabadítja, vagyis biztosítja számukra a megélhetést, az élethez való jogot. Halász Móric : Halljuk a tanácsot ! Dénes István : Rátérek arra is ! A magyar nép csakis igy lehet erős, csakis igy szaporodhat és csakis igy lehet reménye arra, hogy a ma elnyomott és kiuzsorázott, de felszabadítandó föld népe, mint öntudatos és erős katonája ennek az államnak, a trianoni erőszakosságokat meg fogja szüntetni. De különben a trianoni békeszerződésre való hivatkozása a bizottságok jelentésének és az igen t. előadó urnák csak akkor állna helyt —• mint mondottam — ha Trianon előtt, már a háború előtt jóval is nem épen olyan rettenetes és siralmas lett volna a magyar mezőgazdasági munkásság sorsa, mint amilyen ma. Elhiszem és látom a tendenciát, hogy a földbirtokosságnak érdeke az, hogy a trianoni békeszerződésre tereljék a bajok ódiumát. Ezt azonban a józan ész és a tiszta szem nem fogadhatja el, mert nemcsak Trianon az oka ennek. A bajok oka legfőképen az, — mint már voltam bátor leszögezni, — hogy Magyarország a nagybirtokok, a nagybirtokrendszer hazája. A földmunkásság nyomorán ennek következtében nem lehet egy ilyen esetleges bérszabályozó törvénnyel segíteni, hanem kizárólag és egyedül a nagybirtokrendszer megszüntetésével, mert addig, amig a magyar földnek, vagyis minden munka szinterének nagy része háromezer és egynéhány nagybirtokos kezén van, addig a falra .hányt borsóval egyenértékű valamit is próbálni tenni a magyar földmunkásság miihói nyomorának enyhítésére. Addig, amig a magyar földmunkásoknak százezrei kénytelenek versenyt futni a nagybirtokosokhoz, hogy bármilyen munkát kapjanak, amig a nagybirtokosok tetszésük szerint válogathatnak a magyar munkásmilliók között, addig diktálni fogják a béreket, és ismerjük a magyar nagybirtokososztály jószivüségét : mindig csak olyan béreket fog diktálni, amelyek mellett a munkások csak épen a puszta és meztelen életüket tudják fentartani. Cserti József : Még azt sem akarják ! Dénes István : A magyar földmunkásságnak eme rettenetes rabszolgasorsa csak akkor fog megszűnni, ha megszűnik a munkanélküliség átka, vagyis csak akkor lesz elérhető a munkások jobb sorsa, ha Magyarországon azé lesz a föld, aki azt meg is munkálja. Ennek nyomában megindulhat Magyarországon az intenziv munka, az intenzív termelés. T. Nemzetgyűlés ! Folyton hallunk a nemzetgyűlésben hangokat arról — különösen a túlsó oldalról állandóan ezt hangsúlyozzák — hogy az intenziv termelés fogja megmenteni az országot. Helyes, igaz, az intenziv termelés. Csakhogy az intenziv termelésnek első előfeltétele nem a nagytőkének és a nagybirtoknak a dédelgetése, hanem a munkának megbecsülése. Ameddig hazánkban csaknem másfél millió kereső mezőgazdasági munkás kénytelen akaratán kivül az év legnagyobb részét tétlenül elszaladgálni, addig intenziv termelésről nem beszélhetünk. Kérek öt perc szünetet. Elnök : Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után., (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Dénes István képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Dénes István : T. Nemzetgyűlés ! Ugy vagyok értesülve, hogy földbirtokososztályunk mintegy 40 milliárdos mezőgazdasági hitelt akar a kormánytól, az államtól beruházások céljaira. Kiss Menyhért : Ez a kormány nem ad ! Dénes István : A szegény nagybirtokosok azt állítják, hogy ők csak az állam, vagyis a magyar nép millióinak adófilléreiből kapott kölcsönnel képesek az ingatlanaikat beruházni. Ezen az igazán — hogy máskép ne nevezzem — humoros kívánságon nem mosolyoghatunk, mert meglehetősen komoly formában öltött testet ez a kérdés az egységespárt keretén belül is. Rassay Károly : Van még egységes párt ? (Mozgás a jobboldalon.) Dénes István : De tiltakoznunk kell az ellen, hogy a magyar dolgozók adófilléreiből egyetlenegy fillért is kölcsön adjon a magyar állam a földbirtokosoknak. Kuna P. András: Kell talán a kisgazdáknak és a szőlőbirtokosoknak is ! Dénes István : Igen, azoknak kell, de azoknak csak a morzsák jutnának belőle. Egyáltalán, csak a mai feudális uralom mellett vehetik maguknak a földbirtokosok azt a bátorságot, hogy a szegény magyar állammal szemben, a többtermelés jelszavának hazug könt ősébe buj va, olyan köve telessel álljanak elő, amely által a magyar nép adófilléreiből a maguk javára nagyobb jövedelmezőségű berendezéseket akarnak épiteni. Borgulya Pál : Hát csak a nagybankoknak adjunk pénzt % (Zaj a jobboldalon.) Dénes István : Igaza van, de mondja meg a kormányának, t. képviselőtársam, ne nekem. Mert legyünk tisztában azzal, hogy akármennyi kölcsönt fognak kapni a földbirtokosok a magyar dolgozók millióinak adófilléreiből, ennek hasznát
