Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-117
A nemzetgyűlés 117. ülése 1923. évi április hó 10-én } kedden. 177 a magyar nép egyáltaláa nem fogja látni és ezek a földbirtokosok egy fillérrel sem fognak magasabb munkabért adni, mint amennyit eddig adtak. Szabó István (sokorófátkai) : Látszik a hozzá nem értés ! Kiss Menyhért: Érti ő azt! R assay Károly : Majd Sokorópátkai képviselő ur megmagyarázza ! Magyarázza meg a képviselő ur ! Majd vigyázunk rá ! Szabó István (sokorópátkai) : Majd meg fogom magyarázni ! (Zaj. Elnök csenget.) KiSS Menyhért : Amikor a nagybirtokot védi a kisgazda ! Cserti József : Hiszen azok fedezték fel Sokorópátkait ! Azok tették miniszterré ! (Zaj.) Dénes István : Ha mái egyáltalán mezőgazdasági hitelről lehet szó, akkor ne a tengerbe hordjuk a vizet, hanem ott van a földhöz juttatandó földmunkásság . . . Kuna P. András: Talán a tőzsdére vigyünk minden pénzt ? (Zaj.) Dénes István : . . .ott van az értékes kisbirtokostársadalom, ezeknek kell juttatni mezőgazdasági hitelt. Hiszen a földreform ellenzői és az örökké akadékoskodok mindig azt mondják, hogy azért nem adunk földet a földmunkásságnak, mert nem tudja mivel megmunkálni, nincs gazdasági felszerelése. Hát vájjon az akadékoskodóknak ez az állítása nem erősiti-e meg azt a kívánságomat és állitásómat, hogy a mezőgazdasági földmunkásságot, a kisbirtokosságot és a törpebirtokosságot kell mezőgazdasági hitelhez juttatni? (Ugy van/ balfelöl.) Az igen t. dúsgazdag földesurak egyáltalán nincsenek ráutalva arra, hogy a szegény dolgozók millióinak adófilléreiből kapjanak úgyszólván ingyen kölcsönt a magyar államtól. Mert ha abból a célból van szükségük mezőgazdasági hitelre, hogy maguknak több, nagyobb és jobb berendezést csináljanak, akkor adják el az évek alatt az óriási jövedelmekből vásárolt értékpapirjaikat ; ha ez nem elegendő, akkor adják el a nagy jövedelmeikből vásárolt palotáikat ; és ha mindez nem elegendő, akkor az igen t. földbirtokos urak adjanak el egy darabot a nagybirtokaikból és annak a vételárából rendezzék be a birtokaikat sokkal jobban és egészségesebben. De ugy gondolom, hogy egyáltalán semminemű erkölcsi jogosultsága és alapja nincs annak, hogy az a hatalmas és gazdag földbirtokososztály a magyar államtól mezőgazdasági hitelt kérjen. Minthogy pedig viszont közérdek, .. % Nánássy Andor : Hát a termelés nem fontos? Dénes István : Épen most mondtam meg, gy az igen t. földbirtokos urak adják el az értékpapirjaikat és abból rendezzék be birtokaikat, de ne vegyék igénybe a magyar állampolgárok adófilléreit . (Zaj.) Rassay Károly : Parcellázzanak egy kicsit ! Dénes István : Minthogy pedig a magyar nemzetnek és Magyarországnak eminens érdeke az, hogy a földmunkásság, amely most földhöz jut, valamint a törpebirtokosság és kisbirtokosság erős mezőgazdasági hitelhez jusson, bátor vagyok már NAPLÓ XI. most indítványt előterjeszteni, nehogy azután későn, egy vagy két esztendő múlva történj ék meg a kormány előkészületi munkája. Az indítványom a következőképen szól (olvassa) : »Utasítsa a nemzetgyűlés a magyar kormányt, hogy sürgősen terjesszen be törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé a földreform-törvény alapján földhöz jutó földmunkások, törpe- s kisbirtokosok, hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák gazdasági segélyezését előmozdító és támogató állami mezőgazdasági hitel tárgyában.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szeder Ferenc : Biztosan nem fogadják el 1 Dénes István : Visszatérve a törvényjavaslathoz, a törvényjavaslat indokolásával szemben kénytelen vagyok leszögezni azt, amit már leszögeztem, hogy a mezőgazdasági munkásság kiuzsorázása, kizsarolása, amely ellen ez a törvényjavaslat is készült, nemcsak Trianon óta van meg, hanem megvolt a háború előtti időkben is. Ezt bizonyítják azok a nagy munkásmozgalmak, amelyek a háború előtti időben Magyarország alföldi megyéiben dúltak : az 1905. évi veszprémmegyei, tolnamegyei aratósztrájkok, munkászavargások, a hódmezővásárhelyi, a békéscsabai, a csongrádmegyei, az orosházai és a battonyai munkászavargások. Amidőn kutatjuk ezeknek a zavargásoknak okát, amelyeknek ma megint a küszöbén állunk, — mert hiszen Angliában, jól tudjuk, már megkezdődtek a mezőgazdasági munkászavargások hasonló okok miatt, amelyek veszélyeztetik a magyar beléletet és nyugalmat idehaza is, — akkor tárgyilagosan meg kell vizsgálnunk a bajoknak mély gyökereit, tárgyilagosan meg kell néznünk azt, hogy vájjon ugy áll-e az egész mezőgazdasági munkáskérdés, ahogy ez a törvényjavaslat és indokolása elénk terjeszti. T. Nemzetgyűlés ! Én nem szocialisták álláspontjával bizonyítok, hanem idézem e tekintetben Vadnay Antal volt csongrádmegyei főispán szavait, aki a Tiszamellékről cimü értékes munkájában a következőket írja (olvassa) ; »A búza- és kukoricatermelés sem a nagy-, sem a kisbirtokban négy-öt hétnél több foglalkozást a munkásosztálynak nem nyújt. Mindegyik termésnek kevés, de rendkívül sürgős a munkája. Arról nem is beszélek, hogy a kaszáló- és. aratógépek rohamos terjedése, azt a négyheti munkát is maholnap felére csökkenti. Nem beszélek, mert ez már a ma itt, élő munkásosztály kétharmadának kivándorlását vagy éhsnpusztulását jelenti. Bhenpusztulás vagy kivándorlás ?« Kiss Menyhért : Amerikába ment ki másfél millió. Dénes István : »Itt a televény földön ? A mfr veit világ egyik leggazdagabb, legtermékenyebb és mégis egyik leggyérebb népességű területén ? Csongrád, Csanád, Békés megyékben, amelyeknek majd minden községét vasút é T 'inti ? Éhen pusztulása, avagy kivándorlása a legmunkásabb, a legerősebb munkásosztálynak ? Ébren vagyok-e, vagy hallucinálok ? Nem vagyok elvaku't, nem vagyok 26
