Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-116
r A nemzetgyűlés 116. ülése 1923. évi március hó 23-án, pénteken. 157 Rupert Rezső : Kossuth halála évfordulóján ülést kell tartani, mert azt mondják, dolgozni kell, most meg szünetre küldenek minket! Ez lehetetlen ! Propper Sándor : A zsidó tőke éheztet 70.000 keresztény munkást! Elnök: Kérem Propper Sándor képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. (Folytonos zaj.) Csendet kérek képviselő urak. Rassay Károly: Ha majd igazgatósági tagok leszünk, az lesz a közgazdasági munka? (Zaj.) Eőri-Szabó Dezső : Igenis megnyugtató kijelentéseket hallottunk arról — s erről a t. túloldal is meggyőződhetik a hivatalos lapból a legrövidebb időn belül — hogy a kormány igenis a tőzsdei élet kilengéseit erélyes intézkedésekkel máris megszünteti. Hébelt Ede: Ugyan mit csinált eddig? Eőri-Szabó Dezső: Majd meg tetszik látni. Szükség van arra is, hogy vallási szempontból is azt a nagy hetet, amely egyik legkomolyabb és legszentebb ünnepe a kereszténységnek . . . Rupert Rezső: Ha 70.000 keresztény nem éhezik, akkor igen. (Zaj.) Elnijk (csenget) : Osendet ' kérek. Eőri-Szabó Dezső: Az előbb egyik képviselőtársam közbeszólás alakjában azt mondotta, hogy csakugyan nagy szükség van rá, hogy magunkbaszállást tanusitsunk minden vonalon, (ügy van! jobb felöl) Nekem is ez a meggyőződésem , . . Szeder Ferenc: Csak szálljanak magukba! (Zaj.) Eőri-Szabó Dezső:... s azért hozzájárulok az elnök ur napirendi javaslatához. (Elénh helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Minthogy a házszabályok 200. §-a értelmében napirendi indítványomhoz a képviselő Urak a szólás jogát kimerítették, fel fogom tenni a kérdést a napirendi indítványra nézve. Minthogy elnöki indítványommal szemben Szakács Andor képviselő ur egy napirendi elleninditványt adott be, ezt az elleninditványt az elnöki előterjesztéssel szembe fogom helyezni. Amennyiben az elnöki előterjesztést méltóztatnak elfogadni, Szakács Andor képviselő ur napirendi indítványa magától értetődően el fog esni. Kérdem tehát a t. Nemzetgyűlést: méltóztatnak-e az elnöki napirendi indítványt, szemben Szakács Andor képviselő ur napirendi indítványával elfogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az elnöki napirendi indítványt elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Az elnöki napirendi indítványt elfogadottnak jelentem ki. T. Nemzetgyűlés! A nagy centennáriumok esztendejének harmadik országos jelentőségű emléknapja köszöntött reánk Andrássy Gyula gróf születésének 100-ik évfordulójával, ÍTAPLÓ XI, Mintha elvitathatatlan nemzeti géniuszunk öntudatos tervszerűséggel osztotta volna szét termő erejét az emlékezetes 1823. esztendőben, mely a százados elnyomatásából felébredt nemzeti önérzet első országos megnyilvánulásában már hajnali derengését jelzi múlt századbeli renaissanceunk felkelő napjának. Úgyszólván egymás kiegészítéseként adja nekünk a nagy termő esztendő három szülöttében a maga három különböző megnyilatkozásának reprezentánsait : Petőfiben, a nép fiában a nagy érzések gyujtószavu lantosát, Madáchban, a középosztály szülöttében a keleti fajunkat jellemző kontemplativ hajlam legkiválóbb képviselőjét, Andrássy Gyula grófban a »providenciális államférfiú« cselekvő energiáját. Ha tisztán abból a szempontból értékeljük egy félszázadra terjedő fényes államférfiúi pályának törekvéseit és sikereit, hogy egy emberi élet tartama alatt mennyit tudott az előbbiekből megvalósitani, s mennyire tudta az utóbbiakkal nemzete sorsát előbbrevinni, bízvást elmondhatjuk, hogy alig van magyar államférfiú, aki élete végén annyi megelégedéssel tekinthetett vissza pályájára, mint Andrássy Gyula gróf. Már mint gyermekifjuban ismeri fel benne Széchenyi István a jövendő idők emberét, akiben reformátori munkájának leghivatottabb örökösét látja. De a fiatal főúr útját kezdettől fogva mindennél hatalmasabb vonzóerővel irányítja a nemzete alkotmányos jogaihoz való tántoríthatatlan ragaszkodás szilárd vezércsillaga. 24 éves korában mint Zemplén megye követe a hosszas halasztás után egybehívott pozsonyi országgyűlésen már a nemzeti ellenzék soraiban vivja ki a vezetőhelyek egyikét a nemzet annyi kitűnősége között. Nem forradalmi szellem, de az alkotmány védelmében nem ismer megalkuvást. Amilyen boldogan üdvözli a 48-as törvények szentesítésében a »béke olajágát« épen olyan feltétlen odaadással áll nemzete ügye mellé a gyorsan bekövetkező csalódás után. Első helyét a felidézett uj küzdelemben a földből kinőtt nemzeti hadsereg soraiban találja meg, személyes bátorságának és vakmerőségének nem egy jelével szolgáltatva bizonyságot arról, hogy hazája ügyéért kész életét kockára tenni. De csakhamar sokkal nehezebb küldetésre szólítja az események fejlődése : a diplomácia terére, melyen később legnagyobb diadalait aratja. Lelkesedéssel vállalja a missziót, hogy a török udvarnál keressen segítséget a hazája leigázására már közeledő orosz invázió ellen; hiszen egész politikájának mindvégig sarkalatos alapgondolatát: nemzetének a szláv veszedelemtől való megóvását van hivatva szolgálni. Mire ezer viszontagság leküzdése után rendeltetése helyére ér : csak ott tudja meg, hogy elbukott ügyet képvisel s amit még tehet, azzal már 23
