Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-116

158 A nemzetgyűlés 116. ülése 1923. évi március hó 23-án, pénteken. többé nem hazáját, csak szabadságharca mene­külő vezéreinek életét mentheti meg. Minden nehézségen diadalmaskodva, betölti még ezt a missziót, hogy aztán maga is a bujdosók ke­resztjét vegye magára, mialatt letiport hazájá­ban a diadalmas önkény boszuvágya hurcolja vérpadra a nemzet legjobbjait s hajtja »in effigie« Ő rajta is végre halálos Ítéletét. Első diplomáciai küldetésének tapasztalásai nem maradnak hatás nélkül államférfiúi egyéni­ségének kialakulására. Fiatal szívvel táplált egyetlen illúziójából ábrándítják ki : abból a hitébői, hogy igazságával elbukott nemzete szerencsétlenségében számithat a civilizált világ nagy nemzeteinek cselekvő részvétére, mely helyett csak vállvonogató szánakozásra talál. Politikai gondolkozásának irányításában immár csak egy érzelmi momentumnak maradt 'helye : lángoló hazaszeretetének, mellyel együtt jár a leküzdhetetlen vágy : tenni, munkálni nemzeté­nek uj életre támasztásáért, a siker reményét a jog és igazság ereje mellett az idők és események fordulataiban természetes érvénye­sülésükre törő érdekek szövetségébe vetve. Nem vesz részt az emigráció forradalmi mozgalmaiban, mert nem akarja nemzete tra­gikus ügyét idegen hatalmak önző érdekeinek ideig-óráig kihasznált s aztán félredobott esz­közévé tenni. Egy angol folyóiratban fejti ki a magyar politika uj feladatait a nemzet és király egyetértésével visszaállítandó jogfolytonos­ság alapján s ezen az utón halad híven tovább, mikor a hazájába való visszatéréssel ismét meg­nyilik számára a közélet irányításában való részvétel lehetősége. A haza bölcse oldalán 12 év SZÍVÓS küz­delme vár még reá az osztrák politika hagyo­mányai ellen, mig végre az idők teljessége meg­hozza a jog és igazság egyenes utján kivívott sikert s ebben az ő providenciális küldetésének első érvényesülését. Beteljesedik rajta Széchenyi jóslata: a 18 év előtt halálra itélt »rebellis«­nek nádori szerepet juttat a történelmi fordu­lat ; ő teszi fel a nemzettel kibékült uralkodó fejére Szent István koronáját. Innen kezdve (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) hatalmas ivezetben emelkedő pályáján egymás­után bontakoznak ki államférfiúi zsenijének nagy koncepciói, mindig attól a vezetőgondo­lattól hatva át, hogy Európa közepén testvór­telenül álló nemzetének belső konszolidációjával párhuzamosan teremtse meg kifelé is az állam­alkotó hivatását megillető tekintély és súly biz­tosítékait a dualizmus és paritás alapján uj életrekelt monarchia nagyhatalmi állásában és ennek a szláv veszedelemnek elhárítására alkal­mas szövetségekkel való megszilárdításában. Alig hogy megindította idehaza a nagy erdő­szántás munkáját, már is ez ellen a fenyegető áradat ellen kell sikra szállania az osztrák fede­raiisztikus kísérlet és az érvényesülésre törekvő revanchepolitika megbuktatásával. így kerül személyében az első magyar államférfiú a monarchia külügyeinek élére, hogy ebben az európai jelentőségű pozícióban az osztrák dip­lomácia minden iskolás hagyományát nélkülöző zsenijének önerejével, politikájának nagyvonalu­ságával, eszközeinek és útjainak egyenes nyílt­ságával, igazságszeretetének becsületességével vivja ki nemzete számára is a múltjához méltó helyet a világ sorsát intéző tényezők sorában. Ennek a törekvésének betetőzése pályájának másik történelmi jelentőségű mozzanata: az ő kezdésére létrejött berlini kongresszus, melyen Európa összes hatalmasságainak vezető állam.' fórfiai között az ő egyénisége a monarchia érde­keinek képviseletében egyszersmind az európai tekintélyének zenitjére emelkedett magyarság élő perszonifikációja. így tekintve végig sikerekben gazdag pályá­jának főbb mozzanatain, ne borítsuk siralmas jelenünk gyászfátyolát tisztán tündöklő emlé­kére. Ne időzzünk kislelkü kételkedéssel a fel­tolakodó kérdésnél, hogy a nagy földindulás mit hagyott meg mindabból a munkából, amire élete végén a beteljesített hivatás megnyugvá­sával tekinthetett vissza. Ne irjuk államférfiúi nagyságának rovására, hogy legkedveltebb alkotásai közül csak az az egy élte túl az összeomlást, amin a legnagyobb szeretettel és büszkeséggel csüggött : a magyar honvédség intézménye. De ha alkotásai fölött keresztül is gázolt az idő, hogy még nyugvó porait is elszakítsa hazája testéből : törekvéseinek vezéreszméje fenn­maradt továbbra is a magyar politika irányító feladatául s egyszersmind nemzetünk történelmi küldetésének további biztositékául. Ennek a történelmi küldetésnek utján dicső­ség és gyász váltakozó sorsát szánta fajunknak a gondviselés. De amint a Mátyás korabeli nagy magyar reneszánsz fényét nem homályosíthatta el a 36 évvel rákövetkezett Mohács : nem fogja Trianon se kitörülni történelmünkből a nemzeti fellendülésnek és virágzásnak azokat a ragyogó évtizedeit (Igaz ! Ugy van ! balfelöl. ), amelyek­nek fénykörében él és világit a Széchenyi, Kossuth és Deák emléke mellett az Andrássyé is. Rassay Károly: Ugy van! Elnök : Ami egy véges emberi életből fel­emelő és biztató tanulságul szolgálhat egy nem­zet örök életének változó sorsára, mindazt bő­ségesen meríthetjük szomorú napjaink vigaszául is az ő gazdag élete példájából : lelki erőt a tűrésben, kitartást a küzdelemben, óvakodást a megfontolatlan kockázatoktól, . . . Rassay Károly : ügy van ! Ugy van ! Elnök : ... de erős elhatározást és összetar­tást az elérhetőért való céltudatos munkára s mindenekfölött tántoríthatatlan hitet a jog és igazság erejében, mely a nyers erőszak és boszu uralmának megdöntésével (ÉlénTc helyeslés a bal-

Next

/
Thumbnails
Contents