Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

Á nemzetgyűlés 114, ülése 1923. évi március hó 31-én, szerdán, 113 rendészeti okokból az, ünnepély betiltandó volt.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) . . » Klárik Ferenc : Nagyon gyenge lábon állhat az a közbiztonság. Farkas István : De menjünk tovább. A debreceni rendőrkapitány szintén betiltotta a 18-ra tervezett Petőfi-ünnepélyt és az indokolásban többek közt a következőket mondja (olvassa): »Petőfi Sándor emlékének törvénybeiktatása elmaradván, az állítólagos népgyűlés tárgytalanná vált és mint ilyen betiltandó volt.« (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Gyönyörű !) A debreceni rendőrkapitány tehát előzetesen megállapítja a kormány tervével szemben, hogy Petőfi emléke nem lesz törvénybeiktatva, ez szerinte elmaradván, Debrecenben sem lehet Petőfi-ünnepélyt tartani. Könyves Lajos: Miért nem ünnepeltek a polgársággal együtt % Peyer Károly : Ugy ünnepeljük, ahogy nekünk tetszik. Nem lehet előírni, hogy kivel ünnepeljünk. Vasárnap érünk rá, nem hétköznap. Temesváry Imre: Az egész magyarsággal együtt ünnepeljenek ! Farkas István : A bonyhádi főszolgabíró is betiltotta a Petőfi-ünnepélyt azzal az indokolással, hogy »népgyűlés keretében Petőfi emléke profanizáltatnék.« Még érdekesebb azonban a nagykanizsai rendőrség, amely megengedte a gyűlést, de kikötötte, hogy Petőfinek melyik versét, Petőfi életéből mit lehet elmondani. Peidl Gyula : Ez az ötszázalékos ünneplés ! Farkas István : Figyelmeztet, hogy mit lehet Petőfiről elmondani, milyen költeményeit lehet felemlíteni és pl. azt elmondani, hogy színész korában sokat szenvedett, nem szabad, mert hiszen ebből a közre baj lehet. Azután pl. nem szabad elmondani Petőfinek következő gyÖgyörü ma aktuális versét, mely így szól : Egyik kezében ekeszarva, másik kezében kard, így látni a szegény jó népet, így ont majd vért, majd verítéket, amíg csak élte tart. És ha jön az ellen, kardot miért ragad ? hogy védje a hazát, valóban haza csak ott van, ahol jog van és a népnek nincs joga.« Ajánlom, hogy a belügyminister ur ezt a főkapitányt feltétlenül tüntesse ki, mert ez a rendőrkapitány okvetlenül arra gondolt, hogy a kormány nagyon sok embert kizárt a választójogból és igy a népnek nincs joga, mert nagyon sokat megfosztottak joguktól, ő tehát szolgálatot akart tenni, mert hiszen Petőfi már megállapította, hogy a népnek nincs joga és ez valószínűleg az ő szemében baj, Ha az_alantas hatóság igy jár el és Petőfi szellemét igy gyalázzák meg, ezen nem csodálkozom. (Zaj. Halljuk 1 Halljuk!) mert Petőfi cenzúrázása itt kezdődött Budapesten, a m. kir. belügyministeriumban, . - • Már decemberben itt kezdték cenzúrázni Petőfit, amikor az első Petőfi ünnepélyek kezdődtek és itt történt meg, hogy maga a belügyminis-terium intézkedett a budapesti főkapitányságnál, hogy Petőfit cenzúrázzák és csak bizonyos vérBeit engedjék eladni. De látjuk aat is, hogy a ministerelnök ur múltkor egyik felszólalásában percentekre osztotta Petőfit, Azt mondotta, hogy vannak, aldk Petőfit csak bizonycs percentek szerint (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Öt percentig !) értékelik. Tehát maga a magyar kormánynak elnöke volt az, aki elsősorban vitte be a köztudatba azt a gondolatot, hogy Petőfit nem mint. a 48-as forradalmi idők nagy költőjét, mint a legnagyobb magyar géniek egyikét kell ünnepelni, hanem oszszúk szét részekre, ami tetszik nekünk belőle, azt elfogadjuk, ami nem tetszik, azt nem fogadjuk el. Sehol az egész világon egyetlen egy nemzet történetében sem fordult elő, hogy a maga nagyjait igy lebecsülje, genie-it igy lekicsinyelje, csak nálunk fordul elő, hogy a forradalmi idők egy nagy szellemi egyéniségét, akit az egész világ ünnepel ebben az esztendőben s akit mindenütt teljes egészében ünnepelnek, itt cenzúrázzák és betiltják s el akarják zárni a népet Petőfitől. Hiszen a minist erei nök ur volt az, aki szemrehányást tett Petőfinek, hogy miért irta meg 1848ban, hogy »Akasszátok fel a királyokát.«(Mozgás.) Azt hiszem, egy nemzet történetében sem fordult elő, hogy az utódok az előttük lévő nagyokat, amikor megemlékeznek róluk, igy becsülnék meg, mint ahogy itt Petőfit, Ez az eljárás, amelyet a kormány követ Petőfivel szemben, bizonyítja azt, hogy ez a kormány olyan egyoldalú osztálypolitikát, olyan reakeiós politikát csinál, hogy a magyar korszak egyik legnagyobb genie-jét is osztályozza a magyar korszak egyik legszebb, legtökéletesebb alakját is le akarja kicsinyíteni s ezzel azt hiszem nagyon sokat árt a magyarságnak, a magyar műveltségnek és kultúrának és valóban bizonyítja ezzel azt, hogy milyen nívón áll .Nem akarok ennél a kérdésnél tovább időzni és a következő interpellációt intézem a belügyminister úrhoz (olvassa) : »Az ország munkássága és demokratikus érzelmű polgársága azon demokratikus szabadságjogok letéteményesének érzi magát, amelyekért Petőfi Sándor, a nép nagy fia, a magyar szabadságharc nagy halottja életében küzdött. A szabadságjogok nagy költőjének emlékezetét méltóan akarta megünnepelni a magyar munkásság és az az ország demokratikus érzelmű polgársága ama ünnepélyeken, amelyeket e célból a fővárosban és a vidéken kívánt március 18-án megtartani. A fővárosi és a vidéki hatóságok a legkülönbözőbb címek és indokok alapján betiltották a munkásság és a polgárság Petőfi-ünnepélyeit, ugyanakkor, amikor a külföld nagy városaiban Petőfi Sándor emlékezetét szabadon megünnepelhetik, és amikor a nemzetgyűlés előtt Petőfi emlékét törvénybe iktatni kívánó javaslat fekszik. A hatóságok ez intézkedésében a gyülekezési jog megsértését látjuk, amit súlyosbít az a körülmény, hogy a demokratikus eszmék nagy harcosa emlékének megünnepléséről van szó. Hajlandó-e a minister ur biztosítani annak lehetőségét, hogy az ország munkássága és demokratikus érzelmű polgársága a Petőfi Sándor emlékezetére rendezendő ünnepélyeket megtarthassa 16*