Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

112 A nemzetgyűlés 114. ülése 1923, évi már cms hó 21-én, szerdán, van szó meg lehetne tenni anélkül, hogy az ö^zágria: : Föídbiitokrendező,, Biróság határozatát meg kellene várni. A táigyah>bizottságok állnak annyira hivatásuk olyan magaslatán*,hogy javaslataikat az Országos Földbirtokrendező Biróság is el. szokta fogadni Ahol a tárgyaló-bizottság még nem kész a javaslatával, ott nehezebb a megoldás, de ott sem olyan nehéz, hogy megoldani nem lehetne. 3£ét kérdés az, amely megoldásra vár.-í az, hogy kinek és hogyan adják át a vagyonváltsa gföldeket. -• •',! Hogy kinek adják át, ezt a, község elöljárósága minden, nehézség nélkül megállapíthatja, mint ahogy'nagyon sok helyen megtörtént, hogy a tárgyaló-bizottság az elöljáróságra bizta az igénylők megállapítását, és olyan közmegelégedésre csinálta ezt az elöljáróság, hogy senki nem meit panasszal élni. meit az elöljáróság ismeri a falu népét és tudja, kinek van leginkább szüksége a földre. Azt a kérdést tehát, hogy kinek adják át ezeket a földeket, meg lehet oldani ezen az utón. Azt a kérdést, hogy hol adják át a vagyonváltságföldeket, meg lehet oldani egyezség utján. Merem mondani, hogy a legtöbb esetben egyezség jön létre a nagybirtokos és az igénylő között — tapasztalataim alapján beszélek, — hogy hol adja le a nagybirtokos a földet. A legtöbb nagybirtokos át van hatva annak a szociális igazságnak érzetétől, hogy nem dobhatja oda a község messzefekvő részén azt a földet a kisbirtokosnak, hanem a faluhoz közel eső területen. Ahol egyezség nem jöhet létre, ott a mezőgazdasági kamara kiküldöttei állapitsák meg, hogy ideiglenesen — hangsúlyozom, hogy csak ideiglenesen — hol adandó le erre a gazdasági évre a vagy on váltságföld. íme tehát, nem is olyan komplikált a kérdés. Egy kis jóakarattal, amelyet a kormány részéről nem vonok kétségbe, meg lehet ezt a kérdést oldani. Azonban még egy kérdés merülhet fel : a vagyonváltságföldek közül a legtöbb már be van vetve. Ilyen kérdést is megoldottunk mi már a mi vidékünkön. Adják oda bevetve annak a bisbirtokosnak, egy métermázsa búzát fizet a munkáért és egy métermázsa búzát a vetőmag fejében, illetve egy métermázsa rozsot a rozszsal bevetett földekért, ugy hogy sem a tulajdonos, sem a kisbérlő nem károsodik. Ezek alapján vagyok bátor a következő interpellációt intézni a földmivelésügyi minister úrhoz, illetve az egész kormányhoz, mert itt nem elsősorban a földmivelésügyi minister ur, hanem az összkormány intézkedésére van szükség (olvassa) : »Hajlandó-e a t. kormány a vagyonváltságfoldeket, amelyek 1922 szeptember 1. óta az állam tulajdonát képezik, sürgős intézkedéssel az arra rászorult kisembereknek egyelőre ideiglenesen bérletbe adni, még pedig olyképen, hogy ahol a tárgyaló bizottság munkájával elkészült, annak a javaslata érteimében, ott pedig, ahol a tárgyalóbizottság még nem működött, vagy munkájával nem készült el, a községi elöljáróság által megállapitott igénylőknek, lehetőleg egyezség utján, ennek hiányában a mezőgazdasági kamara kiküldöttei által megjelölt helyen ?« (Helyeslés a jobb- és a bah oldalon.) Még csak annyit vagyok bátor hozzáfűzni, hogy a kisbirtokosnak, a középbirtokosnak érdeke és az igazság is azt kivánja, hogy a vagyonváltságföldek át legyenek adva, mert a kis- és középbirtokos leadta a vagyonváltságot jó pénzen, (Ugy van! a baloldalon.) nem igazságos tehát, hogy a nagybirtokosok csak későbben adják le. Ezért ajánlom ezt a kérdést a kormány jóindulatába. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a ministerelnök urnák. Ki a következő interpelláló képviselő ur ? Héjj Imre jegyző : Farkas István ! Farkas István : T. Nemzetgyűlés ! A Petőfiünnepéllyel kapcsolatban olyan intézkedéseket tett a kormány, amelyeket kénytelen vagyok szóvá tenni, mert ténykedésével nemcsak Petőfi emlékét sérti és gyalázza meg, hanem az egyesülési és a gyülekezési jogot is olyan egyoldalúan kezeli, mint általában a közszabadságokat. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok hosszú előzményekre kitérni, én konkrétumokat akarok felsorolni, amelyek állításomat igazolják. A magyarországi szcciáldemokrata párt a múlt vasárnapra Petőfi-ünnepélyt jelentett be, amelyet a Petőfi-szobor előtt óhajtott megtartani. Az a népréteg akart tehát cda elmenni, amelyet joggal nevezheti magát Petőfi szelleme letéteményesének ; az a réteg akarta ünnepelni Petőfit, amely feltétlenül osztozik azokban a nagy szabadsággondolatokban, melyeknek Petőfi kifejezést adott. Peidl Gyula : Száz percentnyire ! Farkas István : Ezt az ünnepélyt betiltották a közrendre és a közbiztonságra való hivatkozással. Attól a rétegtől, amely áhitattal, vágyó reménységekkel megy Petőfihez, nem kell félteni a közrendet. Láttuk az előbb s azelőtt lefolyt eseményekből, hogy a kormánynak a közrend biztositását más oldalon kellene keresni (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.), nem azokkal szemben, akik Petőfi szelleme letéteményeseinek vallják magukat. De ez nem volt elég. A váci főszolgabiró előzetesen engedélyezte Vácon a Petőfi-ünnepély megtartását. Amikor Budapesten betiltotta a rendőrség a budapesti munkásság Petőfi-ünnepélyét, akkor a váci főszolgabiró egyszerűen visszavonta a 18-ikára kiadott engedélyt és betiltotta az ünnepélyt a következő indokolással (olvassa) : »Miután, a fővárosi államrendőrség a holnapi napra rendezett Petőfi-ünnepély megtartását megtiltotta, és félő, hogy ennek következtében az eredetileg és a budapesti központból kiküldött szónokokkal megtartani szándékolt ünnepélyre a központból nagyobb számmal fognak kijönni ésigy a váci ünnepély a budapesti ünnepély helyett íog, megtartatni^ ennek alapján közbiztonsági és ,.köz*-