Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

A nemzetgyűlés llá. ülése 1923. évi már cms hó 21-én, szerdán. 111 összefüggő kérdéseket igazán a szivén viseli és meg vagyok róla győződve, bogy az általam röviden előadandókat meg is fogja szívlelni és az illetékes körökkel megbeszélés és intézkedés tárgyává fogja tenni. Nagy megnyugvására szolgált a földmiveléssel foglalkozó falusi kisembereknek, amikor a kormány egyetemes intézkedése az ezer holdon felüli nagybirtokokra kimondotta a természetben leadandó vagyon váltságot és ezeket a vagy on váltságföldeket 1922 szeptember elsejétől fogva igénybe is vette. Igen nagy megnyugtatására szolgált ez az érdekelteknek, mert hiszen tudjuk, hogy ez az intézkedés a földreform ügyét igen-igen nagy mértékben vitte előre ; annak a földreformnak az ügyét, amely bizony kezdetben meglehetősen döcögve indult, bár most már kénytelen vagyok jóleső érzéssel konstatálni, hogy a magam részéről határozottan javulást látok ezen a téren . . . Szakács Andor : Mi nem látunk ! EŐri-SzabÓ Dezső : . . . bizonyára azért is, mert az illetékes tényezők mind tisztában vannak azzal, hogy a kormány ebben a kérdésben nem enged és hogy a kormány, különösen pedig a földmivelésügyi minister ur, ezzel a kérdéssel és ennek helyes megoldásával áll vagy bukik. A vagyonváltságföldek igénybevétele azonban nagy reménységeket is keltett. Azt a reménységet keltette a földre szoruló kisemberek körében, hogy ezeket a földeket ők hamarosan, rövidesen kézbe fogják kapni. Ebben a reménységben az is megerősitette őket, hogy a mélyen t. kormány ezeknek a vagyonváltságföldeknek bérét meglehetősen alacsonyan állapította meg, már pedig azt gondolhatta mindenki, ugy-e bár, hogy ez nem annak a nagybirtokosnak érdekében történt, hiszen annak elvégre nincs rá szüksége. Mégis azt tapasztaltuk, hogy ezeknek a vagyonváltságföldeknek a kisemberek kezébe való juttatása, sajnos, csak nagyon-nagyon kis részben történhetett meg. Miért % A múltkor egyik ellenzéki képviselőtársam azt mondotta : mert a nagybirtokosok nem akarják leadni. Én igazán nem vagyok elfogultsággal vádolható a nagybirtokosok javára, de kötelességemnek tartom az objektivitásnak megfelelően kijelenteni, hogy ez az állítás különösen igy általánosítva, egyáltalában nem felel meg a valóságnak. Magam is ismerek nagyon sok nagybirtokost, aki szintén szives örömest lenne túl már ezen a kérdésen és örülne, ha túl lehetne rajta, de nincs meg hozzá a módja. Röviden rá fogok mutatni, hogy miért. Azért, mert ezeknek a vagyonváltságföldeknek a kisemberek kezébe való adása is formákhoz, paragrafusokhoz, birói eljáráshoz etc. volt kapcsolva. Bár ez az eljárás a legtöbb helyen megindult és folyamatban van, azt mégsem lehetett olyan gyorsan elintézni, hogy az ilyen birói tárgyalások révén az Országos Földbirtokrendező Biróságnak végleges döntése alapján kerülhetett volna az a vagyonváltságföld a kisemberek bezébe. Már pedig a tavasz, hála Istennek, végre valahára itt van. a kisemberek ott állnak reménységükben megingatva, nem tudva azt, hogy tényleg segitenek-e rajtuk rövidesen vagy nem. Más oldalról is látom a veszedelmet : már előre látom a mezőgazdasági munkások nagy tömegeit munka nélkül. Az én kerületemben, a Dunántúlon, ahol azelőtt nem igen szokott megtörténni, hogy valaki aratás nélkül maradt, máris seregestül jönnek panaszkodni, hogy az aratástól elestek egyrészt azért, mert kevesebb az aratnivaló, — olyan értelemben, hogy másoknak kiadják — mert különösen a kisebb ember, aki azelőtt nem is aratott maga, a mostani viszonyok között rászánja magát, hogy learassa a magáét, másrészt pedig a mezőgazdasági munkásokban feltétlenül túlbőség mutatkozik. Vidéki idegen munkásokkal árasztják el a nagybirtokok nagy részét, úgyhogy az arról a környékről való mezőgazdasági munkások nem juthatnak aratáshoz. Itt tehát a legsürgősebb teendő az, hogy ezeket a vagyonváltságföldeket, azt az egy-két hold földet legalább, adjuk azoknak a szegény és munkájuk gyümölcsére nem számit ható kisembereknek a kezébe. (Helyeslés a jobboldalon.) Eddig akadálya ennek az volt, hogy nem tudták, kinek és hol adják, mert nem volt megállapítva ez, illetőleg csak egyik-másik helyen volt már megállapítva. A tárgyaló bizottság elvégezte a munkáját, az Országos Földbirtokrendező Bíróság azonban nincs abban a helyzetben, — magam is belátom — hogy máról holnapra sok száz esetben mondja ki a döntő szót. Nagyon sok esetben tehát a döntés ott vár a Foldbirtokrendező Bíróság előtt. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Tiz perc !) Ha nem érdekli a képviselő urakat, abbahagyhatom beszédemet, két vagy három percre azonban még szükségem van. Ezzel is eltelt már félperc, hogy megszakítottak. Rassay Károly : Hát a bevezetéssel mennyi telt el ? Négy perc ! EŐri-SzabÓ Dezső : Ott tehát, ahol a tárgyalóbizottság munkája be van fejezve, véleményem szerint már könnyű a kormány dolga, ott pedig, ahol a tárgyaló-bizottság még nem kezdte meg a munkáját vagy még nem fejezte be, rendelkezésre áll egy olyan segédeszköz, amellyel ezt a kérdést meg lehet oldani. Nem gondolok most arra, hogy ezeket a vagyon váltságföldeket sürgősen, örökösen kézbe lehet adni ; eTre még nincs előkészítve a talaj ; tessék ideiglenesen a kormánynak egyetemleges intézkedéssel gondoskodni arról, hogy a vagyonváltságföldek erre a gazdasági évre átadassanak a jogosult kisemberek kezére. Ott, ahol a tárgyaló-bizottságok javaslata készen van, ez nem nehéz. Mondja ki a kormány, hogy ilyen esetekben a vagyonváltságföldek a tárgyaló-bizottság javaslata értelmében adatnak az igénylők kezébe. Erre nem lehet azt mondani, hogy még az Országos Földbirtokrendező Bíróság nem ütötte rá a patentet. Akkor lehetne ez aggodalom, ha végleges intézkedésről van szó, de mivel csak ideiglenes, átmenetileg segitő intézkedésről JTAPkÓ XI, \$