Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
110 A M m zeig y Wies IIA. ülése 1923. az albérlő és a főbérlő között lévő viszonyt a főbérlő terhére a felmondás tekintetében, mint ahcgy meg fogja kötni a lakásrendelettervezet a főbérlő és a házigazda között a viszonyt a házigazda terhére. Erre a térre nem mehetek át, mert éppen az előbb emiitett oknál fogva attól félek, hogy ebben az esetben az albérlemények száma megcsökkenne, már pedig, amint nagyon helyesen méltóztatott mondani, Budapesten százezernél több albérlemény van s százezer ember — közöttük nagyon sok kis család — albérletben lakik s ez a rendszer mindenképen fentartandó annak a mindenképen kívánatos állapotnak eljöveteléig, amig albérletekre elegendő számú főbérlet létele következtében többé szükség nem lesz. Hogy ez a boldogállapot, ez az Eldorádó mikor fog elkövetkezni, mikor lesz meg a valóságban, azt előre megmondani nehéz volna. Azonban mindenesetre arra kell törekednünk, hogy a kis lakások kitermelésével ezt az albérleti kérdést a fejlődés nyugodtabb irányába próbáljuk segíteni. Én megpróbálom megnyugtatni az igen t. képviselőtársamat, aki valószínűleg azért méltóztatott ezt az interpellációt elmondani, hogy nagyon sok súlyosan érdekelt ember némi megnyugtatást kapjon innét a parlamentből —• mondom — próbálom megnyugtatni t. képviselőtársamat azzal, hogy egészen különös figyelemmel nézem majd meg a rendelettervezetnek az albérleményekre vonatkozó második pontját, hogyha fokozott védelemben esetleg nem tudjuk is részesíteni a felmondás szempontjából az albérlőket, legalább ne rosszabbítsuk a mcst érvényben lévő állapotot, hogy az albérlők az utcára ne kei ülhessenek. Kérem válaszom tudomásulvételét. Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lukács György : A mélyen t. minister ur válaszának a bérkérdésre vonatkozó részét a legnagyobb megnyugvással és köszönettel vettem tudomásul és meg vagyok róla győződve, hogy az az érdekelt széles társadalmi rétegek soraiban is teljes megnyugvást fog kelteni. Ami a másik kérdést, t. i. a felmondás kérdését illeti, legyen szabad a mélyen t. minister ur előtt még egyszer hangsúlyoznom azt a szempontot, hogy mivel az ő rendelete folytán egyfelől a bérlők által fizetendő bérösszeg jelentékenyen emelkedni fog, másfelől az albérlők részéről a főbérlőknek fizetendő térit menyek nagyon meg lesznek szorítva, előáll egy olyan pszichikus helyzet arra a főbérlőre, aki eddig albérlőket tartott, hogy míg maga többet tartozik fizetni, albérlőitől az eddiginél majd kevesebbet kap, tehát szabad felmondás esetén könyörtelenül élni is fog ezzel a joggal albérlőjével szemben. (Igaz ! Ugy van ! half elöl.) Ezért ismételten arra vagyok bátor kérni a mélyen t. minister urat, — hiszen szavai nagy megnyugvást keltettek bennem — hogy ezt a kérdést mégegyszer méltóztassék revizió alá venni '. évi március hó 21-én, szerdán. és a felmondás kérdésében méltóztassék fent ártani az eddigi állapotot, t. i. a felmondhatatlanságot elvileg. Ismétlem, ha kísérletet méltóztatik tenni, azt is meg lehet tenni, ha ezt a kísérletet egy kisebb térre, t. i. az uj albérletek terére méltóztatik szorítani. Az uj albérletekre a felmondási jog konstituálása által egyszersmind el méltóztatik érni azt a célt is, hogy kedvet csinálnak a bérlőknek. Mert az a bérlő, aki ezután fog adni albérletet, egészen szabadon fog azzal rendelkezni és bármikor el fogja becsáthatni albérlőjét. A kedvcsinálás szempontja tehát ezzel van honorálva, másfelől pedig az albérlők nagyrésze nem lesz fölösleges zaklatásnak kitéve. Ha a gyakorlat azt fogja beigazolni, hogy a lakbér emelése folytán a bérletbe és albérletbe kerülő helyiségek szaporodni fognak, akkor igenis méltóztassék megszorítani a felmondási jogot, addig azonban nagyon kérem a minister urat, ne méltóztassék ezt a nagy társadalmi réteget kísérleteknek kitenni és legfeljebb csak óvatosan méltóztassék kimondani a felmondási jog korlátozását az albérlőkre nézve. Egyébként a minister ur válaszát a magam részéről tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e a Lukács György képviselő ur interpellációjára a népjóléti minister ur által adott választ tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul veszi. Ki a következő interpelláló ? Héjj Imre jegyző : Rupert Rezső ! (Felkiáltások : Nincs üt !) Elnök : Nincs jelen, az interpelláció töröltetik. Héjj Imre jegyző : Eőri-Szabó Dezső ! EŐri-Szabó Dezső: T. Nemzetgyűlés! Én is, miként előttem interpelláló mélyen t. képviselőtársam, kénytelen vagyok tiz percre igénybevenni a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét, dacára az idő előrehaladott voltának, mert ha az a kérdés, amelyet ő itt előadott, sok ezer szegény városi kisembert érdekel, az a kérdés viszont, amelyet én érintek, sok tiz-, sőt százezer vidéki kisembert érdekel a legközvetlenebbül. Én sem nyúlok szívesen az interpellálás fegyveréhez, mert hiszen a magyar parlamentben, sajnes, az interpelláció oylan fegyverré vált, amelyet sokszor és sokat helytelenül használva, annak éle nagyon, de nagyon letompult. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Peyer Károly : Le fog telni a tíz perc ! Eőri-Szabó Dezső : De én nem is fegyvernek akarom használni az interpellációt, hanem inkább olyan eszköznek, amely segítségére lehet a mélyen t. kormánynak olyan intézkedések megtételében, amely intézkedésekre az általános megnyugvás szempontjából igen nagy és égető szükség van. Sajnos, interpellációm elmondásakor nélkülözöm a földmivelésügyi minister ur jelenlétét, aki halaszthatatlan ügyekből kifolyólag nem lehet jelen, viszont azonban megnyugtat az, hogy a földmivelésügyi államtitkár ur jelen van, akiről tudjuk, hogy ezt a kérdést, a földreformot és az ezzel
