Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
r À nemzetgyűlés 114. ülése 1923, Nevezetesen hajlandó-e akkóp intézkedni, hogy az albérlők által fizetett bérösszegek a főbérlők által fizetett bérösszegekhez arányosittassanak, továbbá a bérlőknek az albérlőkkel szemben való felmondási joga ugyanolyan korlátozásoknak vettessék alá, aminő korlátozások a tulajdonosokkal szemben a bérlők javára biztosittatnak? (Élénk helyeslés jobbfelől és a baloldalon.) Amidőn interpellációmat ezekben előterjesztettem, még csak azt az egyetlen egy szempontot legyen szabad hangsúlyoznom, hogy ha a minister ur ő excellenciája a felmondási jogot bizonyos mértekig mégis mindenáron felszabadítani kívánná, az albérlőket illetőleg, kisérletképen ón legfeljebb azt tartanám megengedhetőnek, hogy az uj albérletek tekintetében statuálja ezt a felmondási jogot, ezzel is kedvet csinálva a főbérlöknek arra, hogy albérleteket adjanak, könnyen szabadulhatván az uj albérlőktől. A régi albérlőkre nézve azonban a szabad felmondási jog megadása, ismétlem, egyenesen katasztrofális lenne. (Igaz! TJgy van! Altalános helyeslés és taps.) Elnök : A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Nemzetgyűlés! Az albérletek kérdése egyike a legnehezebb kérdéseknek, amelyhez nagyon nehéz hozzányúlni. Ha az ember rendezni kívánja a kérdés körül az albérleti helyzetből származó temérdek visszaélést, mindig a főcélt kell szem előtt tartania, t. i. azt, hogy az albérletekre — — sajnos szükség van, ennek következtében nem szabad olyan intézkedést tenni, amely ha esetleg elérné is azt a célt, amelyet vagy amelyeket igen t. képviselőtársam interpelláció iában maga elé tűzött, magát az albérleti rendszert hervasztaná el. Ismétlem, ilyen intézkedést tennünk nem szabad. Ennek oka, t. Nemzetgyűlés az, hogy a főbérlőnek a főbérleményhez való viszonyában, illetőleg az ő szabad akaratában rejtőzik a gyökere az albérleti jogviszonynak. Ha a főbérlő akar albérleményt berendezni lakásában, akkor van albérlet, ha a főbérlő ezt nem akarja, akkor nincs. Peidl Gyula : Ez minden téren megvan ! Szakács Andor : A háziurra is áll. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Itt van a kérdés nagy nehézsége. Senki nagyobb lakást — legalább a hivatalos adminisztráció utján — nem kaphat, mint amekkora őt jogosan megilleti. Ha már most az őt jogosan megillető lakásából egy részt hajlandó albérletbe kiadni, ez teljesen szabad akaratától függ, és az albérletek legnagyobb részben ilyenek is. Nekem tehát nem lehet ehhez a kérdéshez hozzányúlnom, bármilyen olyan irányú rendelkezéssel, hogy a főbérlőktől elvegyem ezt az akaratot, ezt a kedvet, hogy ők albérletbe átengedjenek bizonyos lakrészeket. Hiszen sok mindenféle szisztémával próbálkoztak, elméletéi« március hó 21-én, szerdán. 109 ben, megbeszéltük mi magunk is e szisztémákat, amelyeket különböző világvárosokban megpróbáltak keresztülvinni a gyakorlatban is. Példának okáért, amit egy szóval igen t. képviselőtársam is emiitett, — gondolom igy értette — hogy kataszterizáljuk az albérleteket és azután merevitsük el magát a helyzetet. Ez látszólag megoldás lenne, ennek azonban az volna az eredménye, hogy óvakodnék mindenki, akinek eleddig még főbérleményéből nincs egy rész albérletbe kiadva, albérletet egyáltalában koncedálni, ellenben mindenki törekednék arra, hogy albérlőjétől valamikép megszabaduljon. Vagyis itt van a felmondás megszorításának a kérdése. Ha kimondatik az, hogy a főbérlő albérlőjétől semmi körülmények között nem szabadulhat meg, akkor én egy ilyen rendelkezéssel az albérletet agyonütöttem. (TJgy van! jobbfelöl.) Akkor mindenki óvakodni fog attól, hogy a nyakára vegyen valakit albérlőnek. Rassay Károly : Azokról van szó, akik már bent vannak! Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Méltóztatnak tehát látni, hogy rendkívül kényes ez a kérdés. Mindamellett, hogy nagyon messze ne terjeszkedjem ki, — hiszen koncedálom azt a temérdek visszásságot, amely ezen a téren megvan ; méltóztatnak ezeket bölcsen tudni, különösen t. képviselőtársam, aki nagyon sokat foglalkozik a kérdéssel, és az albérlők ligájának is vezető embere — megnyugtathatom t. képviselőtársamat, hogy épen az ő memorandumuk alapján próbáltuk megszövegezni a lakásrendelet tervezetének az albérletre vonatkozó részét, mert hálásan és szívesen fogadtam és most is kijelentem, hogy a jövőben is nagyon szívesen fogadok minden olyan gondolatot, amellyel ezt a szinte lehetetlen kérdést nem mondom, hogy megnyugtató vagy helyes, de legalább egy jobb megoldáshoz hozzásegítjük. Két irányban méltóztatik sürgetni a segítséget. Egyfelől a béruzsora ellen, másfelől a felmondás szabadsága ellen. A béruzsora ellen készséggel kétségkívül adunk védelmet a rendelettervezetben, amint méltóztatik helyesen értesülni, hogy t. i. nem engedjük szabadjára a bér megszabását, hanem arányosítani kell azt, — és ezt bírói védelem alá helyezzük — az albérletben elfoglalt helyiséget, az egész bérlemény nagyságához és az egész bérleményért fizetett összeghez kell viszonyítani az albérlemény összegét is. Azt hiszem, ez olyan mérték, amely a bíró kezében mégis bizonyos cinozura lehet, nem teljes ugyan, mert hiszen az albérletek nem négy falból álló helységek, hanem velük jár. a kiszolgálás, a butorhasználat, a vízdíj, a takarítás és egyebek, amik mind olyan ingadozó értékek, amelyeket feltétlenül inkább felfelé szoktak kikerekíteni a bírálatban, mint lefelé. Ami a felmondás dolgát illeti, itt nem tudok épen a kérdés kényes voltánál fogva teljesen arra az álláspontra helyezkedni, amelyre t. képviselőtársam helyezkedett, hogy t. i. ugy kössem meg
