Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
108 'A nemzetgyűlés Ï14. ülése 1923, Rassay Károly: Butorhasználatért is kell fizetnie. Lukács György : Természetesen a butorhasznáiat ellenértékét is fizetnie kell. Hozzáteszem, hogy a közvélemény és az albérlők nagy társadalma még abba is szívesen belenyugszik, ha ezenfelül bizonyos polgári haszon is biztosíttatik a főbérlőnek, mert hiszen jelentős kényelemről mond le, ennek tehát gazdasági ellenértékének is kell lennie. Ha tehát e tekintetben nincs is különös, messzebbmenő kívánságom, és bizom abban, hogy a népjóléti minister iir létesíteni fogja e tekintetben azt az állapotot, amely békében volt, hogy tudniilik a főbérlő csak arra használja az albérletet, hogy a maga terhén könnyítsen, de nem arra, hogy a saját lakását abból teljesen kifizesse, és azután még uzsoraszerü jövedelmet is húzzon, mondom, ha ennek az első kérdésnek megnyugtató elintézése iránt nincs is semmi kételyem, kénytelen vagyok mégis a másik kérdésre is, és pedig nagyon nyomatékosan felhívni az igen tisztelt népjóléti minister ur figyelmét, tudniillik a felmondás kérdésére. (Helyeslés.) En ugy hallottam, — nem tudom, jól vagyok-e informálva — hogy amig a főbérletekre vonatkozólag továbbra is fenn kívánja a minister ur átmenetileg tartani elvben a felmondhatatlanságot, — talán azoknak egy legmagasabb kategóriája tekintetében bizonyos felszabadítást kontemplál, de általában és elvileg a megkötöttséget ezen a téren továbbra is fenn akarja tartani — addig az albérlőkre nézve az volna az intenciója, hogy azok ezután szabadon felmondhatok legyenek. Én nagyon óvom a népjóléti minister urat attól, hogy ne méltóztassék erre a térre lépni, (Helyeslés.) hogy ne méltóztassék arra a térre lépni, hogy éppen a legtöbb kíméletet és védelmet igénylő osztályt, amely a szociális védelemre a legjobban rászorult, tegye ki a szabad felmondásnak a mai napon, amikor ennek az lesz a következménye, hogy az albérlők egész tömege fog az utcára kerülni. (Ugy van! bal felöl.) Ezzel szemben egy nagyon helyesen, jól hangzó érvet szokás latba vetni. Azt mondják, — és ennek némi igazsága van — hogy, ha most jelentékenyen meg fognak drágulni a lakbérek, — ugy halljuk, hogy a békebeli lakbérek ötvenszerese lesz a maximum a mai négynyolcszoros lakbérekhez képest — mondom, ha jelentékenyen megdrágulnak a lakbérek, — bár még mindig nagyon messze az index-számoktól, még mindig nagyon messze attól, hogy szabad versenyben hogyan lennének a lakások értékesíthetők — ennek az lesz a következménye, hogy az emberek összehúzódnak. Mert ma a lakásínségnek egyik jelentékeny oka az, hogy túlterjeszkedés van, mert hiszen a lakás szinte ingyen van a mai viszonyok között. Ha tehát -— igy okoskodnak — a lakbérek jelentékeny felemelésének az lesz a következménye, hogy az '.évi március hó 21~én, szerdán. emberek összehuzódnak, hogy a nagyobb lakásókból a kisebb lakásokba mennek (Egy hang balfelöl : Csakhogy nincsenek kisebb lakások!), akkor több férőhely lesz, az albérletek száma is szaporodni fog, tehát szabaddá, lehet tenni a felmondási jogot. Ebben lehet egy szemernyi igazság, azonban ez mind csak feltevés. Feltevéseknek kísérleti nyulává pedig épen ezt az osztályt tenni igazán nem lehet. Mert lehetséges, hogy az emberek össze fognak húzódni, ámbár én alig vagyok ezt hajlandó hinni, mert a mai rettenetes valutaesés mellett a békebeli házbérek ötvenszerese még mindig nem olyan nagy összeg, amely az emberek nagyrészót összehúzódásra szorítaná, de ha egy részük összehúzódik is, lesz egy tömeg olyan elem, amely a helyükbe jön. Hiszen a konjuktura-lovagok egész tömege fog terjeszkedni és fogja azokat a megürülő lakásokat rögtön elfoglalni. Nem szabad tehát az albérlőket annak a lehetőségnek kitenni, hogy ők a felmondás felszabadítása által az utcára kerüljenek, (Altalános helyeslés.) ők, akik a legtöbb védelemre szorulnak s akiknek soraiban nemcsak — mint régen — ifjú, családtalan emberek vannak, hanem egész tömege a családoknak, családos embereknek is található. Én tehát egyfelől arra kérem a népjóléti minister urat, hogy intézményesen Lozza az albérlők által fizetendő bérösszeget magával a főbérleti bérösszeggel arányosságba, (Helyeslés.) másfelől pedig arra kérem, hogy a szabad felmondást ne instituálja még az albérlőkre nézve, ne tegye őket kísérleti objektummá, akik legalább is annyi védelemre szorulnak, mint a bérlők. S ha egyszer a bérlőkre nézve statuáltuk a kivételt, ha a bérlők szempontjából a háztulajdonos szabad rendelkezési jogát megszorítjuk és még mindig fentartjuk e tekintetben a korlátozásokat, akkor sokszorosan szükség van minderre az albérlőkkel való vonatkozásban, (Helyeslés.) Mindezek alapján van szerencsém a következő interpellációt intézni a népjóléti minister úrhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a lakásbérlők számottevő része nem elégszik meg a tulajdonos szabad rendelkezési jogának közérdekből történt megszoritása folytán élvezett azzal a kedvezménnyel, hogy lakása tényleges értékének csak egy hányadát köteles megfizetni, hanem lakása egy részének uzsoraszerü áron való albérletbe adása révén nemcsak ingyen lakást, hanem ezenfelül a rendes polgári hasznot megengedhetetlenül túlhaladó jövedelmet is biztosit magának? 2. Hajlandó-e a minister ur ennek a visszaélésnek gátat vetni és hajlandó-e arra az időre, amig a háztulajdonos szabad rendelkezését közérdekből korlátozni szükséges, a bérlőket is az albérletbeadás körül megfelelő korlátozásoknak alávetni?
