Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
À nemzetgyűlés 114. ülése 192S. tényleg részesülnie kellene. Az albérlők helyzetét akarom egészen röviden megvilágítani. (Halljuk! jobb felöl.) Mi mindannyian, a t. kormány is, a pártok is mindannyian a magántulajdon elve alapján állunk (Ugy van! jobb felől.), a magántulajdon minden jogosítványát a gyakorlati életben érvényesítve kívánjuk látni. A lakáspolitikának is az a célja, hogy a háztulajdonosnak szabad rendelkezési jogát érvényre emelje. Fájdalom, időlegesen ezidőszerint még ezt a maga teljességében nem lehet megtenni. Az egész közgazdasági élet rendje meg van zavarva, ennélfogva a háztulajdonos szabad rendelkezési jogát időlegesen még szükséges korlátoknak alávetni. Ha ezt a magasabb közérdeket mindannyian elismerjük is, és a háztulajdonosok maguk is belátják ennek a sürgető szükségét, és eltűrik azt megnyugvással, hogy a bérlő, a haszonbérlő a lakás forgalmi értékének csupán egy töredékét fizessék, mondom, közérdekből mindezt helyénvalónak tartjuk, egyáltalában nem lehet helyénvalónak tartani azt, hogy abból a kivételes kedvezményből, amelyet a bérlők ekképen élveznek, egyes bérlők maguknak jogosulatlan tőkét faragnak. (Egy hang jobbfelöl: Abból étnek!) Nemcsak hogy ingyen lakáshoz jutnak, hanem olyan meg nem engedett hasznot húznak ebből, amely az egész házbér sokszorosát felülmúlja. (Felkiáltásaié jobb felöl: ügy van! Üzérkednek!) A helyzet Budapesten az, hogy itt 200.000 bérlő van. Ez a 200.000 bérlő a lakás mai értékének csak egy kis töredékét fizeti magasabb közérdekbői, t. i. a békebeli lakás értékének négy-nyolcszorosát, noha tudjuk, hogy minden érték ma a békebeli értéknek többszázszorosa. (Egy hang jobbfelöl: Ezerszerese!) E 200.000 lakásbérlő közül 50.000 százezer albérlőt tart, és ez az 50.000 bérlő az albérlőtől olyan óriási béreket szed, hogy nemcsak maga lakik teljesen ingyen, hanem ezenfelül a maga lakbérének sokszorosát veszi be, . . . Forgács Miklós : A lakást is kosztba adják ! Rassay Károly: Igaz, hogy a bútorát is odaadja használatba! Lukács György : . . . amit a tulajdonos rovására szerez meg ; e kivételes kedvezményből magának nagy tőkét, a polgári haszonnal semmi összefüggésben nem álló uzsoraszerü jövedelemforrást teremt. Már most az ezen túl lévők kategóriája az albérlőké, akiknek száma Budapesten 100.000. Ezen albérlőkkel szemben a főbérlők joga semmiképen korlátozva nincs, ezekre nézve a szabadverseny elve már ma teljesen érvényes és igy, amig a bérlők általában a lakás békebeli értékének 4—8-szorosát fizetik, az albérlő a békebeli értéknek 200.000-szorosát usque többszázszorosát fizeti, (ügy van! jobb felöl.) igen sokan közülök teljesen aranyparitásban fizetik. Felteszem a kérdést : Miképen lehet az, évi március hó 21-én, szerdán. 107 hogy a lakók egy részét, a nagyobb részét védelembe vesszük és épen azt a részt, amely sokkal több védelemre szorul, amely sokkal elhagyatottabb, teljesen védelem nélkül hagyjuk! Miképen egyeztethető össze az osztó igazsággal az, hogy, amig a tulajdonos kénytelen lemondani a jogosult polgári haszonról, kénytelen lemondani arról, hogy házát gyümölcsöztesse, kénytelen ezt megtenni magasabb közérdekből; amig a bérlők egy jelentékeny része egy nagy kedvezményt élvez, azt a nagy kedvezményt, hogy a lakásértéknek csak egy töredékét fizeti, amig a bérlőknek egy része nemcsak ingyen lakik, hanem uzsoraszerü jövedelemhez jut, mindaddig az albérlőknek teljesen szabad kiuzsorázása van megengedve. (Ügy van! jobbfelöl.) Igaz, hogy a legutolsó lakásrendeletben van egyetlen határozmány, amely, ugy látszik, mintha némikép korlátozná az albérlők szabad kihasználását, de ez a határozmány a gyakorlatban egyáltalában semmi értékkel nem bir. A lakásrendeletnek ez a rendelkezése azt mondja, hogy a bíróság nem ítélhet meg nagyobb albérleti összeget a főbérlő javára, mint a mennyi albérleti összeget azon a vidéken szokás fizetni. A szokás azonban az uzsorát állapította meg, még a bírónak sem áll tehát módjában, ha hozzá fordulna is az albérlő, — de nem mer hozzáfordulni, mert, ha hozzáfordul, a főbérlője különböző machinációkkal kiüldözi őt — akkor sem nyerne igazságot, mert a bírónak nincs módjában igazságot tenni, minthogy a szokás, a gyakorlat az uzsora-albérleteket már szentesitette. T. Nemzetgyűlés! Én nem kivánok semmi külön privilégiumot az albérlőknek és a gazdasági élet fokozottabb megkötését egyáltalában nem igénylem. De azt igenis igénylem és kérem, hogy mindaddig, amíg a kormány szükségesnek látja azt, hogy a tulajdonos szabad rendelkezési jogát korlátozza és mindaddig, amig a bérlőket mesterséges védelemben részesitik magasabb közérdekből, ennek a védelemnek részeseivé tegye az albérlőket is és ne engedje meg, hogy épen az a társadalmi réteg, amely a legelhagyatottabb, amely szociális szempontból a legtöbb védelemre szorult, (Igaz! Ugy van!) legyen a szabadversenynek teljesen kiszolgáltatva, a szabadversenynek, amely ezen a téren ma, amidőn csak töredéke fizettetik a valóságos házbéreknek, uzsorát jelent. Ez a védelem kettős. Először vonatkoznia kell magának a bérnek a megszabására ; másodszor vonatkoznia kell a felmondási jog mikénti gyakorlására. Ugy tudom, hogy az igen tisztelt népjóléti minister urnák az a helyes intenciója van, hogy az albérletek összegét a jövőre nézve arányba kívánja hozni a főbérlők által fizetett bérösszegekkel. (Általános helyeslés.) Fel akarja állítani azt a nagyon helyes elvet, amely békében is érvényesült, hogy az albérlő a bérösszegnek reáeső arányos részét fizesse.
