Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
104 A nemzetgyűlés 114. ülése 1923. évi március hó 21-én, szerdám véleményüket ők is juttassák kifejezésre ebben a fontos kérdésben és segítsék elő a szanálást. A legelső, amit mindenki észrevehetett, mindenki tudhat, a hiteléletnek, a normális hitelüzleteknek úgyszólván teljes beszüntetése és kialvása. Rassay Károly: A deflációs politika eredménye ! Lakó Imre : Ali ez a gazdasági élet minden ágazatára. Elsősorban veszem a falusi gazdát. Itt áll a hitelüzlet a legrosszabbul. Ha megszorul az illető, legyen akármilyen jó gazda is, legyen akár 100 hold földje, legyenek prima kezesei, ha szüksége van egy vetőgépre, vagy más a termeléshez vagy többtermeléshez szükséges gazdasági cikkre, és ehhez kölcsönre szorul, nem tud kapni egyetlenegy pénzintézettől még 50.000 koronát sem. (ügy van! halfelöl) Inkább ellátják a tisztelt pénzintézetek mindenféle jó tanáccsal, de a pénzüket ők is kosztba küldik. Természetes, hogy az a gazda nem tud 350—400%-os kamatot fizetni, mert az ő földje, az ő tőkéje, az ő szőlője csak egyszer terem egy esztendőben és akkor sem termi meg tőkéjének, a föld értékének háromszorosát, vagy négyszeresét ; lova vagy marhája is csak egyszer produkál uj szülöttet egy esztendőben. Csak a tőzsde az a hely, ahol az egyiptomi termelési rendszert meghaladólag is szorzási, hatványozási alapon termelnek. De nézzük a dohányárus hadirokkantat, vagy hadiözvegyet, amikor a dohánydrágulás folytán ki kell egészitenie hitelét. Honnan fizessen havonként 30—40% kamatot, amikor jutaléka az ugyancsak havonként felvehető dohányáruk után 2—10°/o-ig terjed. Sok száz ilyen dolgot lehetne elősorolni, nem is veszem egyenként az ilyen eseteket, mert éjfélig sem fogynék ki belőlük, csak felsorolom az egyes gazdasági ágazatokat. A legitim kereskedő vagy iparos egyáltalában nem tud hitelhez jutni, ha szüksége van rá, mert nem tud konkurrálni a tőzsdén csereberélők áremelkedési nyereségeivel és ezek kamatfizetési képességével. Azt talán mondanom sem kell, hogy a tisztviselő, vagy lateiner elem egyáltalában nem juthat kölcsönhöz. Ezeknek pénzforrása kizárólag az úgynevezett vagyonmentő, vagy helyesebben vagyonpusztitő vásár. Ezek mellett a tünetek mellett a pénzintézetekből a betevők kiszedik a pénzeiket, a pénzintézetek maguk pedig sorra felmondják a protekcióval nem biroknak a kölcsönöket. Hiszen csak nem fogják 30—40% mellett kamatoztatni a pénzt, amikor a pesti koszton 300—400%-ot kereshetnek. Forgács Miklós : Kóser koszt, azért olyan drága ! Lakó Imre : Annyira mennek, hogy maguk a bankigazgatók, a takarékpénztári elnökök, akik intézeteinek szolid megbízhatósága eddig betétük nagyságán nyugodott, szintén kosztba, zabálni küldik a pénzüket. Eszembe jut itt Hegedűs Lóránt volt pénzügyminister urnák egy nyilatkozata, amelyet egy igen súlyos pénzügyi válság idején tett, mikor azt mondotta, hogy az utolsó hollandi szakácsnő is koronát vásárol, ezért emelkedik a korona kurzusa. Most megfordítva van a dolog : az utolsó szilasbalhási szakácsnő is, akinek főzés volna a hivatása, nem főz, hanem kosztot keres a koronái számára. Kávéházban, vasúton, vagy bárhol nem is igen hallani mást, mint hogy kinek, hol, mennyiért kosztol a pénze;, hol mennyiért és hogyan van elhelyezve. Ezek egézségtelen állapotok, mert ezek a pénzek rendeltetési helyüktől, a produktiv termelés szolgálatából vonatnak el. Ha ölhetett kezekkel nézzük ezt a folyamatot, ha csak azok nézetét fogadjuk el, akik mint kimondott pénzügyi kapacitások ezt a helyzetet természetesnek, jog- és szükségszerűnek, a helyzetből folyó kilengésnek minősitik és azt mondják, hogy a sorsára kell bizni a dolgot, akkor ugy járunk, mint a vásott gyermekével az igen jó szivü apa, aki azt mondja, csak hadd tombolja, hadd roszszalkodja ki magát, majd jó útra tér, a fiu azonban nem tér jó útra, hanem csirkefogó lesz az ilyenből. Ha tovább is tétlenül nézzük ezt a folyamatot, akkor a heti kosztpénzkamatláb felmegy 20—30%-ra és be fog következni olyan irtózatos drágasági folyamat, amelyről ma még fogalmunk sincs. El fogunk oda érni, hogy a gazdasági élet teljesen megáll. Nem akarok Kaszandra lenni, ezért nem sóhajtozom, hanem idehozom ezt a kérdést a nemzetgyűlés elé. Ha fáznak a cselekvéstől a pénzemberek, cselekedjék a kormány, a nemzetgyűlés pedig velem együtt követelje a legsürgősebb és hatékony intézkedést. Rassay Károly: De mi legyen az? Lakó Imre: En néhány dolgot megemlítek, amellyel megoldhatónak és orvosolhatónak tartom a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Halász Móric: A sibereket az országból ki! Lakó Imre : Nem követem a tőzsdetanácsnak és tartozékainak azt a véleményét, amely semmi pozitívumot nem tartalmaz, hanem csak negatívumot, és amely óva int minden rendszabálytól. Elismerem, hogy ezeket meg kell hallgatni és ezeknek szaktudását figyelembe is keli venni, de én mást is látok magam előtt, mint váltót és értékpapírt. Én látom azt a sok hitelre szoruló egyént, látom a termelés hanyatlását, látom a fejlődő exisztenciák félbemaradását és azoknak vergődését, akik tudnának és akarnának is termelni, de az abnormis hitelhiány letöri minden jószándékukat és elsorvasztja megkezdett munkájukat. Látom, mint dugulnak be a nemzeti gazdasági élet folyamatának csatornái és az életben mellőzhetetlenül szükséges uj gazdasági egyedek! keletkezésének forrásai. Már pedig ahol a fejlő-, dés megáll, ahol uj gazdasági egyedek kelet?.
