Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-114
Änemzetgyűlés 114. ülése 1923. hogy nem tesz eleget a törvénynek. Vitatom azt, hogy az 1922: XVII. tcikk, vagyis az indemnitási törvény alapján meg kell szüntetni teljes egészében minden ügyre vonatkozólag a gyorsított eljárást. Mert az, hogy a múlt évi megszüntető rendeletben az 1920: I. te. 9. §-ára hivatkozik a kormány, az nem jelent semmit, az a kormánynak egy belső ténykedése. Ez nem változtat azon a kétségtelen tényen, hogy ez a rendelet, amelyik maga hivatkozik, — vegyék tudomásul t. Nemzetgyűlés — maga hivatkozik a bevezetésében arra, hogy a kivételes hatalom alapján bocsátotta ki a kormány, hogy ez a rendelet egyébként is a kivételes hatalmon alapul. Már most, ha a nemzetgyűlés kimondja, hogy végre valahára szűnjék meg a kivételes hatalomból mindaz, aminek törvényhozói fentartását nem kéri a kormány, a kormány pedig nem nyújt be törvényjavaslatot a megfelelő idő alatt, hát nem kétségtelen akkor, hogy megszűnt f a gyorsított eljárás? Én egyáltalában nem vonom kétségbe azt, hogy a kormány a gyorsított eljárás elveinek akár a bűnvádi eljárás egészére kiterjedő alkalmazására is nyújthat be törvényjavaslatot. Egészen kétségtelen, hogy az egységespárt ezt is készségesen meg fogja szavazni. Azonban addig, amíg ilyen törvényjavaslatot nem nyújt be és amig ezt törvényerőre nem emeli a nemzetgyűlés, addig a gyorsított eljárás érvénybentartásának és alkalmazásának nincs jogosultsága. Kuna P. András: Folytonos ismétlésekbe bocsátkozik ! Hébelt Ede : Az igazságügy minister ur válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Elnök : Az igazságügyminister ur kivan még egyszer szólni ! Daruváry Géza igazságügyminister : Miután a t. képviselő ur uj érveket nem hozott fel, érdemben nem is szándékozom neki felelni, azonban a képviselő urnák azzal a kijelentésével szemben, hogy mikor mi itt jóhiszeműen, és azt hiszem, hogy a nemzet és a közvélemény túlnyomó többségétől támogatva (Ugy van! Ugy van! jobb felől) egy álláspontot elfoglalunk, azt rabulisztikának nevezze, kötelességemnek tartom tiltakozni. Annyi tiszteletet kívánnunk magunknak, hogy ilyet rólunk ne állítsanak. (Elénk helyeslés jobbfélol. ) Elnök : Hébelt Ede t. képviselő ur interpellációja két részből áll. Az egyik rész az igazságügyminister úrhoz, a másik a belügyminister úrhoz volt intézve. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e az igazságügyminister ur válaszát az interpelláció ama részére, mely hozzá volt intézve, tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A nemzetgyűlés a válasznak ezen r-észét tudomásul vette. évi március hó 21-én, szerdán. 103 A másik rész kiadatik a belügyminister urnák. Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Lakó Imre ! Lakó Imre : T. Nemzetgyűlés ! Izgató, szenzációs, idegcsiklandozó téma helyett egy szürke, köznapi, de a nemzet életére annál fontosabb kérdésről kívánok szólni. Interpellációmat a most annyit emlegetett súlyos gazdasági bajokkal együttjáró, hírhedt kosztpénz-üzletek tárgyában terjesztem elő. Interpellációmat azért intézem az összkormányhoz, mert ez a kérdés a maga szövevényes útjában a kormányzatnak majdnem minden ágazatán átvonul és megféüezni, helyes mederbe terelni csak ugy lehet, ha az összes kormányzati tényezők összefogó, céltudatos munkával, együttes akarattal mindannyian kiveszik a részüket az intézkedésekből és vagy egyenként intézkednek, vagy aki vonakodik intézkedni, az alkalmazkodhatik a többihez. Igen sajnálom, hogy sem a pénzügyminister ur, sem a kereskedelemügyi minister ur nincs jelen. (Az elnöki székei Seüovszky Béla foglalja el) Igaz, hogy érdekli ez a kérdés az igazságügyminister urat is, vagy legalább is az ő tárcáját, de azért elsősorban pénzügyi és kereskedelemügyi kérdés ez. Általában igen sajnálatos, hogy az egyszer egy héten, szerdán délután tartott interpellációkat az érdekelt minister urak, a kormánytényezők nem hallgatják meg. Baticz Gyula : Sőt nem is válaszolnak rájuk ! Lakó Imre : Amikor azt halljuk, hogy ez a kérdés katasztrofális, hogy szülőanyja lehet még sok egyéb bajnak is, amikor ilyen fontos kérdésről van szó, azoknak, akik a bajokon hivatva vannak segíteni, méyis csak meg kellene hallgatniuk, miképen vélekednek ebben a kérdésben a nemzetgyűlés tagjai. Én bár gyakorlatilag foglalkozom a pénzügyekkel, nem tartom magamat a szó pesti érteimében vett kapacitásnak, de azt vélem, hogy a hazájukat szerető, a népükkel, annak minden rétegével érintkező nemzetgyűlési képviselők véleménye, akik elsősorban a nemzet egyetemére vannak tekintettel, van olyan fontos, mint azoké a kimondott pénzügyi kapacitásoké, akikkel a pénzügyminister ur és kereskedelemügyi minister ur magát körülbástyázza, de akik nagyon vigan evickélnek ebben a zavarosban. Rá tud mutatni a nemzettel, a néppel összeforrott nemzetgyűlési képviselő olyan kérdésekre, olyan részletekre, amelyek nagy kihatással vannak a magyar nép sorsára és amelyeket ezek a bástyákul használt pénzemberek vagy egyáltalában nem vesznek észre, vagy nem méltatnak kellő figyelemre. Röviden kívánom vázolni azokat a bajokat, amelyekről én tudok és kérem a nemzetgyűlés azon tagjait, akik egyéb bajokról tudnak, hogy 18
