Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-113

4 'À nemzetgyűlés 113. ülése 192i vényhatósági városban 46 munkásház épült fel. Az 1913. év végéig az 1907: XL

VI. te. alapján Békés, Borsod, Csanád, Csongrád, Fehér, Gryőr, Hajdú, Heves, Pest, Mosón, Somogy, Sopron, Vas és Veszprém vármegyékbe, Hódmezővásárhely és Zombor városokban állami támogatással összesen 6723 gazdasági munkásház épült fel. A gazdasági munkásházak felépítésére és -annak segélyezésére irányuló mozgalom, sajnos, az 1915-ik évben megállt. 1915-től 1918-ig, tehát a háborús évek alatt — amit ma szomorúan és sajnálatosan kell konstatálnunk — gazdasági munkásház Magyarországon nem épült, csupán a felvett kölcsönök annuitásának törlesztésére régebben engedélyezett államsegélyeket folyósitották tovább. Ha a háborús évek alatt évente 300.000 korona fordíttatott volna gazdasági munkásházak építésének segélyezésére, akkor ezen három óv alatt is meg tudtuk volna toldani azt a 6723 munkásházat. S ha évenként csak 100-zat vagy 200-zat is építettünk volna, mindenesetre ezzel is jelentékeny és igen nagy kihatású szociális cselekedetet végeztünk volna. Giesswein Sándor : És mennyi értéke volna ma ennek! Marschall Ferenc előadó: Ezeknek értéke ma természetesen szinte kiszámíthatatlan volna. Azt a fontos szociálpolitikai célt azonban, amelyet az 1907 : XL

VI. te. szolgál, csak ugy lehet biztositani, ha az állam nemcsak lakóhelyhez juttatja a munkásokat, hanem arról is gondoskodik, hogy a gazdasági munkásokat a már egyszer megszerzett otthon birtokában meg is tartsa. Ezt a fontos elvet ugy harmadik személyek túlzott szerzési vágyával, mint pedig magának a megtelepülő munkásnak tapasztalatlanságával, esetleg könnyelműségével szemben érvényre emelni igyekszik az emiitett törvénycikk 7. §-ának az a rendelkezése, hogy a munkásházak jogi minősége a jelleg telekkönyvi feljegyzése utján is biztosíttatik és ez idő alatt a munkásháznak ez a jellege a vételár, illetőleg kölcsön törlesztésének tartamáig áll fenn. Ezen idő alatt — mondja ez a hivatkozott 7. § — az ingatlan a vételárból vagy a létesítésre adott kölcsönből eredő követeléseket kivéve, végrehajtás alá nem vonható, és a törvényhatóság első tisztviselőjének kivételes esetekben megadható engedélye nélkül más ingatlannal nem egyesíthető, fel nem osztható, meg nem terhelhető, el nem idegeníthető és bérbe nem adható. A törvénynek ezt a szociális intencióját a békeévekben mindenkor sikerült is biztositani. A háborús évek alatt, de különösen a háborút követő esztendőkben azonban igen gyakran előfordult az az eset, hogy az ilyen munkásházak tulajdonosai a törlesztési részletekből még hátralévő összegeket a valutáris eltolódások folytán igen könnyen kifizették, igy a háztulajdon telekkönyvi bekebelezést nyert és ilyen körülmények között ők azzal a házzal szabadon rendelkezhettek. Mi lett ermejí a következménye? Az lett a '. évi március hó 20-án, kedden. következménye, hogy a már békében is a törlesztéses vételárral szemben — amely rendszeresen 1400—2000 koronát tett ki — jelentékeny forgalmi értéket reprezentáltak ezek a házak, később pedig ezen házaknak a háború alatt és a háborús konjunkturális viszonyok következtében sokszorosan megnövekedett forgalmi értéke mellett a gazdasági munkásházak tulajdonosai engedtek a csábításnak ós az ilyen gazdasági munkásházakat elidegenítették, eladták, természetesen óriási kárára annak az osztálynak, amelyből kikerültek, eltekintve attól, hogy ezzel megkerülték a törvénynek kétségtelenül szociális intencióját is. Ezzel a cselekedetükkel hozzájárultak ahhoz, hogy olyan egyének is jutottak gazdasági munkásházak tulajdonába, akiket abszolúte nem illetett meg a kedvezmény — amint azt előbb is emiitettem — ennek a cselekedetüknek erkölcsi és szociális kihatása is mérhetetlen volt, mert azok az elemek, amelyek már szinte kiemelkedőben voltak a proletariátusból, azáltal, hogy elveszítették azt a bizonyos pontot, amelyről Bodelschning olyan szépen beszél, ismét vissza süly ed tek a proletariátusba. Ez az eljárás késztette a kormányt már az 1920. évben arra, hogy a háború esetére szóló kivételes intézkedésekre vonatkozó törvényes rendelkezések alapján rendeletet bocsátott ki, amelyben szabályozta azt, hogy a gazdasági munkásházak ezt a jellegét ideiglenesen, ilyen előre fizetés esetében is megtartja, s ehhez képest további rendelkezésig csak a törvényhatóság első tisztviselőjének engedélyével lehet más ingatlannal egyesíteni, felosztani, megterhelni, elidegeníteni, bérbe vagy albérletbe adni. A törvényhatóság első tisztviselőjének az engedély megadása kérdésében hozott határozata ellen fellebbezést engedett meg a közigazgatási bizottsághoz, ennek határozata ellen pedig a földmivelésügyi ministerhez. T. Nemzetgyűlés! Miután mindazok az okok, amelyek ennek a rendeletnek kibocsátását sürgőssé és szociális szempontból kikerülhetetlenné tették, ma fokozottabb mértékben állanak fenn, s miután az 1922: XVII. t.-c. alapján, amelynek értelmében ez a kérdéses rendelet hatályát vesztette, mint a kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezés alapján kibocsátott rendelet, felmerült annak szükségessége, hogy ez a kérdés törvényhozási utón is rendeztessék. Ezt a célt szolgálja a t. Nemzetgyűlés előtt most fekvő törvényjavaslat, amely mint mondom — nem tartalmaz semmi egyebet, mint amit már az 1920-ban kiadott kormányrendelet tartalmaz, t. i. azt, hogy az ilyen gazdasági munkásházak abban az esetben, ha az illető tulajdonos idő előtt törleszti a törlcsztéses vételárat, ezt szabadon ne idegenithesse el, ne adhassa el, csak bizonyos korlátozások között, amelyeknek mérlegelése a törvényhatóság első , tisztviselőjére van bízva. A törvényhatóságok első