Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

À nemzetgyűlés Í14. ülése 192. kezett be, meg kellett volna tehát szünniök a kivételes hatalmon alapuló mindazon rendelkezéseknek, amelyekre vonatkozólag múlt évi december 10-ig nem nyújtott be a kormány törvényjavaslatot. A kormány december 7-én egész csomó törvényjavaslatot nyújtott be, amelyekben a kivételes hatalom megszűnése folytán bizonyos rendelkezések fentartását kérte a nemzetgyűléstől. Nemcsak a hírhedt rendjavaslat ilyen, nemcsak a belügy minister ur nyújtott be ilyen törvényjavaslatot, hanem a földmivelésügyi, népjóléti, a kereskedelemügyi és az igazságügyi minister urak is. A rend]avaslat csak egyike e javaslatoknak, talán a legreakciósabb. Szó sincs róla, mintha ez a rendjavaslat enyhíteni akarna a helyzeten, ellenkezőleg, a politikai üldözést még szélesebb körre akarja kiterjeszteni. Mindezekről még sok szó fog esni. Most nem akarom elmondani azt, ami benne van ezekben a javaslatokban, csak arra akarok rámutatni, ami nincsen bennük. Kószó István : A lapokban is mindig azt mondták, ami nincs benne! Peidl Gyula : De akkor egységespárti fejekről volt szó. Csontos Imre : De rosszakarat van magában, hogy az egész egységespártot egy személlyé fogja ősszel Hébelt Ede l Február 11-én a kormány rendeletet bocsátott ki és ebben felsorolta azokat a rendelkezéseket, amelyeknek hatályvesztését koncedálja. Legnagyobb meglepetésemre ebben a felsorolásban szó sincs a gyorsított eljárásról, sem arról, hogy az internálással kapcsolatos bizonyos rendelkezések is megszűnnek. Legyen szabad tehát az illetékes igazságügyi és belügyminister urakat meginterpellálnom és arra kérni őket, hogy megnyugtatásképen lehetőleg sürgősen legyenek kegyesek választ adni ebben a kérdésben. A Friedrieh-kormány által a gyorsított eljárásról kibocsátott rendelet volt az, amely az u. n. kommunista bűncselekményeket kivette a rendes bíróságok hatásköréből és az ötöstanácsok megfellebbezhetlen ítélkezésére bizta a döntést. Azokban az időkben tette ezt, amikor a jobbra hajló forradalmi mentalitás — amint ezt egy biró irta igy meg — nem hagyta érintetlenül a bíróságokat sem, amikor tehát nem kevesebb garanciához kellett volna kötni az igazságszolgáltatást, hanem épen ellenkezőleg több garanciához, nehogy véletlenül is megtévedjen a bíróság akkor, amikor emberek élete ós szabadsága felett dönt. Ez a gyorsított eljárás nem ismerte a jogorvoslatot. Már a kurzus virágzásának idejében is szegyeitek ezt a kormányok. Hohler angol követet is tévesen informálták; ő ez információ alapján Angliában hamis jelentést küldött, melyben azt irta, hogy a kommunista bűncselekményeket a rendes bűnvádi eljárás garanciáimellett ítélik meg, és fellebbezése is van, amiévi március hó 21-én, szerdán. 07

; teljesen hamis volt, mert hiszen a gyorsított eljárás nem ismeri a fellebbezést. A magyar kormány tehát már akkor szégyelte a gyorsított eljárást, ós Hohler követ hamis jelentését angol és francia nyelven sok ezer példányban terjesztette a külföldön, vagyis kifelé letagadta, befelé azonban mai napig sem szüntette meg. Ez a rendelet mindenhatóvá tette az ötös tanácsokat, hiszen nem volt jogorvoslat döntések ellen, a főtárgyalás előtt pedig mindenhatóvá tette az ügyészeket. Kötelezővé tette az előzetes letartóztatást, melyet semmiféle határidőhöz nem kötött, ezenfelül a letartóztatás bírósági orvoslására módot nem adott. Az emberek ezrei menekültek külföldre egyesegyedül azért, mert nem akarták magukat kitenni annak, hogy a proletárdiktatúra által állásukból elmozdított ügyészek letartóztassák őket, és esetleg hónapokig, vagy egy-két évig üljenek előzetes letartóztatásban, de nem akarták kitenni magukat az ötös tanácsok döntésének sem, amelyekben olyan birák ültek, akiket a proletárdiktatúra vagy kidobott, vagy előmenetelükben veszélyeztetett, vagyis, akik ezekben az ügyekben elfogulatlanoknak tekinthetők nem lettek volna, A gyorsított eljárás mérlegét nem tudjuk még elkészíteni. Abból azonban, hogy az igazságügyminister ur ismételt kérésünkre is megtagadta azt, hogy a gyorsított ügyeket tudományos feldolgozás céljából tanulmányozhassuk, bátran következtethetünk arra, amit különben úgyis tudunk, hogy ez a mérleg rendkívül kedvezőtlen a kurzusra. Az egyetemi professzorok között senkisem akad, aki az igazságtalanságokat szóvátette volna és a Magyar Jogászegylet sem emelte fel tiltakozó szavát, hogy kimutassa, hogy voltaképen nemcsak jogásznemzet voltunk a múltban, hanem talán jogállam lennénk ma is. Kívánatos volna, hogy a fiatalabb jogászgeneráció valamelyik tagja elriasztó példaképen, tudományosan feldolgozza az ötöstanácsok ítélkezéseit. A gyorsított eljárásnak végre valahára február 10-én teljes egészében meg kellett volna szűnnie. A kivételes hatalom megszűnésével kapcsolatosan benyújtott igazságügyi törvényjavaslatban az igazságügyminister ur nem kivánta törvénybe iktatását. Február lü-ótől tehát az összes eddigelé gyorsított eljárás alá eső ügyekben, a már régebben folyamatban tett ügyekben is, a bűnvádi eljárás rendes szabályai szerint kellene folynia az eljárásnak. A rendes eljárárásra való áttérés lehetővé kellene hogy tegye, hogy az ügyészség által három esztendővel ezelőtt kibocsátott elfogatási parancsok hatályukat veszitsék, hacsak fentartásuk iránt az ügyészség előterjesztést, indítványt nem terjeszt elő és a vizsgálóbíró, illetőleg a vádtanács és az ítélőtábla fent nem tartják azokat. Az emigránsok közül tehát haza jöhetnének azok, akik azt állítják, hogy nem emigráltak volna, ha gyorsított eljárás nem tette