Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

À nemzetgyűlés Í14. ülése 192. kezett be, meg kellett volna tehát szünniök a kivételes hatalmon alapuló mindazon rendelke­zéseknek, amelyekre vonatkozólag múlt évi december 10-ig nem nyújtott be a kormány törvényjavaslatot. A kormány december 7-én egész csomó törvényjavaslatot nyújtott be, amelyekben a ki­vételes hatalom megszűnése folytán bizonyos rendelkezések fentartását kérte a nemzetgyűlés­től. Nemcsak a hírhedt rendjavaslat ilyen, nem­csak a belügy minister ur nyújtott be ilyen törvényjavaslatot, hanem a földmivelésügyi, nép­jóléti, a kereskedelemügyi és az igazságügyi minister urak is. A rend]avaslat csak egyike e javaslatoknak, talán a legreakciósabb. Szó sincs róla, mintha ez a rendjavaslat enyhíteni akarna a helyzeten, ellenkezőleg, a politikai üldözést még szélesebb körre akarja kiterjeszteni. Mind­ezekről még sok szó fog esni. Most nem akarom elmondani azt, ami benne van ezekben a javas­latokban, csak arra akarok rámutatni, ami nincsen bennük. Kószó István : A lapokban is mindig azt mondták, ami nincs benne! Peidl Gyula : De akkor egységespárti fejek­ről volt szó. Csontos Imre : De rosszakarat van magá­ban, hogy az egész egységespártot egy személlyé fogja ősszel Hébelt Ede l Február 11-én a kormány ren­deletet bocsátott ki és ebben felsorolta azokat a rendelkezéseket, amelyeknek hatályvesztését koncedálja. Legnagyobb meglepetésemre ebben a felsorolásban szó sincs a gyorsított eljárásról, sem arról, hogy az internálással kapcsolatos bizonyos rendelkezések is megszűnnek. Legyen szabad tehát az illetékes igazságügyi és belügy­minister urakat meginterpellálnom és arra kérni őket, hogy megnyugtatásképen lehetőleg sürgősen legyenek kegyesek választ adni ebben a kérdésben. A Friedrieh-kormány által a gyorsított el­járásról kibocsátott rendelet volt az, amely az u. n. kommunista bűncselekményeket kivette a rendes bíróságok hatásköréből és az ötöstaná­csok megfellebbezhetlen ítélkezésére bizta a dön­tést. Azokban az időkben tette ezt, amikor a jobbra hajló forradalmi mentalitás — amint ezt egy biró irta igy meg — nem hagyta érin­tetlenül a bíróságokat sem, amikor tehát nem kevesebb garanciához kellett volna kötni az igazságszolgáltatást, hanem épen ellenkezőleg több garanciához, nehogy véletlenül is megtéved­jen a bíróság akkor, amikor emberek élete ós szabadsága felett dönt. Ez a gyorsított eljárás nem ismerte a jogorvoslatot. Már a kurzus virágzásának idejében is szegyeitek ezt a kormányok. Hohler angol kö­vetet is tévesen informálták; ő ez információ alapján Angliában hamis jelentést küldött, melyben azt irta, hogy a kommunista bűncse­lekményeket a rendes bűnvádi eljárás garanciái­mellett ítélik meg, és fellebbezése is van, ami­évi március hó 21-én, szerdán. 07 ; teljesen hamis volt, mert hiszen a gyorsított el­járás nem ismeri a fellebbezést. A magyar kor­mány tehát már akkor szégyelte a gyorsított eljárást, ós Hohler követ hamis jelentését angol és francia nyelven sok ezer példányban terjesz­tette a külföldön, vagyis kifelé letagadta, befelé azonban mai napig sem szüntette meg. Ez a rendelet mindenhatóvá tette az ötös tanácsokat, hiszen nem volt jogorvoslat dönté­sek ellen, a főtárgyalás előtt pedig mindenhatóvá tette az ügyészeket. Kötelezővé tette az előzetes letartóztatást, melyet semmiféle határidőhöz nem kötött, ezenfelül a letartóztatás bírósági orvoslására módot nem adott. Az emberek ezrei menekültek külföldre egyesegyedül azért, mert nem akarták magukat kitenni annak, hogy a proletárdiktatúra által állásukból elmozdított ügyészek letartóztassák őket, és esetleg hóna­pokig, vagy egy-két évig üljenek előzetes letar­tóztatásban, de nem akarták kitenni magukat az ötös tanácsok döntésének sem, amelyekben olyan birák ültek, akiket a proletárdiktatúra vagy kidobott, vagy előmenetelükben veszélyez­tetett, vagyis, akik ezekben az ügyekben elfo­gulatlanoknak tekinthetők nem lettek volna, A gyorsított eljárás mérlegét nem tudjuk még elkészíteni. Abból azonban, hogy az igaz­ságügyminister ur ismételt kérésünkre is meg­tagadta azt, hogy a gyorsított ügyeket tudomá­nyos feldolgozás céljából tanulmányozhassuk, bátran következtethetünk arra, amit különben úgyis tudunk, hogy ez a mérleg rendkívül ked­vezőtlen a kurzusra. Az egyetemi professzorok között senkisem akad, aki az igazságtalanságo­kat szóvátette volna és a Magyar Jogászegylet sem emelte fel tiltakozó szavát, hogy kimutassa, hogy voltaképen nemcsak jogásznemzet voltunk a múltban, hanem talán jogállam lennénk ma is. Kívánatos volna, hogy a fiatalabb jogász­generáció valamelyik tagja elriasztó példaképen, tudományosan feldolgozza az ötöstanácsok ítél­kezéseit. A gyorsított eljárásnak végre valahára február 10-én teljes egészében meg kellett volna szűnnie. A kivételes hatalom megszűnésével kap­csolatosan benyújtott igazságügyi törvényjavas­latban az igazságügyminister ur nem kivánta törvénybe iktatását. Február lü-ótől tehát az összes eddigelé gyorsított eljárás alá eső ügyek­ben, a már régebben folyamatban tett ügyek­ben is, a bűnvádi eljárás rendes szabályai szerint kellene folynia az eljárásnak. A rendes eljárá­rásra való áttérés lehetővé kellene hogy tegye, hogy az ügyészség által három eszten­dővel ezelőtt kibocsátott elfogatási parancsok hatályukat veszitsék, hacsak fentartásuk iránt az ügyészség előterjesztést, indítványt nem terjeszt elő és a vizsgálóbíró, illetőleg a vádtanács és az ítélőtábla fent nem tartják azokat. Az emigránsok közül tehát haza jöhet­nének azok, akik azt állítják, hogy nem emig­ráltak volna, ha gyorsított eljárás nem tette

Next

/
Thumbnails
Contents