Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.

Ülésnapok - 1922-114

À nemzetgyűlés 114. ülése 1921 »Ép testben ép lélek. Tehát biztosítani kell azt az életnívót, mi az ép test létfen tartásához szükséges. Ezáltal van ép lélek, amely azntán bír az összes államfentartáshoz szükséges jó tulajdonságokkal. Isten, haza, család, felebaráti és munkaszeretettel. Ezt tegyék meg önök, akkor fölégetnek tüz nélkül minden vörös hazaellenes, zsidó gazságot és destrukciót. Ha ezt nem te­szik, akkor kipusztul a magyar nép, a gyáva keresztény kormány kezei között zsidó gazság­ból kifolyólag. Mutassák meg, hogy gyerme­keinkért és értünk tenni is tudnak valamit, s mi hazánkért, a magyar Magyarországért öröm­mel halunk meg, ha kell.« A magyar integritásnak itt van a jelmon­data és az örök igazsága: a magyar munkás­sággal foglalkozni, a magyar munkásság élet­nívóját és életfeltételeit megteremteni és biz­tosítani. Ezzel megszerezzük azt az óriási fekete hadsereget, amellyel majd, ha kell és kikerül­hetetlen és szükséges lesz, nekimegyünk annak a szuronyerdőnek, amely esetleg körülvesz ben­nünket. Ez az igazi integritási politika : szo­ciális és demokratikus reformokat alkotni, a néppel és a munkássággal foglalkozni. Ezek után a következő interpellációt vagyok bátor intézni az összkorinányhoz (olvassa) : »1. Van-e tudomása a magyar kir. kor­mánynak arról, hogy a nehézipar munkássága, az úgynevezett vasasok, mintegy 60.000 keresz­tény család, már harmadik hete munka nélkül van s a munkahelyekről a gyártulajdonosoktól kitiltatott. 2. Ha van tudomása, hajlandó-e a kizárt munkásságot a legnagyobb támogatásban része­síteni s odahatni, hogy a munkát mielőbb fel­vehesse ? 3. Minthogy a nehézipar mögött nagy bank­vállalatok állanak, hajlandó-e a kormány a ter­melési hitel szabályozásával kényszeríteni a gyárosokat, hogy a munkások emberi megélhe­tését biztosítsák ?« (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Peidl Gyula: Kiadatik a sóhivatalnak ! (Derültség balfelöl) Kiss Menyhért : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Még csak egy citátumot vagyok bátor a tisztelt nemzetgyűlésnek figyelmébe ajánlani. Ma minden pénz a tőzsdére megy és minden pénz speku­láció tárgya. A világ egyik legnagyobb sajtó­orgánumában, a Times-ben, e lap március 4-iki számában megjelent egy cikk Magyarországról, amely ugy szól, hogy (olvassa): »De mindezek­hez pénz. tőke kell és ahogy a dolgok Magyar­országon állanak, az a veszedelem fenyeget, hogy az országban levő tőkét elvonják a ter­meléstől és spekuláció céljaira fordítják. A bör­zén sok pénzt lehet keresni. Nem valószínű, hogy az emberek iparba vagy mezőgazdaságba fektessék tőkéjüket.« Felszólítom a kormányt, kényszerítse rá a Gyáriparosok Országos Szövetségét, hogy ne a NAPLÓ XI. évi március hó 21-én, szerdán. 95 tőzsdére vigye és ne értékpapírokba fektesse a munkásság verejtékével szerzett millióit, hanem elsősorban fordítsa a munkásság bérének meg­javítására. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a kor­mánynak. (Zaj.) Csendet kérek. Nagy Ernő képviselő ur személyes kérdés címén kért szót. (Zaj. Halljak! Halljuk!) Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Hupert kép­viselőtársam interpellációja alkalmával a túlol­dalról egy közbekiáltás repült felém, amelyet én magamra nézve nagyon súlyosnak, engem ugy becsületemben, mint nemzeti érzésemben meg­támadó közbekiáltásnak hallottam, a naplóból azonban meggyőződtem arról, hogy ez a közbe­kiáltás nem hangzott el, illetőleg másképen hang­zott, mint ahogyan én gondoltam, s meggyőződ­tem arról is, hogy Huszár Dezső képviselő ur egyáltalában nem kiáltotta ezt felém és igy az én közbekiáltásom, amit reája vonatkoztatva leg­nagyobb felhevülésemben alkalmaztam, — és ha a vélt közbekiáltás csakugyan elhangzott volna, felháborodásom jogos is lett volna — tárgytalan, s ezért a közbeszólásért itt a Ház, a nemzet­gyűlés színe előtt a képviselő úrtól bocsánatot kérek. (Általános helyeslés.) Elnök: Szólásra következik: Perlaki György jegyző: Hébelt Ede! Hébelt Ede: T. Nemzetgyűlés! Jogászi érdekkel szeretnék megdönteni néhány olyan rendeletet, amelyet a hatalom tart fenn. Tudom, hogy ez rendkívül nehéz feladat, de nem tehetek róla, Szokratesszel azt tartom, hogy tanítsátok az embereket, ós azok megjavulnak. (Mozgás.) Tudom ugyan, hogy Marx Károly már 24 éves korában megírta 1842-ben egy könyvben, hogy voltaképen a hatalommal szemben rendkívül kis jelentősége van a jognak, mégis azt tartom, hogy az alsó osztályoknak, mondjuk ugy, hogy az elnyomott osztályoknak szemben az uralkodó osztályoknak más fegyverek is állanak rendel­kezésére. Rendelkezésére áll a hadsereg, az egy­ház a maga nagy szellemi hatalmával, (Ellen­mondás a középen.) rendelkezésére áll az iskola, a közigazgatás és a különféle hatóságok. Barthos Andor : Az egyház Krisztus taní­tását vallja, hogy mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk. Hébelt Ede: Igaz, hogy az erkölcsért és a jogért folyó küzdelem nehéz, mert az uralkodó osztályoknak rendkívül kevés érzékük van ezek iránt. (Zaj jobb felöl.) Épen azért, mert ez igy van, a jogérzet is mindig sokkal inkább van kifejlődve az alsó osztályokban, mint a felsőbb osztályokhoz tartozókban. Engedjék meg, hogy megkíséreljem, hogy jogászi érdekkel rábírjam a kormányt arra, hogy bizonyos intézkedéseket megtegyen. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A kivételes hatalomról van szó. A kivételes hatalom ellen pártunk nagyon régen és állan­dóan küzd. Nemcsak a kivételes hatalom bizo­nyos megnyilvánulásai ellen, nemcsak a rend­14

Next

/
Thumbnails
Contents