Nemzetgyűlési napló, 1922. XI. kötet • 1923. március 20. - 1923. április 28.
Ülésnapok - 1922-113
À nemzetgyűlés 113. ülése 1923. évi március hó 20-án, kedden. S és házakhoz jussanak, ha különösen testületek részéről történtek is dicséretes kezdeményezések arra nézve, hogy a gazdasági munkások lakásviszonyain javítsunk, nagy általánosságban 1907-ig mégis döbbenetes megállapításokat lehetett tenni arra vonatkozólag, hogy Magyarországon a mezőgazdasági munkások milyen lakásviszonyok között éltek. Ezeknek a döbbenetes megállapításoknak egyike-másika még ma is a fülünkben cseng. A t. képviselő urak közül valószínűleg nagyon sokan emlékeznek azokra az úgynevezett munkásotthonokra, ahol ablak- és ajtónélküli, alig egy vagy két ember szabadabb mozgását lehetővé tevő helyiségben 5—6, sokszor 8—10 családtag is élt. Méltóztatnak emlékezni azokra a munkásotthonokra, ahol mikrobákkal és az emberi test ártalmas exkrementumaival fertőzött levegőben a munkáscsaládoknak sokszor százai mentek tönkre. Méltóztatnak emlékezni azokra a munkáslakásokra és munkásházakra, amelyekben a tömegbetegségeknek és egyéb népbetegségeknek csirái ültek és amelyekben a munkáscsaládoknak százai mentek tönkre. De nem akarok ezekből az emlékekből idézgetni, csak arra akarok rámutatni, hogy az 1907. év előtti munkáslakások legnagyobb része a tömegbetegségeknek, a tuberkulózisnak és egyéb népbetegségeknek valóságos melegágyai voltak és csak a magyar statisztikának döbbenetes megállapításai tanúskodnak arról, hogy ezeknek a lakásoknak szociális, közgazdasági és erkölcsileg káros kihatásai milyen mértékben jelentkeztek a magyar közéletben. Az a sok százezer munkáskéz, amelyet mezőgazdasági termelésünk a békeidőkben a kivándorlás révén veszített, szintén a megfelelő otthon hiányának áldozata volt, és elmondhatjuk, hogy 1907-ig a kivándorlás révén is igen nagy erkölcsi, de közgazdasági kár is érte az országot. Amint az előbb emiitettem, az 1907. esztendő hozott ezen a téren örvendetes változást. Elsősorban az 1907 : XLY. te, az úgynevezett cselédtörvény, amely tudvalevőleg a múlttal szemben humánusan rendezte a cselédek lakásviszonyait . . . (Felkiáltások a szélsöbalóldalon : Nagyon humánusan!) A múlttal szemben igen is sok tekintetben előhaladást jelentett ez a törvény, amennyiben egy konyhás lakást és kamarát biztosított a cselédeknek azokon a helyeken, ahol azelőtt egy férőhelyen nem egy, hanem sokszor 4—5 család lakott együtt. Ennek a törvénynek alapján a munkaadók legnagyobb része, ha voltak is kivételek, szinte vetélkedett egymással abban, hogy különösen az állandóan alkalmazott gazdasági munkások részére megfelelő , lakásokat biztosítsanak. Érdekes pszichológiai tünet azonban, hogy még azokban a munkásokban is, akik a cselédtörvény révén ilyen tűrhető lakásviszonyok közé kerültek, még azokban a cselédekben és gazdasági munkásokban is mindig élt és él a vágy az álkndó otthon, állandó lakás után. Ennek a vágynak jelentőségét a legtalálóbban talán a munkáslakásügy egy lelkes apostolának, Bodelschvingnek szavaival jellemezhetném, aki azt mondotta (olvassa) : »Semmi sem jellemzi jobban a kisembert, mint a vágyódás egy szilárd pont, saját ház, saját kicsi kertecske után.« Dénes István : Ugy van ! És ezt akadályozzák meg Magyarországon ! Marschall Ferenc előadó (tovább olvassa): »S ezért semmi sem hatásosabb bármilyen felforgató irányzattal szemben, mint kellő érzék a kisemberek emez államfentartó vágyódása iránt. Épen ezért minden törekvő és jóravaló munkásnak módot és alkalmat kell nyújtani, hogy saját házat szerezhessen.« Azt hiszem, ezek a szavak ma is klasszikus megállapításai ennek a vágynak és szinte helyet foglalhatnának a gazdasági és munkásházhelyek kiosztásáról szóló törvényjavaslatban is, annyira találóan jellemzik a helyzetet. A gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról szóló 1907 : XL VI. te. ennek a lakonikus szociális követelménynek szerencsés gyakorlati megoldását jelenti. Ez a törvény, amint méltóztatnak emlékezni, nem tőkesegélyt, hanem kamatsegélyt nyújtott azoknak a törvényhatóságoknak, azoknak a községeknek és erkölcsi testületeknek, amelyek gazdasági munkásházak építésére kölcsönt vettek fel, avagy kész gazdasági munkásházakat bérbeadtak. Azonkívül az állam a szükséges felméréseket, felosztási tervezeteket, a szerződések és egyéb okmányok terveit ingyenesen készítette elő, bélyeg- és illetékmnntességet biztosított a gazdasági munkásházak tekintetében létrejött szerződéseknél. Azonkívül csaknem minden ministerium egy egész csomó kedvezménnyel járult hozzá a gazdasági munkásházak építésének lehetővé tételéhez. Tartalmaz ez a törvény egész csomó megkötő és védő intézkedést is, amelyeknek folyományakép ez a törvény hathatósan előmozdította a kisember gazdasági és erkölcsi függetlenitésére irányuló mozgalmat. Bátor vagyok azonban még megemlíteni azt, hogy mig 1907 előtt, tehát a törvény meghozatalának esztendeje előtt, a magyar állam 1901-től 1905-ig Összesen 300.000 koronát költött és engedélyezett gazdasági munkásházak építésének elősegítésére, addig 1907-től kezdve a magyar állam költségvetésébe minden esztendőban 300.000 koronát meghaladó összeg volt felvéve. Nem mondom azt, hogy ez sok volt, de az akkori viszonyok szerint mégis lehetővé tette, hogy az országban a gazdasági munkásházak építésére irányuló mozgalom meginduljon. Különös fellendülést nyert a gazdasági munkásház- épitési akció Békés községben, ahol 44 gazdasági munkásház épült, továbbá Békéscsaba községben, ahol szintén az államsegély felhasználásával 20 gazdasági munkásház épült. Orosháza községben 25, Szentes városában 126' Csongrád községben 64, Hódmezővásárhely tör 1*
