Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-101
90 A nemzetgyűlés 101, ülése W2&. lönbséget, s azokat, akik már mint ügyvédek működtek, akik ügyvédi gyakorlatot folytattak, annak ellenére, hogy az uj minősítésnek r.em feleltek meg, az előirt kvalifikációjuk hiányzott, mégis meghagyták ügyvédeknek és felveendőnek rendelték az ügyvédi kamarába. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, valamiképen ebben a törvényben is ki lehetne mondani azt, hogy akiknek szerzett joguk van, azok feltétlenül követelhetik a mérnöki kamarába való felvételüket. SzabÓky Jenő : Benn van a 70. §-ban ! Rupert Rezső : Erre nézve a 70. és a 69. §-ban is van bizonyos intézkedés, amelyhez nem akarok hozzászólni, mert ugy látom, hogy körülbelül megfelel az igazságnak, a közérdeknek és a mérnöki kar intencióinak is, legfeljebb csak azt kellene kihagyni ebből a szakaszból, hogy az egyes tagoknak bizonyos tetszésétől függő legyen az. hogy kik tarthatnak a 70. § alapján igényt a felvételre. Ez a 70. § ugy látszik a Marconi-, vagy az Edison-szakasz, mert hiszen tudjuk, hogy nem kell mindig magas elméleti képzettség ahhoz, hogy valaki a mérnöki munkakörben kiváljék, hiszen látjuk, hogy a legnagyobb feltalálóknak, Marconinak és Edisonnak nem volt főiskolai végzettsége. Méltóztassék végignézni hazánkban és a külföldön, Itália földjén, micsoda épitészeti műremekeket terveztek olyanok, akik soha technikai főiskolát nem végeztek. Á javaslat is kiemeli, hogy vannak született tehetségek, sőt az építőművészek rendszerint született tehetségek, ezek számára tehát biztosítani kell a lehetőségeket, hogy a nemzet javára és a mérnöki kar díszére bejuthassanak a kamarába, és ez ne tétessék függővé semmiféle tetszéstől. Ez a tetszéstől függő szabályozás azért veszedelmes, mert ha diszkrécióra bizzuk a felvételt, akkor megtörténhetik, hogy a különféle politikai irányzatok gusztusa szerint egyszer felvesznek, másszor nem vesznek fel valakit. Amikor ilyen szép reformba fogunk, nem kell gyűlölettel és olyan atmoszféra felidézésével kezdeni, amely az intézményt mar az első pillanatokban kellemetlenné, gyűlöletessé teszik. Itt azonban alakul a magyar gazdasági, mondhatnám állami életnek egy igen kiváló korporációja és már a születése mennydörgéssel, villámlással, gyűlölettel kezdődik. Ez a javaslat ugy fest, mint a kurzus gyűlöletének reprize, hogy megint emberhajsza indulhasson meg, hogy megint B-listás emlékek idéztessenek fel. Ma még, amikor a mérnököket egyetemesebb kari szellem nem foglalta össze, amikor a szolidaritás még nem alakult ki és nincs meg az az erkölcsi diszciplína, amely meglett volna akkor, ha egy erkölcsi testületben már régen egyesültek volna, ma az élet utjain kóborolva, sokszor küzdve a tisztességtelen versennyel, egészen természetes, ha itt-ott sáros lett kissé a ruhájuk, és az élet országútján járva, rájuk fröccsenhetett itt-ott egy kis sár. Ma tehát nem lehet a mérnöki rendtartásban visszahatólag fegyelmi büntetéseket kiszabni. Mindenütt áttörhetetlen elv, hogy semmiféle büntetőtörvénynek visszaható ereje nem ém február hő 2£-én f osütiktökmi. lehet. Ez a kuriózum csak a magyar törvényhozásban fordul elő. Horváth Zoltán: Jogi abszurdum! Rupert ReZSŐ: Ez ellen az általános elv ellen vét a 8. §. De még ebbe is bele tudnék nyugodni. Csak abba nem lehet belenyugodni, hogy a javaslat az inkapacitásnak olyan kritériumait állapit ja meg, amelyek szétfolyó, valósággal kaucsukszakasszá, gummiszakasszá züllesztik a 8. §-t, mely minden gyűlölködő irányzatnak, minden embervadászat nak tág teret nyit. Nem helyes! em, hogy ilyen törvénybe vagy bármilyen törvénybe általánosítások kerüljenek bele, clyanck, mint »hazaellenes, nemzetellenes magatartás«, anélkül hegy közelebbről meg volna állapítva, miképen lehet ezt elkövetni. Épen a mi korunk szolgáltat igen számcs példát arra, hogy a leghazafiasabb cselekedetek, a szivek mélyéből eredő hazafias szándékok meggyanúsít tatnak, hazaárulásnak, nemzetellenes cselekedetnek nyilváníttatnak. Minden korszakban, de különösen a mai zavarcs időkben, amikor egy zsarnokságra hajló kormányzat áll valamely ország élén, igen divatos, hogy az uralmi rendszer magát egyszerűen hazává és nemzetté nyilvánítja, hogy üzleteit, érdekeit, politikáját és hatalmaskodását a haza fogalmának oltalma alá helyezze. (TJgy van! a baloldalon.) Amikor megvan erre a hajlandóság, mint ahogy meg is van, amikor a tisztelt kormány magát nemzetnek képzeli és a tisztelt uralkodó többség magát nemzetnek tekintj. az ellenzék legbecsületesebb, leghazafiasabb szándékait pedig meggyanúsít ja, amikor teljesen relatívvá vált a nemzet és a haza fogalma, nem szabad megengedni, hogy politikai felfogás, hangulatok és érzelmek alapján döntsenek százak, talán ezrek exisztenciájáról. (Ugy van! bálfelM.) Hogy ki tanusit hazaellenes, nemzetellenes magatartást, az törvényeinkben megfelelő tényálladékelemekkel úgyis meg van állapítva. Tessék kimondani, hogy aki hűtlenséget, lázadást, felségsértést, izgatást stb. követ el, nem lehet tagja a kamarának, de általánosítani, a romantikára, az emberek romantikus hangulatára és tetszésére rábízni azt, hogy ki tanusit nemzetellenes magatartást, nem lehet. Ma az hazafias, amit a Bethlenkormányzat képvisel, tegnap az volt, amit Kun Béla vagy Károlyi Mihály vagy Tisza István kormányzata képviselt ; nem lehet tehát egy törvényt ilyen agyagtáblákra állítani ! Rassay Károly t. barátom már különvéleményt jelentett be, hogy ez a szakasz milyen visszaélésekre, milyen politikai üldözésekre adhat alkalmat, a kamara belső életét is mennyire megronthatja, az intézményt mennyire az állandó harcok centrumába állithatja. Nekem az az óhajom, hogy megért éssel, sz eret et tel valósa ggal az ölünkben hordva indítsuk el a maga útjára ezt a mérnöki kamarát, hogy az a mérnöki kar egyetemes érdekeit becsületesen szolgáló, a haza érdekeinek is megfelelő, eieket az érdekeket jól kiszolgáló intézmény lehessen.
