Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-112
'02 À nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március íió 14-én, szerdán. a lapok közlése szerint. Hangsúlyozom, hogy ezt én a lapokban olvastam, de a rendeletet eredeti szövegében nem láttam. Ez a rendelet igy szól (olvassa) : »Értesülésünk szerint előfordultak esetek, hogy oly községekből, amelyeknek lélekszáma 2000-en alul van, a vasutasok kiköltözni voltak kénytelenek, mert a legutóbbi lakásrendelet értelmében ezekben a községekben a lakások szabaddá tétettek és a tulajdonosok a legridegebb önzéssel oly magas lakbéreket követeltek az illetőktől, hogy azokat megfizetni képtelenek voltak. Az ily vasutasok azután újból vagonlakókká váltak és ismét részeseivé lettek azoknak a sanyaruságoknak, amelyekből többnek ezek közül már előzőleg bőségesen kijutott. Az oly községek, amelyeknek közigazgatása közönnyel nézi lakosainak ezt az önző számításból követett eljárását, legyenek elkészülve a következményekre is, amelyek szükségképen annak nyomába lépni fognak. Ne lepődjék meg rajta, ha a vasútnak nem lesz azután módjában a községhez tartozó állomásokon a szolgálatot fentartani, ha rendelkezésre állanak is azok a vasutasok, akik a szolgálat ellátásához szükségesek, aminek pedig alapfeltétele az, hogy az illetők lakással bírjanak. Ehhez képest a szükséges alkalmazottak hiányában az illető állomást a kö 7 íorgalom elől el fogjuk zárni és azon . . . Gaal Gaston : Az állam köteles nekik lakást adni ! Az állam alkalmazottja, nem a falué ! Nagy Ernő : Igazsága van ! (Zaj.) Farkas Tibor (olvassa) : ». . . ugy az áru feles leadást, mint az utasok fel- és leszállása céljából a személyvonatok megállítását meg fogjuk szüntetni. (Zaj.) Felhívjuk az üzlet vezetőségeket, hogy sorolják fel, mely községben tapasztaltak máris olyan eljárást, amelynek következtében vasutasaink a községből kihurcolkodni és vasúti kocsikba költözni voltak kénytelenek, hogy az esetek számához és súlyosságához képest az említett eszközhöz folyamodjunk, amely, ha talán túlzottnak is látszik, de kényszerűségből nem mellőzhető, mert elvégre személyzet hiányában az állomási szolgálatot csak abban a terjedelemben lehet fentartani, amily mérvben ahhoz a szükséges személyzet rendelkezésre áll. Intézzenek az üzletvezetőségek ilyen értelemben köriratot a kisebb községekhez tartozó állomások főnökeihez és a beérkezett javaslatok alapján tegyenek ide az eredményről mielőbb jelentést. Nincs észrevételünk az ellen, ha az állomásfőnökök javaslatuk megtétele előtt azokhoz a községekhez, amelyekből már kényszerű kiköltözések történtek, jelen rendeletünk tartalmának közlésével kérdést intéznek, hogy hajlandók-e kiköltözött vasutasaink lakhatását lehetővé tenni, vagy sem.« Gaal Gaston : Tiszta bolsevizmus ! Szeder Ferenc : Szovjetizü ez ! Farkas Tibor (olvassa) : »Végül megj egyezzük, hogy ehhez a rendszabályhoz kell folyomodnunk« (Zaj a baloldalon. Kiss Menyhért közbeszól.) —talán megbocsát a t. Ház, ha én is intézek egy kérést Kiss Menyhért t. képviselő úrhoz, hogy legyen I szivas a következő mondat elmondását közérdek* bői nem zavarni — »minthogy a lakásrendelet emiitett sérelmes • rendelkezésének módcsitása, illetve hatálytalanítása iránt felsőbb helyre tett előterjesztéseinknek nem lett eredménye.« (FélMáltások jobbfelől : Ez a baj.) Én megengedem, hogy a rendeletnek szövege talán nem igy szól, — bár nem mérem hinni, hogy ez a lapokba változtatással került volna bele — de ha igy van, kell, hogy minden józan és higgadtan gondolkozni tudó embernek az esze megálljon. Mert vagy van kormányrendelet, olyan rendszabály, amelyet mindenkinek tisztelnie kell és elsősorban tisztelnie kell a közhivataloknak, (Igaz ! Ugy van I) vagy nincs, ugy hogy Magyar-" országon a rendeletet senki komolyan nem veszi. Az utóbbi esetben azonban ne beszéljünk mindig arról, hogy itt ilyen oktobrizmus, olyan oktobrizmus van, amelyet meg akarunk szüntetni. Az oktobrizmus is lehet kétféle : lehet vörös oktobrizmus, de lehet, azt hiszem — sajnos — fehér oktobrizmus is. Gaal Gaston : Amint látható ! Megszünteti a vasúti közlekedést ! Messzebb vagyunk az októbristáktól ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk J) Az állam gondoskodjék az alkalmazottakról ! Homonnay Tivadar : Ha nincs személyzet, nem lehet közlekedés ! Ez a tény ! Ebből kell kiindulni ! Magyarázza meg . . . Elnök : Homonnay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Farkas Tibor : Azt hiszem, hogy majd a ministerelnÖk ur meg fogja magyarázni azt, hogy mit ért ő helyesen a törvényes rendelet érvényessége és tiszteletbentartása alatt. Nem akarom a kérdést tovább húzni, még csak egyetlenegy argumentumot hozok fel. Interpellációm szövegében tulaj donképen ez is benne van, de érinteni vagyok kénytelen, mert olyan szavak hangzottak itt el, látni vélek olyan tendenciát, amely azt kívánja megvalósítani, hogy a tisztviselők létszámcsökkentése alkalmából elsősorban a vagyonosak menjenek el. Én azt mondom, hogy a tisztviselők létszámcsökkentésénél más elv nem lehet irányadó, .mint az, hogy azok, akik visszatartatnak, a legrátermettebbek, a legjobbak legyenek, minden melléktekintet nélkül. (Álalános helyeslés.) Pintér László :|Nem lehet keresztülvinni, nem lehet egyénileg elbírálni minden embert. (Zaj.) Farkas Tibor : Én elismeréssel és megértéssel vagyok mindenféle szociálpolitika iránt, de az első elv az, hogy egy állam sem folytathat olyan szociálpolitikát, amely nincs« arányban anyagi erejével. Ez az ország nem engedhet meg magának jótékonysági intézkedéseket a köz kárára. Nekünk minden erőnket meg kell feszítenünk . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Farkas Tibor : ... és arra kell törekednünk, hogy ezt az állam és az állam felépítése érdekében biztosítsuk és felhasználjuk. . . ;