Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

492 A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március hó 14-én

} szerdán. azt, hogy Erdélyben, Marosvásárhelyt, Kolozsvárott egész utcák lettek néptelenekké, mert kiküldték onnan a magyar tisztviselőket. Ezeknek a visszairányitását, illetőleg egy ilyen irányú akciót feltétlenül meg kell kezdeni nemzeti érdekből is. Beismerem és látom, hogy most ez hamarosan nem fog eredményre vezetni, de idővel talán ennek mégis csak lesz valami haszon ebből. A redukció egyik eszköze az is, hogy az uj alkalmazottakat, visszamenőleg a forradalmakig, elsősorban kell felmenteni állásaiktól. Ezek még nem is olyan régen vannak ezen a tisztviselői pályán, nagyobbrészt fiatalabb emberek is, akiknek elhelyezkedése az állam kellő segítsége, támogatása mellett, ha az állam hónuk alá teszi a kezét, lehetséges. Ezekkel könnyebb elbánni, ezeken könnyebb segíteni, mintha hosszú szolgálattal biró tisztviselőket helyez el az állam más pályára. Tessék azután a here és dologtalan tisztviselőket megfelelő törvényes eljárás alapján elküldeni. Sajnos, ha nem is nagy számmal, de vannak ilyenek is, akik vendégként járnak a hivatalba. Ezekre tisztviselőtársaik, akik görnyednek a munkától, ujjal mutogatnak. A protekció korszaka ma már megszűnt, ezekkel a tisztviselőkkel szemben szabályszerű eljárás alapján feltétlenül joga van eljárni az államnak. Elsősorban pedig a fiatal tisztviselők azok, akik más pályára küldendők. Succrescentiáról gondoskodni kell, de most egy olyan felesleg van, hogy bizonyos ideig a succrescentia várhat is. Méltóztassanak megengedni, hogy személyeket említek fel, de elnézem itt a nemzetgyűlésen is három minister ur titkárát: a ministerelnök úrét, a népjóléti minister úrét és a belügy minister úrét. A ministerelnök ur titkára, egyik udvarhelyi pénzügyigazgató fia, egy igen tehetséges, derék fiatalember, a népjóléti minister ur titkára, Ferry tábornok fia, szintén minden tekintetben tehetséges ember, a belügyminister ur titkára Jékey, szatmármegyei földbirtokos ur kiváló fia. Az első kettőnek vagyoni helyzete sem olyan, hogy most, ilyen nehéz időben ilyen kiváló képzettség mellett erre a pályára jöjjenek; jobb volna nekik más, gazdasági pályán elhelyezkedniük. A harmadiknak a vagyoni helyzete olyan, hogy elmehet, irányithatja, vezetheti a maga gazdaságát és munkálkodhat. (Egy hang jobb felöl : AB öccse gazdálkodik, ) Meskó Zoltán: Nincs rászorulva! Hegymegi-Kiss Pál : Ketten is gazdálkodhatnak. Mindhárom tisztviselőnek, akiket megemlítettem, kiválóságát feltétlenül elismerem. De amikor a tisztviselői létszámredukcióról beszélek, amikor arról van szó, hogy milyen nehézségek előtt állunk és olyanokat kell esetleg a tisztviselő pályáról más pályára venni, kiknek ott is jó kilátásaik vannak . , . Bessenyey Zenó: Csak megbízhatóbb az, akinek vagyona van, nagyobb a garancia! Nagy Ernő : A szegény ember van olyan becsületes, mint a gazdag, ember ! Hegymegi-Kiss Pál: Én nem arról beszélek, hogy ki megbízható, ki nem. Ne tessék más vágányra terelni a témát, mert én azzal, hogy ezeket a tisztviselőket megemlítettem, épen elismeréssel akartam adózni az ő munkásságuknak, csak sajnálkozásomat fejeztem ki, hogy ilyen fiatalon, ilyen tehetséggel ezen a pályán vannak. Azt akartam hangsúlyozni, hogy "ma, miután a létszám felesleg miatt succrescentiáról most nem igen kell gondoskodnunk, helyes, ha elsősorban a fiatalabb tisztviselők helyezkednek el más pályákon. Ugyanebben a tekintetben meg kell említenem a gyermektelen tisztviselőket is, azzal a megjegyzéssel természetesen, hogy mindez csak ugy történhetik, hogy a hivatali érdek rovására ne essék. Mivel t. képviselőtársam felvetette, rátérek arra is, hogy ha ilyen létszámredukciót keli keresztül vinni, amely az államnak annyi keserűséget, nehézséget és bajt okoz, a vagyonos tisztviselőkre is figyelemmel kell lennünk, még pedig azért, mert a vagyonos tisztviselők más pályán is könnyebben boldogulhatnak, mint a szegény tisztviselők. Elismerem, hogy a vagyonos tisztviselőkben bizonyos igazgatási ágat illetőleg nagy garancia van már vagyonuknál fogva is, ki kell azonban jelentenem, hogy a szegény tisztviselők között is megvan ugyanez a garancia, mert a becsületet nem a vagyonhoz kötötték. Miután a mai nehéz körülmények között az államnak választania kell, én ugy érzem, hogy az is irányadó szempont lehet a mérlegelésnél, hogy a vagyonos tisztviselők a maguk gazdasági helyzeténél fogva más pályán is boldogulni tudnak. Bessenyey Zenó: A vagyonosnak ne adjanak nyugdíjat! Hegymegi-Kiss Pál: Ezt is helyeslem, említeni is akartam, — itt is hivathozhatnám személyekre — hogy a vagyonos tisztviselőknek ne adjanak nyugdíjat, illetőleg a nyugdíjak kiszolgáltatását függesszék fel addig, amíg jó vagyoni helyzetben vannak. Ha pedig valaki nobile offieiumként akarja betölteni azt a hivatalt, ha egy vagyonos tisztviselő fizetés nélkül tovább akar munkálkodni, hagyják meg ott, mert ez az államnak és az igazgatásnak feltétlenül hasznára van. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Hegymegi-Kiss Pál : Ami azt a kérdést illeti, hogy ki és minő eszközökkel vigyék keresztül a redukciót, erre nézve nekem más véleményem nem lehet, mint hogy a parlamentnek magának kell ezt a kérdést megvizsgálnia. De az én nézetem szerint ezeknél a kérdéseknél meg kell hallgatni az érdekelteket, első-