Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

mi A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március hő 14-én, szerdán. ben. A tisztviselők túlsokasága, az ezzel kapcsolatos nehéz terhek is kihívják a többi társadalmi rétegek ellenszenvét. Azonkívül igen sok helyen találkozunk rossz, here, dologtalan tisztviselőkkel is és az ezekkel szemben táplált ellenszenvet azután jogtalanul az egész tisztviselői karra is általánositják, (Egy hang jobbfelöl: Dehogy!) A hivatalnoki működés olyan nehéz bürokratikus eljárás mai igazgatási rendszerünk mellett, hogy ennek a nehézkessége folytán az egyesek részéről észlelt hátrányokat mind a tisztviselők magatartásának tudják be. Azután kétségtelen, hogy mivel a tisztviselői kart nem kellően fizetik, nem is kellően. használják ki s náluk a munka időpontja sokkal kevesebb, mint más foglalkozási ágaknál. Az is kétségtelen, hogy vannak tisztviselők, akik a közönséggel megfelelő bánásmódot nem tanúsítanak; elfelejtik azt, hogy ÍI tisztviselő van a népért és nem a nép a tisztviselőért, (ügy van! jobbfelöl.) A tisztviselői kar voltaképen a végrehajtó hatalmat szolgálja s igy a polgárokkal szemben egyes ügyekben a kényszert alkalmazza. Ez megint egy ok arra, hogy népszerűtlenné váljék a hivatalnoki kar. Azután vissza kell mennünk a régi rendszerre, amikor a tisztviselőknek előhaladása, érvényesülése nem a munkaképességhez, a szorgalomhoz volt kötve, hanem a protekcióhoz. Ezt látják még ma is igen sok esetben, s a közvélemény ennélfogva is a tisztviselőkkel szemben rosszul gondolkozik. Azután a szolgálati pragmatika hiánya folytán népszerűtlenné teszi a tisztviselői kart az is, amit itt a nemzetgyűlésnek nyíltan meg kell mondanom, hogy a tisztviselőket politikai szolgálatokra használják fel. (ügy van! a balés a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felöl. ) Mindez azonban nemcsak egyes tisztviselőknek — a rossz tisztviselőkről beszélek — a bűne, amelyet azután igyekeznek általánosítani, hanem magának a mai kormányzati rendszernek is a bűne, amely egyfelől a szolgálati pragmatikáról, igazgatásunknak egyszerűsítéséről nem gondoskodott, a szabálytalanságokat, hiányokat eliminálni nem igyekezett. Tehát mindazokért a bajokért, amelyek ebben a tekintetben feltorlódnak, elsősorban maga a kormányzati rendszer a felelős, annyival is inkább, mert három óv óta sohasem akarta ezt a fenyegető veszedelmet, a tisztviselői túlfelesleget elimálni, illetőleg a tisztviselők létszámát lecsökkenteni. A tisztviselők mai fellépésének oka, elsősorban a nyomorúság, másodsorban helyzetük kilátástalansága és a csalódás a mai kormányzati rendszerben és a mai tisztviselői vezérekben. A tisztviselői kar terrorisztikus fellépését ha volt ilyen, igen természetesen nem helyeslem. Sokan kifogásolják, hogy a tisztviselői karnak nincs joga ahhoz a képviseleti rendszerhez. Ne tévesszük el az igazságot. A hozzászólás joga megvan minden érdekeltségnek, meg • volt a múltban is, megvolt a tisztviselői karnak is az Állami Tisztviselők Országos Egyesületében. Hiszen régebben a tisztviselői illetményekért igen erős és agilis eljárást is folytattak, különösen még Tisza Kálmán idejében, ha jól visszaemlékszem. De ez a képviseleti rendszer nem is bontja meg a fegyelmet, ha az intézményesen, szolgálati pragmatikában van szervezve, s ha egyfelől az előlépés, az önfegyelmezés, a nivófejlesztés kórdésébea adatik meg bizonyos intézményes hozzászólási, vagy véleményezési jog, másfelől a gazdasági érdekek kérdésében. Ezekben azonban annyira túlmenni, hogy az a fegyelem korlátait megbontsa, nem szabad, nem is lehet. A tisztviselői feleslegnek okai szerintem a következők : Az egyik ok a háború volt, amely uj hivatalokat kreált, amelyek mindezideig mind megszüntetve nem lettek, sok ilyen hivatal áll fenn még ma is. További ok a mi csonkaságunk, az t. i., hogy Nagy-Magyarországból csonka Magyarország lett, és Nagy-Magyarország tisztviselői karát csonka Magyarország eltartani nem képes, annyival is inkább nem, mert hiszen a központi igazgatásnál tulajdonképen alapos létszámredukció még nem is történt. Oka a tisztviselői feleslegnek a menekülés is. T. i. a tisztviselők egy része a megszállott részekből kijött ide Magyarországba, itt tartózkodik, itt letelepedett és állami segítséggel él. Szerintem ez a kényszerhelyzeten kivül a helytelen és a könnyelmű kormányzati politikára is visszavezethető. Azok a tisztviselők, akik a megszállott részekből kikerültek, ott mind a magyarság lelkes apostolai voltak, s ha nem is nyilvánosan, nem is szóval, nem is tettekben, de jelenlétükkel mégis mint a magyarságnak egyes bástyái szerepeltek ott a köztudat előtt. Meskó Zoltán : Kiüldözték őket ! Hegymegi-Kiss Pál : Tudom, hogy nagy részét kiüldözték, — erről majd beszélünk — de a túlságosan nagy kiözönlést örvendetes jelenségnek természetesen nem tarthatom. A tisztviselői felesleg további oka az is, hogy még az utolsó három év alatt is, legnagyobb nyomoruságaink közepette is kreáltattak uj poziciók, történtek einschubok. Ebben a tekintetben lehetne említéseket tenni, személyeket megnevezni, de ez azt hiszem, teljesen felesleges. Mondom, még a legújabb időben is, amikor már erre igazán nem volt szükség, kreáltattak uj állások, amikor pedig inkább az állások redukciójára, mint szaporítására lett volna szükség. Az az államveszély, amely most beállott, amely most kezdődik, tiszteletteljes nézetem szerint nem egy egyszerű bérharc, hanem tulajdonképen egy mélyebben fekvő betegség, amely gyökeres orvoslást igényel. Ezt az orvoslást minden tényező bevonásával kell megoldani, és minél inkább húzódik ez az orvoslás, annál nagyobb lesz reánk nézve a veszély. Mert az igazi