Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

A nemzet gyűlés 112. ülése 1923. évi március hó lé-én, szerdán. 457 Héjj Imre jegyző (olvassa a törvényjavas­lat 4—6. §-ait, a II fejezetének oímét és 7—12. §-aü, melyele észrevétel nélkül elfogad­tatnak). Elnök : Ezzel az országos erdei alapról szóló törvényjavaslat részleteiben is letárgyal­tatván, harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek javaslatot tenni. Következik az erdőbirtok hiteiről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Horánszky Dezső előadó: Mélyen t. Nem­zetgyűlés! Törvényhozásunk és pénzügyi kor­mányzatunk a múltban állandóan arra töreke­dett, hogy a reálhitel előmozdítása érdekében a reálhitel eszközeit képező, vagy erre szolgáló zálogleveleket és kötvényeket a törvényes bizto­sítékokkal vegye körül. A törvényes biztosíté­kok részint abban kerestettek, hogy az ilyen hitelezési üzletággal foglalkozó pénzintézet igaz­gatósága fokozott felelősségnek vettetett alá, ré­szint abban, hogy gondosan megválogat!attak azok az alapok, amely alapokra záloglevelek, vagy kötvények kibocsáthatók. Hogy ez a hitel­politika a múltban helyes volt, azt igazolja nemcsak az a körülmény, hogy zálogleveleink és kötvényeink ugy a belföldi, mint a külföldi piacon állandó kereslet tárgyát képezték, de igazolja talán az is, hogy a papirok bonitása és szekuritása soha a múltban csorbát nem szen­vedett. De talán ennek a túlzott óvatosságnak a következménye viszont az is, hogy maga az erdőbirtokhitel a záloglevél- és kötvény törvény­ben megfelelő megoldást nem nyert, mert én nem tartom megfelelő megoldásnak azt, hogy az er­dőbirtok állománynál csupán az erdőtalaj egy­harmad része fogadtatott el a záloglevél-törvény­ben fedezetül, maga az erdőállomány pedig egy­általán fedezetül nem fogadtatott el. Természetes, hogy a kérdésnek ilyen be­állítása visszahatással volt magára a hitelezési üzletre is, amennyiben ennek konzekvenciája az volt, hogy az erdőbirtokállománynak általában nem állott hitel rendelkezésére, vagy ha állott is, az csak nehéz körülmények között és minden­esetre súlyosabb feltételek mellett volt kontra­hálható, mintha normális lett volna. A törvény­javaslat indokolása rámutat arra is, hogy a múltban számtalan erdőbirtokot megmenthettünk volna, ha az erdőbirtoknak hitel állott volna rendelkezésére, mert hiszen az erdőtulajdonos sok esetben kényszerítve volt birtokát eladni csak azért, mert nem birt hitelt kapni, más­részt számtalan erdőbirtokon okszerűbb gazdál­kodás folyt volna, ha megfelelő hosszúlejáratú hitel állott volna rendelkezésére. Mindezen hézagokon kivan ez a törvényjavaslat segiteni azzal, hogy 1. §-ában fel akarja jogosítani a hazai pénzintézeteket arra is, hogy az erdo­birtokállomány 60%-a erejéig bekebelezett zálog­jogok alapján az 1897. évi XXXII te. hatálya alá eső kötvényeket bocsáthasson ki. Én ezt a 60°/o-ot megfelelőnek tartom, ha figyelembe veszem azt, hogy a kötvénytörvény egyébként 60 és 75°/o-okkal operál. Ami a hite­lező biztosítását illeti, erre vonatkozólag kautéla­ként állítja fel a törvényjavaslat először azt, hogy az ilyen lekötött birtokok okleveles erdő­mérnökök utján lennének becsülendő k és a becslés a földmivelésügyi ministerium által volna jóváhagyandó és véglegesen megállapítandó. Egy további kautéla lenne azután az, hogy az ilyen jelzálogul lekötött ingatlanok üzemtervszerüleg, vagy ahol üzemterv nincs, okszerüleg lennének kezelendők és az ilyen kezelést az állami erdő­igazgató állandóan ellenőrizné. Egy további kautéla még az is, hogy ha az adós kötelezett­ségének eleget tenni nem tudna, vagy ha egyéb­ként a hitel veszélyeztetettnek látszanék, ebben az esetben feljogosiitatnék a földmivelésügyi kormányzati hatóság arra is, hogy az ilyen bir­tokokat állami ellátásba vegye és maga gondos­kodjék a kölcsön megfelelő törlesztéséről. A törvényjavaslat 5. §-ának utolsó bekez­déséhez még egy kautéla állíttatott fel, t. i. az, hogy ha a lekötött erdő bevételei a kiadásokat nem fedeznék, ebben az esetben lehetséges legyen a bekebelezett zálogjogot az adósnak egyéb va­gyonára is kiterjeszteni. Ezt a gondolatot a pénzügyi bizottság nem fogadta el azért, mert ugy volt meggyőződve, hogy az általam már emiitett egyéb kautélák is elégségesek lehetnek ahhoz, hogy a hitelezőt teljesen biztosítsák és fedezzék. Az előttünk fekvő törvényjavaslat termé­szetesen nem eredményezi azt, hogy annak elfo­gadása esetén az erdőhitelezési üzlet azonnal meg fog indulni, mert hiszen tudjuk jól, hogy a hosszúlejáratú hitelek stagnálásának, akadá­lyainak egyéb mélyreható okai vannak, amelyek között bátor vagyok hangsúlyozni különösen a pénzérték állandó változását... Horváth Zoltán : És a kosztpénzt ! Horánszky Dezső előadó: Talán az is lehet­séges . . . ugy, hogy természetesen ez a sza­nálás nem fogja azonnal meghozni a javu­lást. De azt hiszem, ebből nem az következik, hogy a kérdés el általában ne foglalkozzunk. Ennek a kérdésnek meg kell teremteni a jogi lehetőségeit, és a gazdasági lehetőségeket majd a gazdasági viszonyok fogják magukkal hozni. Mindezen indokok alapján, miután a tör­vényjavaslat helyes és régen kívánt okos célt szolgál, bátor vagyok azt általánosságban és részleteiben is elfogadásra ajánlani. Elnök: Szólásra következik? Szólásra senki feljegyezve nincs. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, kiván-e valaki hozzászólni? (Nem!) Miután senki szólni nem kivan, a tör­vényjavaslat általános vitáját berekesztem A földmivelésügyi minister iir szólni nem kivan • a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom 66*

Next

/
Thumbnails
Contents