Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

452 A nemzetgyűlés 112. ülése 1923, előleget. Ez tárca kezelésénél nem fordulhat elő, mert az előleg leirása esetén a zárszámadásban a ministernek be kell jelentenie a leírás jog­címét megfelelő indokolás mellett, és ki keli mutatnia név szerint, hogy kinek és miért en­gedte el az előleget. A 4. pont azt mondja, hogy az egyesitett erdei alapból az állami birtokok kiegészítésére alkalmas erdőrészleteket szóval az állami birto­kok részére ingatlanokat szerezhetnek meg. Ez dokumentálja a legeklatánsabban, hogy ez az alap nem csupán egyetemes érdekeket szolgál, hanem emellett még külön érdeket, az állami erdőgazdaságnak érdekét is, úgyhogy többféle cél szolgálatát akarja beolvasztani a földmivelés­ügyi minister ur az alapba, amit pedig kizár maga az »alap« elnevezés, az alapvagyon ismer­tetett sajátossága. De ilyen különleges intézkedésre nincs is szükség, mert a minister ur az állami erdő­gazdaságoknál ugyanily rendeltetésű költség­vetési hitel felett diszponál, ami — ha jól emlékszem — 88 millió korona. Nincs tehát rációja annak, hogy ugyanily természetű beruházásokra egy alap jövedelme is kijelöltes­sék. Ez a rendszer különben is kontrakarirozná azt az elvet, amelyet a pénzügyminister ur a budgetirozás tekintetében az állami erdőbirto­kokra nézve felállított. A pénzügyminister ur ugyanis az állami erdőbirtokokat üzemnek minő­sítette. Ha pedig ez üzem, akkor sem az erdő­vásárlási, sem az erdőfeltárási alapot, amely egészében az állami erdőbirtok tuiajdontartozéka, nem lehet az állami erdőigazgatás című ágazat­hoz költségvetésileg beilleszteni ós ennek az ágazatnak szolgálatába állítani. Itt van egy igazán figuraszámba menő pont, amely azt mondja, hogy »az Országos Erdei Alap terhére vásárolt ingatlanok és erdő­birtokossági arányrészek az állam tulajdonát képezik«. Nem tudom, hogy ennek kimondása miféle célzattal történik. Mint számviteli ember azonban érteni vélem, hogy mit szolgál az, hogy ez nem az alap tulajdona Hiszen az alap maga is kizárólag állami vagyon. Ez mégis azért történhetett, hogy majd annak idején az állami erdőgazdaság leltárában, mérlegében, szerepeljen az alap ingatlan vagyona. Az alap­nál kezelik tehát, de más ágazat leltárában, mérlegében fog majd szerepelni. Az össze­visszaságra jellemző a 3. §. Ez azt rendeli el, hogy a kibővített erdei alap előirányzata az állami erdészeti igazgatás költségvetési címnél iliesz­tendő be a bevételeknek és a kiadásoknak rész­letes tagozásával. Tudom, hogy ilyen szakkérdést nem lehet itt a plénumban meggyőző módon tárgyalni. Álláspontom helyességét szemléltető módon is kellene- kimutatnom. Fölemlítem még, hogy egyetlen egy olyan célja nincs a kibontatott erdei alapnak, amely a tárca költségvetésébe, a ? a gy akár az állami erdőgazdaság üzemi évi március hó 14 én, szerdán. költségvetésébe be ne lenne állítva és megfele­lően ne lenne javadalmazva. Ezek szerint ugyanazon célokra kétféle hi­tele lesz a minister urnák, tárca- és alaphitel, ami meg nem engedhető. De mégis az a lénye­ges, hogy mennyi munkát von maga után az erdei alap fen tartása. Külön könyvelés, főkönyvek, segédkönyvek, számlakönyvek kellenek, emellett az államnak valamennyi általános pénztárát be­hálózza az erdei alap, mert mindenütt külön naplót kell vezetni. Emellett egészen más intéz­kedéseket igényel egy alapnak kezelése, mert más itt az utalványozás és bevételi előirányzás, mint a tulajdonképeni költségvetésen alapuló állami kezelésben. Egy osztály alakul a minis­teriumban az alap igazgatására, amely éberen őrködik afelett, hogy mily kiadás tartozik az alapra, s mily kiadás tartozik a tulajdonképeni tárca kezelésbe. E tekintetben éles disztinkciót vonnak és a zöld asztalon egész aktaszerü har­cok indulnak meg, amelyek hetekig-hőnapokig tolják ki a kérdésnek megoldását. Szaporodik az akta ; de amilyen arányban ez szaporodik, olyan arányban pusztulnak és gyérülnek a fa­csemeték. Ilyen intézmény fentartására igazán nincs szüksége annak a különben helyes erdő­politikának, amelyet a t. földmivelésügyi minis­ter ur a törvényjavaslatokban inaugurál. A továbbiakban szeretnék még rámutatni arra, hogy tulajdonképen mennyire komplikálja a kezelést az is, hogy bizonyos esetekben a tő­kéhez is szabad hozzányúlni. A 4. § taxatíve felsorolja ezeket az eseteket. Megindul egy aktaszerü purparlé a pénzügyminister ur és a földmivelésügyi minister ur között Tudjuk, hogy ezek mily időrablók és hogy végre a jó ügy elposványodására vezetnek. (Az elnöH széket Mmásy László foglalja el.) Az alapok további életbentartásának tehát abszolúte nincs értelme. Egyedüli helyes állás­pont az, ha mind a három alapot inkameráljuk, beolvasztjuk a szoros állami vagyonba ós a dotációt a földmivelésügyi minister ur e költ­ségvetés utján igényli ugy az állami erdészeti igazgatásra, mint az állami erdőbirtok-gazdasá­gokra. Az alap fentartásával semmiféle előnyt nem nyer programmjának megvalósítására, sőt ezt csak hátráltatja. En a legtárgyilagosabb kritikát iparkodtam mondani, mert támogatni akarom a kivitelét annak a szép programmnak, amelyet a földmivelésügyi minister ur e törvény­javaslatokban lefektetett. Meg vagyok győződve, hogy azok a szempontok, amelyekre vázlatosan tárgyaltam, e javaslat készítésénél nem mérle­geitettek, sőt figyelmen kivül hagyattak. Ép ezért bízom abban, hogy a földmivelésügyi mi­nister ur, a nemzetgyűlés többségével elfogad­tatja következő határozati javaslatomat (olvassa) : »Mondja ki a nemzetgyűlés, hogy a törvény­javaslatot a .tárgyalás napirendjéről leveszi, és

Next

/
Thumbnails
Contents