Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.
Ülésnapok - 1922-112
A nemzetgyűlés 112. ülése 1923. évi március hő 14-én, szerdán. 453 utasitja a földmivelésügyi kormányt a törvényjavaslatban emiitett alapok vagyonának a szoros állami vagyonba való beolvasztására és az alapokból eddig fedezett mindennemű kiadásnak beillesztésére az állami költségvetésbe. Ugyanily eljárásra utasitja a nemzetgyűlés a földmivelésügyi ministert a magyarországi Faértékesitő Hivatal bevételeinek és kiadásainak előirányzására nézve, amellett hogy a hivatal megszervezését a nemzetgyűlés jóváhagyása elé tartozik terjeszteni. Az eziránt szükséges törvényjavaslat beterjesztésére a nemzetgyűlés a földmiveléstigyi kormánynak hatheti időt ad.« (Helyeslés balfelöl) Elnök : Minthogy szólásra feljegyezve senki sincs, kérdem, kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Igazán csodálkozom rajta, hogy az előbbeni törvényjavaslatoknál és a mostaninál is felszólalt képviselő urak általában elismerik, hogy ezekre a törvényjavaslatokra szükség van, hogy ezek a törvényjavaslatok jó; intenciókból, fakadnak, hogy ezeknek eredménye az . országra áldást is hozhat, de ugyanakkor majdnem valamennyi törvényjavaslatnál azt az indítványt nyújtják be, hogy a törvényjavaslatot vonjam vissza. Bocsánatot kérek, ha a törvényjavaslat jó, ha a javaslatok sorozata jó, akkor ezeknek visszavonása ajt bizonyítaná, hogy nincsen rájuk szükség. Ep ezért sajnálatomra nem járulhatok hozzá t. képviselőtársam határozati javaslatához. Strausz István t. képviselőtársam nagy elismeréssel nyilatkozott az Alföld fásításáról szóló törvényjavaslatról is, hivatkozott az előadó ur bezédére is, amely őt úgyszólván magával ragadta. Ezek a törvényjavaslatok kiegészítő részei az edd is letárgyalt javaslatoknak, és ezért szükségesek ahhoz, hogy teljes legyen az az egész, amelyet megalkotni kívánunk Hogy ezek a javaslatok milyen helyes célt szolgálnak, hivatkozom egy most megjelent füzetre, melyben dr Pálfy József, aki tanulmányozta az angolországi viszonyokat, a következőket irja (olvassa): »Angliában a termő terület megnő élésére oly mohón igyekeztek a gazdák, hogy még a szomszédos birtokokat elválasztó, a oiesgyéken országszerte végigültetett szélfogó bokrokat és cserjéket is kiirtották, helyüket felszántották és bevetették. Azután várták a nagyobb terméseket, de bizony a nagyobb évi termések elmaradtak, ellenkezőleg, az évi terméseredmények lecsökkentek és állandósultak, mert a talaj és a növényzet elvesztették a szelekkei szemben volt védelmezőjüket. A szelek szabadon kiszáríthatták tavasszal a téli nedvességben gazdag földeket és a növényeket kikelésüktől beérésükig fokozott párolgásra kényszerithették.« Hosszabban is lehetne ebből olvasni, de nem akarom vele fárasztani a nemzetgyűlés türelmét. Anglia nem az a klimáju ország, mint Magyarország, Anglia sokkal nedvdúsabb ország, és azok a szárazságok, amelyek nálunk vannak, Angliában alig fordulnak elő, hiszen a tenger közelében van, ködös, párás a levegője, de még ott sem tenyésztették a fákat, hanem kiirtották. Ezt a képviselő ur is elismerte felszólalásában, tehát én is hivatkozhatom arra, hogy a törvényjavaslat olyan célt szolgál, amely nemzetgazdasági szempontból mindenképen elsőrangú. A t. képviselő ur azt mondja, hogy az állami erdők gazdálkodása 200 millió deficittel zárult. Tévedni méltóztatik. Nem tudom honnan vette t. képviselőtársam ezeket a számadatokat, mert hiszen az állami erdőktől a múlt évben 45 millió jövedelmünk volt, dacára a nagy beruházásoknak, amelyeket most kell elvégeznünk^ hogy az állami erdőket gazdaságosabban tudjuk-kihasználni és az eddig megközelíthetetlen részeket kis vasutakkal közelítsük meg. A jóvátétel kérdését is említette Strausz István t. képviselőtársam. Engedelmet kérek, a jóvátétel tekintetében az ezután ültetendő erdők talán mégsem jöhetnek számításba. Hosszú idő kell ahhoz, amíg jövedelme lesz az országnak azokból az erdőkből, vagy azokból a fákból, amelyeket csak ezután fogunk majd beültetni. Mi megmondtuk, hogy csonka Magyarországnak 2,042.000 katasztrális hold erdeje maradt. Az errevonatkozó adatok világosak, azokat az entente előtt hiába hallgatnók el; az entente-nak száz és egy módja van arra, hogy minden adat birtokába jusson. Nem csak az el nem rejthető ingatlanokról, de az eldugható ingó vagyonról is törzskönyvezett adatai vannak, nem volna semmi értelme, ha elhallgatnék, hogy mennyi . erdőnk van, hiszen az felmérhető. Ebből a 2,042.000 katasztrális hold erdőből állami erdő 83.000 hold, a többi magánerdő. Strausz István : Csemetefák is vannak benne ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : A 2,042.000 hold erdő nagy része nem vágható, hiszen van benne egyéves erdő, tízéves, ötven- és százéves erdő és a gyenge ültetésü erdőket nem lehet a jövedelmezőség szempontjából számításba venni, hiszen ezek nem vághatok, ezek haszna csak később mutatkozik A múltkori törvényjavaslatok tárgyaiára során rámutattam már arra, hogy ellenőrzés hiányában faállományunk mennyire lecsökkent. Nem akarok most erre külön kitérni, de megállapítom, hogy meglevő erdeinkben 32'5 c /o-kal kevesebb a faállomány, mint volna akkor, ha betartották volna a vágási szabályokat. Kimutatható s az entente előtt tényekkel is bebizonyítható, melyeket lecáfolnij eltagadni nem lehet, hogy csak 1,300.000 köbméter, tehát legfeljebb 65.000 vagon egy évi termelésünk, amely a csonka ország tüzifaszükségletét közel sem elé-
