Nemzetgyűlési napló, 1922. X. kötet • 1922. február 20. - 1922. március 14.

Ülésnapok - 1922-112

A nemzetgyűlés 112. ülése 1923, egy alap keretébe kumulálni, mert hiszen az alaptőkének épen az a karakterisztikonja, az a jellegzetessége, hogy mindig csak egy cél szolgálatába állitható be. vagyis az alap létesitése egységes célvagyon kijelölését jelenti, amely később különféle célok szerint nem osztható meg. De egyébként is az 1884. évi XXVI. és az 1913. évi XXXIII. tcikkben emiitett erdőbirtokok már csak illuzióképen tárgyalhatók, mert hiszen azok nagy része elszakittatott a magyar államtól. Nem látom tehát létjogosultságát sem a beolvasztásnak, sem az alapok külön fentartásának. Még a Faértékesitő Hivatalt kell szó tárgyává tennem. Ezt csak most ismeri meg tulajdonképen a nemzetgyűlés. Micsoda hivatal ez? Tudjuk, hogy a háború alatt a kivételes rendelkezések alapján szervezték meg és hogy ma is fennáll egész terjedelmében. Egy nagy apparátus dolgozik ott; ugy tudom, hogy a Faértékesitő Hivatal központjában 65 egyén van alkalmazva, köztük 4 erdőfőtanácsos, 12 erdőtanácsos és nem tudom hány erdész. Azonkívül vannak fatelepei, ahol mindenütt 2 kirendelt okleveles erdész van, beosztva ellenőrzési célokra. Azt sem tudjuk, — mert ezzel adós marad az indokolás — hogy a földmivelésügyi kormányzat fenn akarja-e ezt továbbra is tartani Az, hogy ennek a jövedelme az alap jövedelmei közé beállittatik, azt a látszatot kelti, mintha a hivatal állandósítása határoztatott volna el Hozzáteszem még, hogy az országban kinn a perifériákon is vannak kirendeltségei, ahol kétszer annyi személyzet működik, mint a központjában. Ezenkívül még egy kormánybiztosságot is állítottak- a Faértékesitő Hivatal fölé. (Egy hang balfelől : As jó!) Épen nem jó, igen t. képviselőtársam, mert két ilyen nagy apparátus egymás intézkedéseit kontrakarirozza. Sok panaszt hallottam már, hozzám is jöttek azzal a kérdéssel, hogy miért áll fenn még mindig a fakormánybiztosíág ? Még csak egyöntetű tanácsokat sem tud adni a Faértékesitő Hivatal a feleknek, mert a kormánybiztosság azokat hatásköri féltékenységből rendszerint megcáfolja, ugy, hogy a két hivatal egymásak a működésit bénítja, ellensúlyozza. Az 1917-ben kelt 1851/917. számú kormányrendelet azt mondja, hogy a hivatal bevételeiről és kiadásairól félévenként számol el. Azt is elrendeli ennek a kormányrendeletnek 42. §-a, hogy a földmivelésügyi kormányzat ennek a Faértékesitő Hivatalnak a jövedelmeiről évenként jelentést tartozik tenni a törvényhozásnak. Ebben a törvényindokolásban azonban csak egyszerű utalás van a kormányrendeletre, de hogy mi volt az eddig befolyt jövedelem, menynyi az, amit gyümölcsözőleg, alapszerüleg kezeltek, arról szó sincs. A jövedelemnek az erdei alapba való bevonása törvény utján — ugy látszik — jóváhagyását célozza a Magyarországi Faértékesitő Hivatal további fennállásának és jóváhagyását akarja jelenteni a kormánybiztos'- . évi március hő 14-én, szerdán. 451 ságnak. Kérem a t. földmivelésügyi minister urat, hogy a tárgyalások során tájékoztassa a nemzetgyűlést, hogy tulajdonképen mi a szándéka ezzel a hivatallal, meddig kívánja azt fentartani, szükség van-e arra, vagy most már csak azt a célt szolgálja, hogy a közalkalmazottak kedvezményes fáját beszerezze és ezt a kedvezményes fát kiszolgáltassa. Hangsúlyozom, hogy a hivatal jövedelmét nem lehet bevonni az erdei alapba anélkül, hogy azt a nemzetgyűlés számszerint meg ne ismerje és magának a Faértékesitő Hivatalnak zárszámadásával érdemben foglalkozott volna. Hiszem, hogy a továbbiak során az igen t, földmivelésügyi minister urat meg tudom győzni, hogy feltétlenül szükség van az alapok egybeolvasztásáról szóló törvényjavaslat visszavonására. Ehhez elsősorban azt kell megvilágítanom, milyen célokat szolgálnának az összevont alapok. A felsorolást a 3. § tartalmazza. Az első pont azt mondja (olvassa) : »Az ország erdőgazdaságának fejlesztésére, erdőtelepitések és fásítások előmozdítására.« Ugyanez a cél be van állítva megfelelő költségvetési javadalommal, fedezettel ugy az erdőüzem költségvetésébe, mint magába a földmivelési tárcába is, az állami erdészeti igazgatás címén. »2. Az erdészeti tudomány és szakirodalom előmozdítására.« Erre semmi szükség, mert hiszen ez nem diszkrét kiadás, amelyet el kell dugni egy alapba. Ez is beállítható, sőc van is ilyen természetű költségvetési fedezet a földmivelésügyi tárcánál erdőigazgatás címén. A 3, pont egy különleges eljárást akar szentesiteni. Eddig tényleg az volt a gyakorlat, hogy ha idegen erdőbirtokosok vették igénybe az állami erdészeti tisztviselőket, akkor erre a célra szükséges előleg az erdei alapból adatott. Ha pedig erdészeti áthágások avagy kihágások esetén utazási vagy egyéb költség volt várható, akkor ezekre az előleg szintén az erdei alapból utalványoztatott. Ez a legel hibázott abb eljárás volt, mert nagyon komplikálta a kezelést ugy a tárcánál, mint az alapnál. Más tárcánál is vannak ilyen előlegezett kiadások, sőt se szeri, se száma az oly eseteknek, amikor az állam az állami alkalmazottaknak idegen felek megterhelése mellett előlegeket engedélyez. Megvannak a törvényes rendelkezések, hogy miképen kell ezeket az előlegeket folyósítani magában a költségvetésen alapuló háztartásban. Ha ezeket az előlegeket az erdészet körében is a maga helyén számoljuk el, akkor nincs szükség annak külön törvényben való kimondására, hogy ezek köztartozások módjára hajthatók be. Ezzel megint egy uj esetet, uj eljárást statuálunk az adóztatás körében, amire abszolúte nincs szükség. Ha a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, ez a része arra is alkalmat ad, hogy az erdei alapból a kormány egyoldalú politikai szolgcllatokat jutalmazzon azáltal, hogy leirja az